Egy lány nehéz élete

26.

- Jobban van már?
- Igen, nagyon is jól.
- Akkor jó. Szerintem ma haza is mehetnek.
- Jaj de jó. Már jo lenne otthon lenni.
- Gondolom. Mindjárt utána nézek a papíroknak azt jövök.
- Köszönjük.
Kiment az orvos, mi meg csak néztük egymást és nem szóltunk semmit. Valahogy nem tudtam mondani semmit. De aztán Adam törte meg a csendet.
- Figyelj szívem. Biztos nincs baj?
- Már én sem tudom. Már semmit sem tudok.
- Tudod mit?
- Hm?
- Hogy ha ma kiengednek akkor csinálok én olyan programokat neked hogy minden bajod elfog szállni.
- Komolyan? Megtennéd értem?
- Még szép. Te érted bármit megtennék.
- Na visszatértem. Mehetnek haza. Ha még is valami baj lenne akkor azonnal gyertek vissza.
- Rendben, és köszönjük.
- Szivesen. Sziasztok!
- Viszlát!
Összepakoltunk és elindultunk kifelé.
- Vezetsz? Vagy vezessek?
- Vezetek.
- Biztos?
- Persze, nyugi nem lesz semmi baj. Már jol vagyok.
- Akkor jó.
Beültünk az autóba majd elindultunk haza. Útközbe nem szóltunk egymáshoz. Nem azért mert haragudtunk a másikra hanem mert nem volt kedvünk. Mikor haza értünk bementünk a konyhába enni valami normális, ehető kaját. Mert amit a korházba adnak az valami förtelmes, az minden csak nem kaja. Az egy moslék szó szerint.
- Anya! Mond hogy van itthon valami ehető kaja!
- Nektek is szia. Csak nem rossz volt a kaja?
- De borzalmas volt, egy hányadék!
- Jol van nyugi. Van étel. Mindjárt hozom.
- Ó anya, imádlak. Van Isten!!!
- Ójha, csak nem hívő lettél.
- Á, dehogy is! Csak-csak , na mindegy.
- Ha látnád magad! :)
- Most miért? Nekem a kaja a mindenem.
- Ja,értem.
- Mielött még éhen halsz, itt van az étel.
- Thank you mum. I love you! <3
- Magyarul kincsem. Nem tudok angolul.
- Jaj anyuci. Azt mondtam hogy köszönöm. És hogy szeretlek anya.
- Szivesen kincsem, és én is szeretlek.
Miután megtömtem a bendőmet, felmentem a szobàmba és bedőltem az ágyamba, ugyanis nem aludtam valami sokat, és már hiányzott az ágyam is. Lefeküdtem és aludtam is.
Arra ébredtem fel hogy valaki simogatja a fejemet.
- Szia kincsem. Hogy aludtál?
- Szia, köszönöm jól. Végre kipihentem magam.
- Na annak örülök. Gyere egyél valamit.
- Nem kell köszönöm.
- Akkor mit szeretnél csinálni?
- Nem tudom. Semmihez nincs kedvem.
- Ne aggódj majd lesz. Már folyamatban van.
- Ó, igen?
- Igen.
- Oké.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze hercegem. Mit szeretnél?
- Tudod régebben beszéltünk a gyerek témáról, és....
- Értem. Mindent értek. Gyereket szeretnél.
- Igen. És nem más csajtól hanem tőled.
- Szeretlek.
- Én is. Akkor ezt igennek vegyem?
- Igen.
Tényleg jó lenne már a saját gyerekemet fogni, igaz még nincs de most majd teszünk róla hogy legyen. Lehet az kisfiu vagy kislány én mindegyiket ugyanúgy fogom szeretni. Úgy hogy a délutánunk azzal ment el. Este lementünk vacsizni, majd elmentünk fürdeni és lefeküdtünk aludni.
Reggel jol keltem, elmentem mosakodni,majd fogat mostam és felöltöztem. Majd lementem reggelizni.
- Sziasztok!
- Szia Mary! Hogy vagy?
- Köszönöm jól.
- Na, annak örülök. Gyere egyél, én meg megyek dolgozni.  Apátok már elment.
- Rendicsek. Szia anya.
- Sziasztok.
- Ki mit tervez mára?
- Mi megyünk bulizni, Adam te is jössz?
- Most nem. Majd legközelebb.
- Oké, ahogy gondolod. Na sziasztok.
- Sziasztok!
Elmentek ők is, így már csak ketten maradtunk.
- Na jössz?
- Hova?
- Fel a szobába. De ha akarod itt is csinálhatjuk.
- Inkább menjünk fel.
- Oké, ahogy akarod.
Felmentünk majd bezártuk az ajtót, és jöhetett a játszma.

1 órával később....

- Ez nagyon jó volt.
- Egyetértek. Este egy ujabb menet?
- Okés. Benne vagyok.
- Mit csinljunk?
- Nem tudom. Nézzünk filmet.
- Okés.
- Amúgy holnap már megyek dolgozni.
- Igen?
- Igen.
- Na az jó. És hova?
- Boltba pénztárosnak.
- Na az jó. Aztán ügyes legyél.
- Az leszek nyugi.
- Akor jó.

Sziasztok, kinek hogy tetszik eddig? Voite-oljatok, vagy kommentáljatok nyugodtan. Várom a visszajelzéseket.
     Üdv: Nikcsu