Egy lány nehéz élete

6.

Reggel fitten keltem fel, gyors elmentem mosdóba, majd felöltöztem, lementem reggelit csinálni magamnak, majd elindultam suliba. Útközben rájöttem hogy milyen fitt vagyok, azt hiszem apának igaza van, tényleg léteznek még csodák! Beértem a suliba, leültem a helyemre majd vártam hogy jöjjön a tanár.
- Jónapot Kívánok mindenkinek!
- Jónapot kívánunk!
- Ma szabadfoglalkozás van. De csendben, világos?
- Igen!! De hogy - hogy nem tanulunk?
- Miért szeretnétek?
- Nem! Csak kérdeztük!
- Mert most fontos papírokat kell kitöltenem, és le is kell adnom. Ezért.
Ez a nap elég jól telt, szinte egyik órán se csináltunk semmit. Hazamentem majd felmentem a szobámba. Lepakoltam majd lementem enni. Anyáék a nappaliba tévéztek.
- Sziasztok! - mondtam boldogan.
- Szia! - köszönték egyszerre. Veled meg mi történt? Mi ez a nagy boldogság?
- Nem tudom, de ezek szerint tényleg léteznek még csodák! Reggel fitten keltem, most meg egész nap vigyorgok mint a tejbe tök.
- Örülök! Régen láttalak már így! Visszamentem a szobámba, majd felmentem facekra. Mikor már meguntam elkezdtem zenét hallgatni, de valahogy már az sem köt le, így lementem anyáékhoz tanácsot kérni.
- Anya!! Apa!!!
- Mi történt? Jól vagy?
- Persze, jól vagyok, csak szeretnék kérdezni valamit!
- Ne ijesztegess! Mondjad.
- Unatkozok! És nem tudom hogy mit csináljak! Valami ötlet?
- Nem tudom, találj ki valamit! Vagy tanuljál, az  úgy is rád fér!
- Apa! Már megint kezded?
- Nem, még folytatom.
- Hihetetlen vagy!
- Tudom! Te meg szörnyű vagy!
- Nem is igaz! Elmehetek a parkba? Csak sétálni szeretnék!
- Rendben, 1 órát, vagyis most van 4 óra, 5-re itthon vagy. Megértetted? Mert ha nem akkor utánad megyek, és a haadnál fogva foglak hazahozni.
- Ígérem itthon leszek időben!
- Remélem is, Szia!
- Sziasztok!
Gyors felöltöztem és elindultam a parkba,ott leültem egy padra, és gondolkoztam. Míg valaki megszólitott.
- Szia! Miért búsulsz itt egyedül?
- Szia! Csak kijöttem kiszellőztetni a fejemet, túl sok minden történt az utóbbi időben.
- Na és mi az? Nekem elnondhatod!
- Nem akarok róla beszélni!
- Okés semmi gond! Amúgy én Adam vagyok.
- Én meg Mary!
- Örülök hogy találkoztunk! Bár nagyon ismerős vagy!
- Igen? Nekem nem vagy ismerős.
- Na mindegy, lehet valakivel összekeverlek.
- Szia!
- ? Kimondta hogy megyek?
- Én, most szeretnék egyedül lenni!
- Nem akarok egyedül hagyni egy ilyen gyönyörű lányt!
- Figyelj! Nem vagyok óvodás jó? Úgy hogy most húzz innen amíg szépen mondom!
- Hú de morcos ez a kiscica!
- Takarodjál már innen! A rohadt életbe, hogy nem lehet megérteni!
- Jól van na! Nem kell bekapni. Mjd még találkozunk! De akkor már nem itt, hanem a jó puha ágyba! :)
- Fúj, hogy te mekkora egy pervez állat vagy!
- Én? Dehogy is!
- Menj. El. Innen. Világos?
- Persze! Már megyek is! Pápá!
- Szevasz!
Miután elment ez a féreg tovább gondolkoztam. Ránéztem az órámra, és láttam hogy már 16:40 volt, így felálltam és elindultam haza. Útközben zajokat hallottam, olyan volt mint ha valaki követne. Próbáltam nyugodt maradni, de azért egy kicsit gyorsítottam a lépteimen. De egyszer csak valaki leütött, és elhomályosult minden, végül már sötét lett. Mikor felébredtem iszonyatosan fájt a fejem, felültem és egy koszos helyiségben voltam. Hideg, és sötét volt, meg hát üres is. Elkezdtem kiabálni.
- Segítség!! Valaki segítsen!
De sajna senki nem jött. Leültem, majd összehúztam magam, és elkezdtem sírni. Hihetetlenül féltem, most inkább otthon lennêk és hallgatnám apámat, ahogy leszíd. Jézusom, apa már biztos keres, valahogy ki kell szabadulnom! Mivel a zsebemben volt a telóm, így gyors elővettem majd hívtam apát.
Telefon beszélgetés:
Én: Szia apa!
Apa: Hol a francba vagy!? Azt mondtam 5 órakkor itthon legyél!
Én: Apa! Elraboltak, vagy fêlek! Sötét van, és hideg.
Apa: Nyugodj meg! Hol vagy?
Én: Nem tudom. De nagyon fêlek! Találj meg valahogy!
- Már is indulok! Szólok a zsaruknak, éy meg fogunk találni, csak maradj nyugodt. Okés?
Én: Okés, Szeretlek titeket!
Apa: Mi is têged! Szia!
Én: Szia!
Letettem majd gyors eltettem a telómat. Valaki be is jött.
- Lám-lám! Úgy látom felébredtél!
- Ki vagy te? És mit akarsz tőlem? - mondtam félve.
- Hm, ha te azt tudnád! Nem ismersz meg?
- Te vagy az a féreg akivel a parkba találkoztam!
- Tudod kislány, túl nagy a szád! De most majd nem lesz az. Mindjárt vissza jövök! Addig készülj fel!
- Miért ?
- Mert játszunk egy kicsit!
- Nem akarok magával játszani, haza akarok menni, méghozzá most!!
- Innen nem mész el azt garantálom!
Kiment, és egy vastag szivaccsal tért vissza.
- Minek az neked?
- Mindjárt megtudod! Vetkőzz!
- Mi van? Nem fogok levetkőzni!
- Azt mondtam VETKŐZZ!!
- Nem!!
- Hát jó, ha te nem akkor majd én!
- Hozzám ne merj érni, mert eltöröm az ősszes ujjadat!
- Hajrá! Úgy se fog menni!
Szó szerint letépte rólam a ruhákat, utána magáról is.- És akkor most jöjjön a játék! Bekapcsoltátok a kamerát?
- Persze uram.
- Akkor kezdhetjük is!
- Hadjon békén! Én még szűz vagyok!
- Nem baj az, most legalább megtudod milyen nem szűznek lenni!
- De én nem akarom, hadj békén!!
Erre beragasztotta a számat, és kikötözött. Majd megerőszakolt. Undorító volt ez az egész. Undorodtam magamtól is, reméltem hogy ez csak egy álom de sajna nem az.
- Remélem tetszett!
- Undorító vagy!
- Nyugi még sok menet lesz!
- Csak nem én velem!
- Dehogynem.
Kiment a pasas és bezárta az ajtót, én meg leültem és bőgtem,végül elnyomott az álom. Mikor felkeltem a pasas megint itt ált elöttem.
- Ne nézzél már! K...ra irritáló vagy!
- Te meg vonzó vagy! És nagyon élveztem veled! Úgy hogy most jöhet az újabb menet.
- Nem- nem, és nem!!!
- Akkor megint jön az a módszer!
- Könyörgöm hadjál békén!
- Nem hagylak!
Erre elkezdett pofozni,majd rugdosni, végül elsötélrült minden. Mikor felébredtem pucéran feküdtem a szivacson.
- Te szemét állat! Rohadj meg!!
Nem is értem hogy lehet valaki ilyen undorító. Mindjárt elhányom magam ettől a féregtől. Bárcsak itt lennének anyáék!

Anya szemszöge:
- Annyira aggodok érte! Remélem nem történt vele semmi.
- Remélem! Én miattam történt ez az egész, ha nem verem, meg nem nyaggatom, akkor most itt lenne velünk! Annyira hülye vagyok!
- Ne mondj ilyet, nem te tehetsz róla!
- De! És most megyek, körbe kérdezni, hátha látta valaki.
- Rendben, vigyázz magadra.
- Vigyázok, ne aggódj! Szeretlek!
- Én is! Ha nehogy isten előkerűl egyből hívj fel csak hogy megnyugodjak.
- Ígérem szólni fogok!
Miután elment én leültem, és azon agyaltam hogy mi lehet vele.