Egy lány nehéz élete

19.

Reggel elég jól keltem. Gyors felöltöztem majd fogat mostam, végül lementem a konyhába enni valamit, majd megcsináltam ezt szenyáimat, majd elindultam a suliba. Mielött még megkérdezitek, a tesóim már a suliba vannak. Hogy miért? Mert valamiért bekelett menniük. Mikor odaértem bementem az osztályba és leültem a helyemre. Aztán bejött az ofő.
- Szép jó reggelt gyerekek!
- Jó napot Kívánunk Tanár úr! Hogy tetszik lenni?
- Köszönöm, jól. Mielött még megkérdezitek azért vagyok én most veletek mert a kémia tanár beteg lett.
- Ez az!!
- Shhh! Foglaljátok el magatokat, de csendben.
- Köszönjük Tanár úr!
- Szívesen. Mary, kérlek gyere ide egy kicsit.
- Jövök. Igen?
- Hallottam hogy mi volt. Remélem jóban vagy már.
- Igen köszönöm. Tegnap voltunk szpchiológusnál. Úgy hogy most már járni fogok oda, s úgy talán nem lesznek rémálmaim.
- Szoktak lenni?
- Igen, szinte minden éjjel, de most lekopogom, mostanában nem volt , csak egy két.
- Értem, hát az nem jó. Ha bármi baj van, vagy segítség kell, nyugodtan szóljál, és mi szívesen segítünk.
- Köszönöm.
- És a nevelőszüleid milyenek?
- Nagyon jók, imádom őket. - Annak örülök. És ha jól láttam akkor Adammal összejöttél?
- Igen. Mivel nem igazi testvérem így nem gond.
- Ja értem. Köszönöm hogy elmondtad.
- Szívesen Tanár úr. Magában megbízom.
- Jaj, köszönöm szépen. Jó ezt hallani.
- Azt volt a cél. :)
- Na gyerekek 1 perc múlva kicsengetnek!
- Ne már! Magával akarunk lenni!!
- Sajnálom gyerekek de nekem most a 11.-kel lesz órám.
- De kár!
- Na, tessék viselkedni a többi tanároknál is! Rendben?
- Igen Tanár úr!
- Akkor jó! További szép napot mindenkinek!
- Magának is!! Viszont látásra!
- Sziasztok!
Kiment a tanár, mi meg készültünk a következő órára. Megfogadtuk hogy mindenki minden órán viselkedni fog. És kíváncsiak leszünk hogy a tanárok mit reagálnak rá. Mikor vége lett a napnak, együtt mentem haza a tesóimmal, meg a szerelmemmel.
- Sziasztok!
- Szia hercegnő! Hogy vagy?
- Köszönöm, meglepően, de jól. Nagyon is jól!
- What? Mit szívtál te reggel?
- Én?? Semmit, csak egyszerüen jól keltem.
- Na ennek örülök. Jó látni hogy ilyen kivirúlt vagy.
- Köszönöm. :)
Mikor haza értünk, egyből mentünk a konyhába enni.
- Szia anya! - köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok drágáim! Hogy telt a napotok?
- Jól.
- Hát ez nem volt nagyon meggyőző.
- Nekem nagyon jól telt! Jól keltem!
- Na ennek örülök Mary. Jó látni így.
- Mindenki ezt mondja. Képzeld anya, beszélt velem az ofő.
- Igen? És mit?
- Hát hogy hogy vagyok, meg milyen itt nálatok. Meg ilyenek.
- Az jó.
- Meg mondta hogy ha kell segítség nyugodtan szóljak neki, és akkor segít.
- Látod, én mondtam hogy ez nagyon jó iskola. Itt bárki segít, bármibe.
- Igen. A jegyeim is sokkal jobbak,mint a másik suliba.
- Igen azt látom :) És ennek nagyon is örülök.
Megettem az ebédemet, majd felmentem a szobámba. Leültem megírtam a leckémet, majd tanultam egy kicsit. Utána felmentem facekra. Egyből rámírt valaki.

Adam: Szia hercegnőm! Gyere át a másik szobába. Éppen felelsz vagy merszezünk.
Én: Szia hercegem! Már is megyek! Pussz! <3
Adam: Okés, várunk! Pussz. <3
Lementem facekról, majd átmentem hozzájuk.
- Sziasztok megjöttem!
- Szia Mary! Gyere ülj le. - Rendben.
Majd elkezdtük a játékot. Nagyon sokat nevettünk egymás hülyeségein. Régen voltam már ilyen jól. Végre feltudtam szabadúlni, ez hiányzott az életemből.
Kb 4 órát játszottunk majd fáradtan mentünk le a konyhába.
- Sziasztok! Hát ti hol jártatok? Úgy néztek ki mint aki lefutotta a maratont.
- Azt még nem csináltuk meg, de lehet róla szó. Amúgy meg felelsz vagy merszeztünk.
- És ahogy látom jól éreztétek magatokat.
- Igen, nagyon is jó volt. - Akkor most együnk! Rántott hús, rántott sajt, meg van rizs.
- Nyami, a kedvencem.
- Akkor egyél jó sokat.
- Meglesz.
Így is volt, a végén már rám szóltak hogy ne egyek annyit mert rosszul leszek. De én nem foglalkoztam velük, csak ettem tovább. Mikor már elfogyott, és jól laktam, felmentem a szobámba, és elmentem zuhanyozni. Majd fogat mostam, a hajamat kiengedtem, végül felöltöztem. Megkerestem a telómat,majd átmentem Adamékhez. Bebújtam mellé, majd próbáltam elaludni, de nem ment, így elővettem a telómat, és felmentem facekra. Képeket like-tam, kommenteket irogattam, meg megnéztem hogy ki van fent, de mivel nem volt fent senki így ki akartam kapcsolni, de valaki rámírt.

Ismeretlen: Szia, gondolom tudod hogy ki vagyok.
Én: Már bocs de, nagyon nem tudom hogy ki vagy. Úgy hogy hadj békén!
Ismeretlen: Csak szeretnéd! De ez még csak a kezdet! És ha mersz szólni bárkinek is, akkor neked véged!!!!

Remegő kézzel raktam le a telefont, és próbáltam aludni, de nem ment. Így csak törökülésbe ültem az ágyon, és vártam hogy reggel legyen.

Reggel 6 óra......

Még mindig itt ülök, és arra várok hogy felkelljenek. Mivel még mindig alszanak így gondoltam készítek reggelit. Méghozzá palacsintát. Gyors összekevertem az összetevőket majd elkezdtem sütni őket. Mikor készen lett megkentem őket lekvárral, meg csokival, és kiraktam a tányérokra majd vártam a fiúkat.