Mary Anderson-nak hívnak. Budapesten élek a szüleimmel. Sosem voltam az jó gyerek,de nem is voltam rossz. Vagyis a kettő között. A suliba a jegyeim mindig 2-3-ak voltak,csak hogy ez a szüleimnek nem volt elég, ők azt akarták hogy kitünő legyek. Miv...
Másnap reggel kómásan kelltem fel. Felöltöztem majd raktam fel egy kis sminket, majd lementem a konyhába reggelit csinálni magamnak. Hála az égnek a szüleim már elmentek dolgozni, így nem tudják a fejemhez vágni hogy: hogyan öltöztél fel? Siess mert elkésel. Ne beszélj vissza! Fejezd be! Miközben ezen gondolkoztam, elkészítettem a reggelimet,majd elindultam a suliba. Mikor beértem leültem a helyemre, elővettem a telómat,és a fülesemet majd zenét hallgattam. Mikor bejött a tanàr,gyors elraktam, mivel ez a tanár a legszigorúbb az iskolába, és a telefon nyomkodást gyűlöli. Meg amúgy is utàl engem, és már többször leküldött az igazgatóiba. Lassan telt az idő, de túléltem. A szünetben megint mindenki a hülyeséget hajtotta. - Szia Mary! - Szia Betti! - Mi újság veled? Nem is tudtam hogy idejársz! - Megmondom őszintén, de én se láttalak még. Pedig már eltelt fél év! :D Amúgy jól vagyok, otthon zajlik az élet. - Hogy- hogy? - A szüleim megbolondultak! Semmi nem tetszik nekik, semmi nem jó amit csinálok! Elegem van belőlük! - Hűha, miről maradtam le! - Hát azt ne akard tudni. 5-ös tanulónak kell lennem. Csak azt nem értem mi a francnak? - Hát, ez egy jó kérdés. Nekem azt mondták a szüleim hogy mindegy hogy hányas vagyok, csak ne bukjak meg. - De jó neked, bárcsak az én szüleim is megértenék, de sajna arra nem lesz alkalom. - Figyelj, ne így fogd fel bogaram, az életben mindenkinek van egy nehéz időszaka amin túl kell lenni, és tovább lépni. Majd a szüleid is lenyugszanak azt majd akkor máshogy fognak hozzáálni. - Annyira örülök hogy újra látlak, te mindig segítesz kilépni a gödörből, és mosolyt csalni az arcomra. - Tudod rám mindig számíthatsz! ;) - Tudom, és te is rám. - Suli után elmegyünk valahová? - Sajna nem mehetek, büntibe vagyok. :( - A kettesekért? - Igen. - Figyi, át megyek hozzátok, azt segítek tanulni, így legalább szerzel egy jó jegyet, és akkor nem leszel büntibe. - Á, ez nekem nem megy! - De.. Nem tudta befejezni mert jött a matek tanár. Nagy nehezen túléltük ezt a napot is. Gyors hazamentem, és felmentem a szobámba. Mikor készültem lefeküdni, valaki kopogott. - Gyere! - mondtam. - Szia lányom! Most akkor hallgass végig! Nem tudom hogy mit képzelsz magadról, attól volt szó hogy kijavítod a jegyeidet! Így van?! - Igen. - Akkor mi a f...ért kellett 1-ket begyűjteni? Bukásra álsz töriből, meg matekból! Erre tanítottunk téged?! Ha? Válaszolj már a rohadt életbe!! Ilyenkor legyen nagy a szád!! - Nem. - Mit nem? - Én csesztem el! - És akkor mi a dolgod? - Hogy kijavítom, bár az úgy se fog menni. - Mi az hogy nem fog menni?! Mi?? Ki vagy te?;! Szégyeld magad! Ha ennyira nem vagy képes hogy egy szaros kettest, vagy hármast hozz, akkor sajnálom! Ennyire szerencsétlen nem lehetsz! - Most már elég lesz, ezzel még semit sem fogsz elérni! Erre adott egy hatalmas pofont, én meg lefejeltem az ajtót, és az órromból folyt a vér. Apám meg csak itt hagyott. Gyors bementem a fürdőszobába és elrendeztem magamat, majd lementem a partra,leültem, és azon nyomban kitört belőlem a zokogás. Hihetetlenül fájt ez az egész, nem érzem hogy jutottunk el idáig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sírásomat egy férfi hang zavarta meg. - Szia, mi történt? Tudok segíteni? - Szia, nem tudsz segíteni. - Mi történt? - Összevesztem a szüleimmel. Teljesen megváltoztak. - Mesélj el mindent. - Rendben. Elmeséltem neki az egészet. - Hűha! Ez nem semmi. Ha tudok bármibe segíteni, akkor csak szólj. Meg itt mindig megtalálsz. Jaj amúgy br se mutatkoztam. Dávid Louis vagyok. - Én meg Mary Anderson vagyok. És köszönök mindent. - Nagyon szívesen. - Most megyek, majd még találkozunk. Szia! - Szia! Felálltam, és elindultam haza. Mikor beléptem az ajtón anyámmal,és apámmal találtam szembe magam. - Könyörgöm, hadjatok már békén! Nem volt még elég?! - MARY!!! A szemtelen fajtádat! Takarodj a szobádba, azt gondolkozz el hogy hogyan beszélsz a szüleiddel! Ma látni se akarlak, megértetted?! - Meg. Szevasztok! Mentem volna fel de apám elkapta a kezemet és viszarángatott. - Mi az hogy szevasz?;! - Akkor SZIASZTOK!!! Így már jó?! - A pofátlan mindenedet! Erre megint lekevert egy pofont. Bőgve szaladtam fel a szobámba majd rádőltem az ágyra, és bealudtam.
Sziasztok, íme az újabb rész, remélem tetszik. Üdv: Nikcsu
