Egy lány nehéz élete

17.

Másnap boldogan keltem fel. Mivel amikor megfordultam Adam aranyos arcával találtam magam szembe. Olyan aranyos kis szuszogása van. Áh, imádom, csak abban reménykedem hogy ez a boldogság örökké fog tartani. Mivel szombat van, így úgy döntöttem hogy visszaalszok még. Csak 7 óra van. Így fogtam magam és viszafeküdtem. Arra keltem fel hogy valaki simogatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szememet, és Adammal találtam szembe magam.
- Szia hercegem. Hány óra van?
- Szia hercegnőm. 12:23 van. Egy kicsit sokat aludtál.
- Jól van na! Egyszer én is megtehetem. Vagy nem?
- Jaj drága, nem azért mondtam. Örülök hogy ki tudtad pihenni magad. Na gyere ide.
Jó szorosan magához ölelt, nagyon jó érzés volt. Egy ideig csak néztük egymást, majd Adam letámadta az ajkaimat. Egy 20 percig biztos faltuk egymást. De ezt valaki sikeresen megzavarta, mert elkezdett dübörögni az ajtón.
- Gyere be! Mielött még nem lesz ajtó!
- Sziasztok, bocsi ha megzavartalak titeket, csak annyit akartam mondani hogy gyertek le enni.
- Rendben, már is megyünk!
Lementünk majd leültünk enni, mikor végeztünk mondtam Adamnak hogy tartsunk film maratont. Bele is egyezett. Én készítettem popcornt, Adam meg keresett valami jó filmet. Már vagy az 5.-dik filmet  néztük meg, mikor elkezdett korogni a hasam.
- Csak nem éhes vagy?
- De.
- Akkor gyere együnk valamit.
Rakott kel volt , de mivel azt utálom, ezért inkább elmentünk étterembe. Rendeltünk jó sok kaját, majd miután jól laktunk haza indultunk. 22:21 volt mikor haza értünk. Gyors elmentünk tusolni, majd bebújtunk az ágyba.
- Jó éjt hercegnő.
- Jó éjt hercegem.
Elég hamar el is aludtam.

Másnap reggel......
Elég szarul keltem. Fájt a fejem, szarul voltam. Minden bajom volt. Nem bírtam felállni sem.
- Jol vagy Mary? Eléggé rosszul festesz.
- Nem. Szédülök, fáj mindenem.
- Jesszusom te tűz forró vagy. Maradj itt mindjárt hozok gyógyszert.
-  Köszi.
Míg ő lement én el is aludtam. Arra keltem fel hogy körülöttem nyüzsögnek. Próbáltam kinyitni a szemem de sajna nem nagyon ment. Annyira gyenge voltam hogy azt el sem tudom képzelni. Közbe valaki szólitgatott de nem nagyon hallottam, majd megint rosszul lettem és képszakadás.
- Mary! Kérlek ébredj fel! Nem akarlak elveszíteni. Te vagy a mindenem, kérlek kicsim.

Adam szemszögéből......

Borzalmas így látni, tegnap még együtt néztük a filmet, most meg itt ülök a kórházba,és várom hogy felébredjen. Már 2-szer élesztették újra. Ha elveszítem én nem tudom mi lesz velem. Bele fogok őrűlni. De most nem is akarok ilyenekre gondolni. Reménykedem hogy felépűl, és újra boldogan sétálgatunk, meg beszélgetünk. Már majdnem elaludtam mikor megszorította a kezemet.
- Mary? Hogy vagy? Mindjárt hívok egy dokit.
Elmentem egyet keresni majd visszajöttem. Gyors megvizsgálták és mondták hogy holnap már hazamehet.
- Annyira örülök hogy jobban vagy.
- Én is. De most már minden rendben van.
- Hála az égnek. Szeretlek <3
- Én is szeretlek <3
Mary szemszögéből......

Másnap reggel felöltöztem és elhagytuk a kórházat.
- Úgy döntöttem hogy elviszlek étterembe , ês eszünk valamit.
- Igen? Jaj de jó. Imádlak <3
- Én is téged <3
Miután megettük hazamentünk. Köszöntem a szüleimnek, majd jeleztem nekik hogy felmegyek pihenni. Felmentem majd lefeküdtem, végül elnyomott az álom.