Egy lány nehéz élete

16.

Reggel mikor felkeltem, Adam még mindig ott feküdt mellettem. Csendben kiszálltam az ágyból, majd elmentem letusolni, majd felöltöztem, és lementem reggelizni.
- Szia anya!
- Szia kincsem! Hogy vagy?
- Nagyon jól. Ilyen boldog még sosem voltam.
- Ennek örülök.
Közbe a fiúk is lejöttek.
- Szia hercegnőm.
- Szia hercegem.
- Héj! Miről maradtunk le? Mary, mond csak el!
- Hát az vsn hogy összejöttünk tegnap. Elvitt egy randira. Röviden ennyi.
- Ez most komoly? Összejöttetek?
- Igen.
- Hűha. Jól kezdődik a reggelem. Pláne ilyen hírekkel.
Megreggeliztünk majd elindultunk a suliba. Elköszöntem Adamtől, majd bementem az osztályomba, és leültem a helyemre.
- Szia Mary! Ha jól láttam akor te és Adam jártok?
- Igen. Tán zavar?
- Ha nem. Illetve.....
- Mi illetve?
- Á, semmi. Gratulálok! Legyetek boldogok.
- Köszi.
- Még egy kérdés.
- Igen?
- Adam nem a testvéred?
- Nem igazi, csak a mostoha testvére.
- Ha, értem.
- Na szia.
- Szia.
Bejött a tanár, majd mindenki elhalkúlt. És hogy miért? Mert a kémia tanárunk egy szörnyeteg. A szemével szó szerint kinyír minket. Már kb 50-56 éves lehet. De úgy öltözik mint valami 20 éves k...a a sarkon. És az  legrosszabb hogy most felelések lesznek. Nagyon nem akarok nála felelni.
- Ahol kinyílik a napló, az a két ember fog felelni. Méghozzá az nem más mint Mary Anderson, és Alan Matthew. Fáradjanak ki ide. Addig a többiek kinyissák a tk-t a 68 oldalon, és kijegyzetelik egy hang nélkül! Aki megszólal az is kijön felelni!
Egész órán szenvedtünk a 2-ért. De nem sikerült mert ez a banya direkt olyan kérdéseket tett fel amit egyikünk se tud.
A többi óra elég jól telt. Némelyik tanárral végig beszélgettük az órát. Mikor vége lett, megvárták a fiúkat, és együtt indultunk haza.
- Szia szerelmem.
- Szia hercegem. Hogy telt a napod?
- Nekem remekül. Neked?
- Most nekem is jól telt, kivéve a kémiát. Mert ott kihívott felelni, és egész órán szenvedtetett és még sem adta meg a  kettest. Utálom azt a vén banyát.
- Jól van nyugi. Az a tanár mindenkivel ilyen bunkó. Neki megvannak a kedvencei, akiknek megadja a 4-est. A többieket meg megbuktatja, vagy max a kettest megadja nekik.
- Akkor engem utál. Mondjuk engem ki szeret? Senki :(
- Jaj ne butáskodj! Én úgy szeretlek ahogy vagy. A  többiekkel meg nem kell foglalkozni.
- Így van. Mi is nagyon szeretünk.
- Köszönöm báttyáim. Ti vagytok a legjobbak.
- Nekünk meg te vagy a legjobb.
Így mentünk haza, hogy közbe rengeteget beszélgettünk, és ökörködtünk, de mi így szeretjük egymást. Mikor haza értünk én egyből mentem a konyhába, mert már nagyon éhes voltam.
- Szia anya! Mi jót főztél?
- Szia kincsem! Csak nem éhes vagy?
- De igen.
- Bolonyai spagetti van. Jó lesz?
- Hát persze! Imádom.
- Akkor jó.
Miután megettem, felmentem a szobámba, és felmentem facekra. Jött egy üzenetem.

Anya: Szia Mary! Rég beszéltünk már. Tudom hogy utálsz, és nem akarsz beszélni velünk, de most nagy szükség lenne rád. Apád haldoklik, és szeretne tőled elbúcsúzni. Kérlek gyere el, legalább csak had lásson. Üdv: anya
Erre nem tudtam mit mondani. Hirtelen minden fajta gondolatok átfutottak az agyamon. Miért is akarnám látni, hisz mindig megvert, meggyalázott. És ezek után még elvárja tőlem hogy elbúcsúzzak tőle? Na még mit nem.
Én: Szia anya. Már bocs de nem fogok elbúcsúzni tőle. Ezek után azt hittétek hogy a nyakatokba ugrok vagy mi?! Engem már nem érdekeltek! És hadjatok békén!

Elegem volt. Nem is érzem hogy minek néznek engem? Nem vagyok hülye, már nem. Nem bírtam tovább és kitört belőlem a sírás. Megint előjöttek a régi emlékek. Közbe valaki berontott a szobámba.
- Mary, jól vagy? Mi történt hercegnőm?
- E-elegem van. N-nem b-bírom tovább.
- Shh, ne sírj. Inkább meséld el mi történt?
- Itt van olvasd el.
- Hűha. És akkor miért nem mész meglátogatni?

Itt az újabb rész, ha tetszik voilt-old. :)
              Nikcsu