Mikor haza értem, szóltam nekik hogy lefekszek pihenni. Felmentem, majd, bedőltem az ágyba. Közben azon járt az agyam hogy mit is kezdjek magammal, meg azzal az ismeretlen emberrel aki folyamatosan zaklat. El akarnám mondani mindenkinek de nem tehetem, mert akkor megöl engem is, meg a családomat is. Ezeken járt az agyam folyamatosan, míg valaki kopogott.
- Igen?
- Szia, bejöhetek? - kérdezte Adam.
- Persze, gyere.
- Mi újság van?
- Semmi, csak jár az agyam.
- Ó, igen? És min?
- Jaj de pervez vagy.
- Én??? Dehogy is. Csak kérdeztem.
- Aha. Csak megint azon jár az eszed. Engem nem tudsz átverni. Ismerlek már mint a rossz pénzt. - Engem? Dehogy ismersz. Még én sem ismerem magamat.
- Az egy dolog! Attól én még ismerlek.
- Aha, persze. Nem vagy éhes?
- Egy kicsit. Mit főztetek?
- Majd megtudod. Na gyere!
Lementünk majd gyors megkajáltam és mentem volna fel, csak hogy valaki visszatartott.
- Mit szeretnél?
- Gondoltam elmehetnénk sétálni, vagy esetleg moziba. Lenne kedved?
- Nem, most csak egyedül akarok lenni a szobámba.
- Hercegnőm! Mi a baj?
- Semmi, csak elegem van már!!!
- Nyugodj meg kérlek. Mondj el mindent, hátha tudok segíteni.
- Nem, ebbe senki sem tud segíteni.
- De akkor legalább mond el! Kérlek!
- ÉRTSD MEG, hogy NEM mondhatom EL!!!!
- Jól van akkor nem.
- És most hadjatok békén! Köszönöm.
- Várj!
- Igen?
- Mikor mész elvetélni?
- Holnap után. Miért?
- Ugye veled mehetek?
- Igen, de most már tényleg hadjatok!
- Rendben, pihend ki magad.
- Meglesz.
Gyors felfutottam a szobámba, majd bezártam az ajtót, és bedőltem az ágyba.
- Hello kicsi lány. Gondolom érdekel hogy ki vagyok, igaz?
- Mi a f.... Te-te hogy,és...
- Cshh, ha csöndben maradsz nem lesz baj, DE ha kiabálni mersz akkor véged!! Világos?!
- I-igen. Most már csak azt mond el mit akarsz?!
- Szerintem tudod te azt.
- N-nem tudom. K-kérlek hadj békén! Én nem csináltam semmit sem. A másik meg hogy azt sem tudom ki vagy!
- Na ide figyelj kispatkány! Egyszer fogom csak elmondani! Miattad halt meg a testvérem!
- Miattam??!! Még is mi közöm van hozzá?
- Te voltál az akit elrabolt, és megerőszakolt. Rémlik?
- Igen. De azt saját magának köszönheti! Nem kellett volna neki elrabolnia, meg stb.
- Neked meg nem kellett volna annyit pofáznod!!
- Ja még én vagyok a hibás nem? Mert nem fogtam be a pofámat?!
- Te csak ne emeld fel a hangodat!
- Miért mi lesz? Te is megerőszakolsz? Vagy te megölsz? Mert ha igen akkor essünk rajta túl minél hamarabb.
- Óh, ez nem fog ilyen könnyen menni. Elöször is szenvedni fogsz, csak hogy érezd a törődést.
- Bekaphatod te szemét láda!!! Remélem hogy te is szenvedni fogsz, de azt én is végig nézem!!!
- Na majd azt meglátjuk kicsi lány! Mert csak a szád nagy!
- Engedj el!!!!
- Szósem lehet róla! Van itthon valaki?
- Nem tudom. Miért? Őket is kinyirod vagy mi?!!
- Majd megtudod!
Kinyitotta az ajtót, és ott álltak a rendőrök. Azonnal ide futott hozzám, és a torkomhoz kést emelt. - Nehogy közelebb jöjjenek, mert akkor elvágom a torkát!
- Engedje el, és így mindenki jól jár.
- Aha persze, ti jól járnátok, de én nem!!! Nem megyek újra dutyiba!!Sziasztok, itt az újabb rész. Remélem tetszik, ha igen nyugodtan voite-old, vagy kommentáld,vagy ha nem tetszik azt is megírhatjátok nyugodtan.
Üdv: Nikcsu
YOU ARE READING
Egy lány nehéz élete
RandomMary Anderson-nak hívnak. Budapesten élek a szüleimmel. Sosem voltam az jó gyerek,de nem is voltam rossz. Vagyis a kettő között. A suliba a jegyeim mindig 2-3-ak voltak,csak hogy ez a szüleimnek nem volt elég, ők azt akarták hogy kitünő legyek. Miv...