Egy lány nehéz élete

23.

- Itt vagyok - mondta John. Te jó ég!

- Mi a franc? Van pulzusa?
- Nem tudom.
- Akkor nézd meg, én addig hívom a mentőket.
Megnéztem a pulzusát de semmi.
- Nincs pulzusa. Mit tegyek? Istenem, én megfogok bolondulni.
- Na ide figyelj! Kapd össze magad, mert ezzel nem megyünk előrébb!
- Tudom, de....
- Nincs de!!! A rohadt életbe, ne nyavajogj annyit! Inkább segíts, ha azt akarod hogy túlélje!
- Jól van, de ne ordíts velem!! Szerinted nekem könnyű???!! Te nem tudod hogy miken mentem keresztül!!
- Figyelj, elhiszem, meg tudom is hogy mi történt veled. Adam mindig elmesélte ezeket. De attól hogy most itt pánikolsz, attól még Adam nem fog jobban lenni.
Közbe megérkeztek a mentősök is. Gyors újra élesztették, majd bevitték a kórházba. Mi is mentünk utánuk kocsival. Erre sosem gondoltam volna, hogy ez megfog történni vele. Míg műtötték, mi addig kint várakoztunk. Gyors felhívtam a szüleinket hogy megvan, és hogy már itt vagyunk a kórházba. Azt mondták 10 perc és itt vannak. Bárcsak egy rossz rémálom lenne, de sajna nem az. Csak reménykedem hogy semmi baja nem lesz, és ugyanúgy éljük az életünket tovább.
- Jól vagy?
- Nem. Nem akarom elveszíteni. Szeretem őt. És vele szeretném leélni az életem.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Felfog épülni, és aztán élhettek tovább, mintha semmi sem történt volna.
- Aha, csak tudod ez nem ilyen könnyű. Ez nem egy film ahol mindig happy end a vége, ez a valóság! Érted?!
- Értem én, de egész életedben nem gyötörheted magad ezen, mert abba csak bele bolondulnál. És azt senki sem szeretné. Te egy erős csaj vagy, aki már annyi mindenen túl ment, ne add fel! Mi itt vagyunk, és segítünk, ha kell akkor én is, de ne akarj összeomlani mint egy kártyavár.
- Köszönöm.
Meghatódtam azim amit mondott, és tényleg hülye vagyok, miért rágodjak azon ami már elmúlt? Inkább élnem kéne a jelenbe, és boldogan élni. Miután megöleltem, leültem és vártam, közbe amyáék is megérkeztek.
- Sziasztok!
- Szia anya.
- Van valami hír?
- Még nem volt itt orvos.
- Akkor várunk. Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz.
- Remélem is.
Közben kijött egy orvos.
- Jó napot, az állapota stabil, rendbe fog jönni. Nagy szerencséje volt hogy megtalálták, mert különben elvérzett volna.
- Hála az égnek hogy jól van. Most már megnyugodtam. Bemehetek hozzá?
- Hát persze.
- Köszönöm.
Bementen majd  leültem a székre.
- Szia hercegem. Hála az égnek hogy jól vagy.
- Szia hercegnőm. Köszönöm hogy megmentettél.
- Mi történt? Hova mentél? Miért voltál dühös? Tudom hogy most sokat kérdezek de tudni szeretném hogy mi történt pontosan.
- Ez egy hosszú történet. De már nem is számít,mert már megkapta amit akart.
- Ki? Mit?  Én ráérek.
- Figyelj drágám, lehetne hogy ezt majd otthon beszéljük meg? Akkor mindent elfogok mondani, de most szeretnék pihenni. - Rendben, és ne haragudj, csak nagyon féltelek, mert nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz ígérem. Mindig veed  leszek, még amikor meghalok is. Szeretlek, és vigyázni fogok rád.
- Én is szeretlek <3
- Khm, mi is itt vagyunk.
- Sziasztok.
- Szia fiam. Hogy vagy?
- Már jobban.
- Mi történt?
- Majd otthon elmesélem.
- Ahogy gondolod. És meddig kell bent maradnod?
- Még pár napig.
- Értem. Akkor mi most haza megyünk. Vigyázz magadra.
- Köszi anya meglesz. Ti is.
- Én itt maradok Adammal.
- Aaa, szóse lehet róla! Iskola!
- De anya! Kérlek! Ígérem utána beehúzok! Kérlek.
- Na jó, de akkor tényleg úgy legyen!
- Köszönöm anya! Imádlak! Te vagy a legjobb!
- Ó, azért ne essünk túlzásokba. Na sziasztok!
- Szia anya! - mondtuk egyszerre.
Miután anyáék elmentek, én gyors leugrottam kajáért. Mikor vissza értem pont bent volt egy orvos.
- Jó napot doktor úr! Hogy tetszik lenni?
- Jó napot, köszönöm jól vagyok. És maga?
- Én is.
- Akkor jó. Még elvégzek egy-két vizsgálatot azt el is tünök.
- Nyugodtan doktor úr! Ráér.
- Aha.
Ezek az orvosok. Mindig csak a roszra tudnak gondolni. Hihetetlen.
- Khm, ne tessék roszra gondolni.
- Én?? Dehogy is.
- Aha, ne is tagadja. Tudom mire gondol.
- Dehogy tudja, meg szerintem ne is akarja tudni. 
- Áhhá! Most bukott le! Ennyit erről. Mindig én nyerek!
- Na jól van, elmentem.Majd ha meglesz az eredmény akkor jövök és elmondom.
- Rendben. További szép napot doktor úr!
- Köszönöm, önőknek is.
Kiment az ajtón, majd leültem a székre, és elkezdtünk beszélgetni. Még ennyit sosem beszéltünk mint most. De megmondom őszintén hogy nagyon is jól esett. Este volt már mikor befejeztük a beszélgetést. Gyors elmentünk fürdeni majd lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel arra keltem hogy valakik sugdoloznak. Lassan kinyitottam a szememet, majd lassan felűltem, és két orvos magyarázott egyfolytában.
- Jó reggelt, van valami baj?
- Jó reggelt hölgyem. Nyugodjon meg, nincs semmi baj, ma már haza is mehetnek.
- Komolyan?
- Igen. Vagy nem örül neki?
- De, nagyon is örülök neki. Legalább nem maradunk le a suliról.
- Ó, szeretsz tanulni?
- Nem,dehogy is. Csak szeretném a szüleimnek megmutatni hogy igen is tudok tudok valamit.
- Biztosan ügyes vagy, csak ne add fel. Légy magabiztos, és határozott. Tervezd meg a jövődet, és lassan váltsd is valóra. És akkor hidd el jobban fogod magad érezni.
- Köszönöm a tanácsokat.
- Szívesen, szia.
- Viszlát!
Kimentek,én meg összepakoltam addig a cuccosokat, amíg a szerelmem alszik. Miután végeztem leültem a székre, közbe bealudtam. Arra keltem fel hogy valaki kelteget.
- Hercegnőm,ébredj majd otthon alszol.
- Mi- mi van?! Aludni akarok!
- Figyelj szívem, beülsz az autóba és már aludhatsz is. Rendben?
- Jó.
Komássan keltem fel a székről, majd átkaroltam Adamat, és mentünk is ki. Mikor kiértünk kinyitotta az autót, majd beültetett  az anyós ülésre, majd becsukta az ajtót, és beült a másik oldalra. Én újból elaludtam.

Adam szemszögéből......

Annyira aranyosan alszik, így nem akartam felkelteni így inkább felvettem menyasszonyi pózba és bevittem. A lábammal becsuktam az ajtót, majd levettem a cipőmet, és felvittem a szobába. Lassan és óvatosan betettem az ágyba, és betakartam, majd leheltem egy puszit a homlokára. Végül becsuktam magam mögött az ajtót és lementem a konyhába valamit enni.
- Szia anya. Szeretnék enni valamit, valogy a kórházi koszt nem a legjobb.
- Szia fiam, persze. Gyere ülj le, azt adom is. Hogy hogy ilyen gyorsan kijöhettél?
- Nem tudom, azt mondták hogy nincs már semmi bajom, így haza engedtek. De ha mégis valami történik akkor azonnal vissza kell mennem.
- Értem. Akkor reménykedünk hogy nem lesz semmi baj. Mary?
- Alszik, szegény nagyon kimerült. Egész végig értem aggódott, és nem aludt.
- Szegényem. Te is pihend ki magad.
- Rendben. Úgy lesz.
Gyors megettem majd felmentem hozzá. Az ágyba ült és sírt? Mi a...
- Mi történt hercegnőm?
- Megint rémálmom volt. És-és, valaki megakart ölni, téged meg kínoztak.
- Shh, nincs semmi baj, ez csak egy rossz álom. Nem lesz semmi baj, én itt vagyok/leszek meletted mindig.
- Köszönöm. Szeretlek <3
- Én is szeretlek <3 Nem vagy éhes?
- Nem.
- Ettél te ma valamit?
- Persze.
- Ahha, és mit?
- Kaját. Nem mindegy?
- Életem, ezzel nem lehet szórakozni. Kimerült vagy, nem eszel, és megint rémálmaid vannak. Mi van veled? Megint üldöz valaki?
- Nem. Nincs semmi problémám. Csak ilyen napjaim vannak mostanában. Ez van, nem tudok ellene mit tenni!

Mary szemszögéből....

Miért nem tudják felfogni hogy nyugalmat akarok??! Elegem van már, hogy az egész életem egy kész kínszenvedés. Már sokszor elgondolkodtam azon hogy egyáltalán akarok-e még élni, vagy inkább elmenni egy olyan helyre ahol senki sem bánt? Mert ami itt megy az már nem normális dolog.
- De ezért akarok segíteni hogy végre te is boldog lehess! De ha nem engeded, akkor hogy akarsz átmenni a szakadékon?! Itt vagyunk neked, és folyamatosan azon vagyunk hogy jobbá tegyük az életedet, de ha te folyamatosan elzárkozol előlünk akkor nem fog menni.
- Igazad van. Hülye voltam/vagyok hogy csak mindenki a jót akarja, erre én meg mindenkit eltolok magam mellől. Sajnàlom hogy ennyi fájdalmat okozok neked, pedig tudom hogy szeretsz, és én ezt meg sem érdemlem.
- Ne mondj ilyet, te egy gyönyörű lány  vagy, aki rengeteg mindennen már túl ment. És még mindig képes vagy mosolyogni. Nagyon ritka az ilyen lány, úgy hogy ne add fel! Te az enyém maradsz örökre.