Egy lány nehéz élete

28. fejezet

Csak feküdtem az ágyba és meredten néztem a plafont. A gondolatok csak ugy cikáztak bennem. Valaki kopogott.
- Gyere be - mondtam.
Adam jött be rajta.
- Szia kicsim, jobban vagy?
- Nem. - mondtam, és továbbra is a plafont néztem.
- Annyira szeretnék segíteni, de nem tudom hogy hogyan..
- Adam.
- Igen?
- Már nagyon sokat segítettetek nekem. Csak annyit kérek hogy továbbra is maradj mellettem.
- Én mindig melletted leszek, ezt megigérem neked. És a többiekre is számithatsz.
- Köszönöm - mondtam, majd szorosan megöleltem, amit viszonzott is.
- Lejössz enni?
- Igen menjünk.
Lementünk majd leültünk az asztalhoz. És elkezdtünk enni. Senki nem szólt semmit, mindenki csendbe evett, ami számomra fura volt, mert mindig valaki felhoz egy témát, és arról beszélünk. Mivel már furcsáltam ezt az egészet, én törtem meg a csendet.
- Valami baj, hogy mindenki csendbe van?
- Miért lenne? - szolalt meg apa.
- Mert nem megszokás hogy csend van, valami biztos hogy van.
- Nincsen semmi gond, csak mindenki fáradt. Ne aggodj, ha valami baj lesz akkor ugy is szólunk.
- Hát oké, hiszek neked.
Mivel megettem az ételt így felmentem a szobámba. Illetve csak mentem volna ha valaki nem húz vissza.
- Hova mész életem?
- Fel a szobámba.
- Maradj még itt.
- Nem akarok.
- Miért?
- Mert pihenni szeretnék. Ha akarsz jönni jössz, ha nem akkor nem. Szia.
- Szia.

Adam szemszöge...

Nem értem ezt a lányt néha. Most miért bunkózott be, semmi rosszat nem mondtam neki. Na mind1, én is bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyamra. Észre se vettem hogy bealudtam. Arra ébredtem fel hogy valaki idebujt hozzám. Mary volt az, a fejét a melkasomra tette, és ugy aludt el. Hihetetlenül imádom ezt a lányt, a szeme, a haja, az érintése.. Sose voltam még ilyen boldog. Óvatosan átkaroltam, és én is elaludtam.
Este 5-kor ébredtem meg, Mary még mindig itt aludt rajtam. Ezért csak feküdtem és néztem.

Mary szemszöge

Mikor felmentem a szobámba,lefeküdtem az ágyra, de aludni nem birtam pedig már nagyon álmos voltam. Szarul éreztem magam hogy az elöbb ilyen bunkó voltam Adammal. Ezért fogtam magam és átmentem hozzá. Óvatossan benyitottam, láttam hogy alszik ezért csendbe odamentem és lefeküdtem mellê. A fejemet a melkasára tettem és ugy aludtam el. Annyira de annyira szeretem hogy azt elmondani nem tudom. Megébredtem, elöször csak a szememet nyitottam ki, utána ültem fel lassan.
- Jót aludtál életem?
- Igen.
- Ezt örömmel hallom. Elmegyünk sétálni?
-Menjünk 😊
Felöltöztünk, majd elindultunk a parkba sétálni. Egészen estig sétálgattunk, beszélgettünk. Nagyon jó volt, abban a pár órában minden problémám elszállt. Hazaértünk, lefürödtünk és mentünk is aludni.