Egy lány nehéz élete

8.

Reggel mikor felkeltem 9 óra volt. Felöltöztem majd raktam fel egy kis sminket,majd lementem valamit enni. Szüleim már dolgoztak hála az égnek. Megettem a szenyómat majd felvettem a cipőmet, és elindultam. Útközben átgondoltam hogy mit fogok mondani, majd mikor odaértem, nagy levegőt vettem, és bekopogtam.
- Jónapot!
- Jónapot!
- Fáradjál beljebb! - mondta mosolyogva.
- Köszönöm :)
- Üljél le. Hogy- hogy idejöttél?
- Mert elegem van a szüleimből! Tönkre tesznek lelkileg! Nem bírok velük élni tovább.
- Mi az oka? Mesélj el nekem mindent.
- De attól félek hogy ezért is megfognak verni.
- Nyugodj meg, mivel most már itt vagy,így már senki sem bánthat. De ahoz hogy máshoz kerülj ahoz tudnunk kell hogy mi volt.
- Eddig nagyon semmi nem volt, rendesen jártak suliba, igaz csak 2-es tanuló vagyok, de sose buktam meg. Aztán elkezdték mondogatni hogy most már 4-ket, meg 5-ket hozzak, de én nem hoztam, mivel örültem hogy ha a 2-es megvan. Ez apámnak nem tetszett, így azzal fenyegettek hogy 2 hónap szobafogságot kapok hogyha nem javítok.
- És sikerült?
- Nem, sajnos nem, ezért apám megcsinálta, de plusz lekevert egy akkora pofont hogy lefejeltem az ajtófélfát,amitől folyt az orromból a vér.
- És látták hogy vérzett?
- Igen! De nem csináltak semmit, csak kimentek, és ott hagytak.
- Értem, és utána volt még valami?
- Igen, ugyanúgy nyaggadtak hogy hozzak 5-ket, meg folyamatosan pofozott apám, anyám meg állandóan kiabált,és veszekedett velem. Én meg már nem sokáig bírom. Ráadásul kórházba is voltam, tegnap jöttem haza.
- Mi történt?
- Hát ugye, miután összevesztem velük,utána mondtam nekik hogy elmegyek a parkba kiszellőztetni a fejemet. Mikor kimentem leültem a padra,és gondolkoztam, viszont odajött egy fiú, elkezdett zaklatni, mondtam neki hogy hadjon békén mert nem akarok tőle semmit, miután elment még egy kicsit ott voltam majd elindultam haza. Viszont útközben - itt elcsuklott a hangom - valaki leütött, utána már csak annyira emlékszem hogy egy sötét helyen ébredtem fel. Borzalmas volt, és hát ki volt az? Az aki ott volt a parkba. És képes volt megerőszakolni, nem egyszer hanem nagyon sokszor. - Itt már elbőgtem magam.
- Nyugodj meg, most már itt vagy, és senki sem fog bántani.
- Re-rendben.- mondtam szipogva.
- Most elmehetsz, ezt most ősszeírtam, megbeszéljük itt az embereimmel, és jelentkezni fogunk. Van saját telefonod?
- Igen van.
- Akkor írd le ide, és akkor írok egy üzit hogyha megyünk érted, rendben?
- Igen,és köszönök mindent.
- Szivessen, nekünk ez a dolgunk.
- Viszontlátásra!
- Szia!
Kimentem az ajtón majd elindultam haza, mikor haza értem anyámék az ajtóban vártak.
- Hát te? Merre voltál?
- Cs- csak kiszellőztettem a fejem. Miért baj van?
- Még hogy baj? NEKED elment a MARADÉK ESZED?! Mit képzelsz tr magadról?!
- É-én nem csináltam semmit.
- Igen? Akkor miért voltál a gyámügyiseknél?! Ha?
- Csak kérdeztem tőlük valamit.  Ez annyira nagy baj?
Erre lekevert egy hatalmas pofont, miután a földre zuhantam,elkezdett rugdosni. Pont akkor jöttek szóval mindent láttak.
- Hé! Álljon le! Most azonnal!
- Nem érdekel! Tönkre teszi az életünket! Nem fogok miatta börtönbe menni!
- Nem is ment volna, de így már igen. Kiskorú bántalmazása miatt.
Miután leszedték rólam, hívtak mentőt. Hurrá, megint kórház, már nagyon elegem van ebből az egészből. Miután bevittek, utána egyből jöttek szólni hogy egyenlőre családi otthonba helyeznek. Ha találnak nev.szülőt, akkor megyek hozzájuk. Itt sokkal jobb emberek voltak, itt törődtek velem, és nem szekáltak. Talán most már helyre jön az életem.