Egy lány nehéz élete

27.

Hamar eltelt az este, elmentem zuhanyozni majd bedőltem az ágyamba és elaludtam. Reggel megriadtam, de valahogy semmi erőm nem volt felkellni a jó meleg puha ágyból. Adam már nem volt melletem. Biztos már elment dolizni. Hoppá, most jut eszembe nekem is mennem kéne. Megnéztem az órát és már 9 óra volt. A francba, a főnököm tuti kinyír hogy már az első nap kések. Gyors felöltöztem majd elindultam. Mikor odaértem bementem.
- Szia Mary. Beszélhetnénk?
- Igen. Tudom hogy...
- Mary. Csak gyere utánam, és majd ott bent elmondod. Okés?
- Igen, bocsánat.
- Semmi baj.
Bementünk az irodájába majd leültünk.
- Szóval Mary, reggel merre jártál?
- Elnézést kérek elaludtam. De ígérem legközelebb nem lesz ilyen.
- Ajánlom is. Fontos hogy mindig időben itt legyél,mert ha nem akkor kénytelen leszek elküldeni. Remélem megérted.
- Igen. Ígérem nem lesz több ilyen.
- Okés, most pedig menj dolgozni. A többiek majd eligazítanak.
- Rendben. És köszönök mindent.
Kimentem majd neki láttam a munkának. Délután 4-kor végeztem, majd fáradtan haza battyogtam. Bementem majd ledobtam a cipőmet, és felmentem, és bedőltem az ágyamba. Közbe valaki kopogott.
- Gyere be.
- Szia kincsem. Csak nem fárasztó volt a munka?
- De, ja és el is aludtam ugy hogy megvolt a reggeli fejmosásom is. - Ejnye, bejnye. :D Mit csináltál az éjjel? Hm..
- Hát nem is tudom. Valaki Egy kicsit lefárasztott. Nem tudod ki volt az?
- Én?? Á, dehogy. Én àrtatlan vagyok.
- Ja, mint a ma született bárány.
- Jol van na. De te is akartad, ugy hogy ne rinyáj.
- Jol van, most hadj aludni. Fáradt vagyok.
- Jol van kincsem, akkor aludj.
- Te nem jössz?
- Majd jövök csak még van egy kis dolgom.
- Okés. Szia.
- Szia.
Miután kiment én el is aludtam. Megint rosszat álmodtam, felriadtam. Kivert a víz, remegtem. Már megint rémálmok, de vajon miért? Félek, hogy megint történni fog valami.
- Jóreggelt.
- Jêzusom, ne ijesztegess.
- Mary, jol vagy?  Tisztára kivert a víz. Mi történt?
- Nem, nem tudom.
- Jol van, nyugodj meg. Gyere ide.
Jó szorossan átölelt, és így ültünk 10 percig. Közbe valaki kopogott.
- Gyere be-mondta Adam.
- Sziasztok, megzavartam valamit?
- Nem, most épp nyugtatom.
- Miért mi történt?
- Megint rémálma volt.
- Szeded a gyógyszert?
- Szedem.
- Bántott valaki?
- Nem, semmi nem volt, és reggel is így kelltem. Félek.
- Nyugodj meg, együtt megoldjuk. Azért vagyunk mi is itt. Rendben?
- Igen.
- Menjük el a szpchiologushoz. Hátha ő megtudja mondani az okát.
- Okés, akkor induljunk.
- Okés, de elöször szeretnék átöltözni.
- Oké, nyugodtan.
- Esetleg kimennétek?
- Ja, persze bocsi. Gyertek skacok.
Kimentek majd gyors felöltöztem, és lementem.
- Mehetünk!
- Okês.
Beültünk az autóba és el is indultunk. Mikor megérkeztünk bejelentkeztünk majd leültünk és vártunk. Majd szólított is.
- Mary, kêrem fáradjon be.
Bementem majd leültem.
- Mesélj, mi történt?
- Én se tudom, 2 napja megint rémálmaim vannak. Szedem a gyógyszert is. Nem tudom hogy miért van ez.
- Ez azért van, mert sajnos vannak olyan emberek akiket már nem lehet kigyógyitani ebből. És sajnos te is így vagy. De azt tanácsolom hogy továbbra is szedd a gyógyszert, és mindenhéten 2-szer gyere be hozzám. Ha így se fog elmúlni akkor sajna nem tudok máshogy segíteni.
- Köszönöm. Remêlem hogy sikerül mert nem szeretnék így élni.
- Tudom, ês elhiszem. De sajna vannak dolgok az életben amiken nem tudunk változtatni.
- De miért pont velem történik ez? Nem hiszem el!
- Nyugodj meg, erről nem te tehetsz.
- Most megyek, ha nem baj.
- Semmi gond, menj nyugodtan. Akkor majd várlak.
- Rendben, szia.
- Szia.
Kimentem majd kimentünk az autóhoz, beültünk és haza indultunk.
- Na, mi volt?
Nem szóltam egy szót se, csak ültem és néztem ki a fejemből. Valahogy nem volt erőm beszêlni se. Mivel látták hogy nem akarok beszélni így nem is erőltették. Hazaértünk, én egyből kiszálltam és mentem is be. Ledobtam a cipőmet, és felfutottam a szobámba, és bezártam az ajtót.