Egy lány nehéz élete

20.

Leraktam a tányérokat majd vártam a fiúkat. Mikor leértek egyből hozzám jöttek.
- Szia Mary!
- Sziasztok skacok.
- Mi a baj?
- Mi lenne? Nincs bajom.
- Aha. Nem úgy nézel ki.
- Csak nem aludtam jól. Ennyi.
- Oké.
- Csináltam nektek palacsintát.
- Köszönjük Mary. Nagyon finom lett.
- Szívesen.
- Látszik hogy az én hercegnőm vagy.
- Ó, igen? :)
- Igen.
Miután megettük, mindenki felment a saját szobájába. Én is így tettem. Mivel fáradt voltam így ledőltem az ágyamba. Majd elnyomott az álom. Arra kelltem fel hogy kifogok traccsolni. Gyorsan berohantam a fürdőszobába majd kiadtam magamból mindent. Utána lementem a konyhába gyógyszerért.
- Minden rendbe van hercegnőm?
- Nem.
- Látszik rajtad. Elég sápadt vagy.
- Most okádtam ki a belemet.
- Jesszusom. Inkább feküdj le pihenni. Addig készítek neked teát.
- Rendben.
Felmentem majd megint rámjött. Miután kiadtam magamból mindent, vissza mentem a szobámba. Adam már ott volt, és a többiek is.
- Sziasztok.
- Szia. Hogy vagy?
- Nem túl jól.
- Azt látom. Lehet egy kérdésem? - Persze.
- Ugye nem vagy terhes?
- Hülye vagy???!!! Hogy lennék már terhes!
- Figyelj, tudom hülyén hangzik, de amikor az a srác megerőszakolt, akkor lehet hogy...
- Na nem! Az nem történhet meg!! Én akkor tuti öngyilkos leszek!
- Figyelj hercegnőm, tudom hogy ez most sokkol,  de ha valóban terhes vagy attól a szeméttől, akkor sem lesz semmi baj. Én itt vagyok neked és segítek túllépni ezen a nehéz időszakon.
- Köszönöm. De mielött még beleélem magamat,elösször is menjünk el dokihoz.
- Rendben, gyere el viszlek.
- Okés, de elösször veszek fel valami normális ruhát.
- Rendben. Lent megvárlak.
Gyors felvettem egy fekete térdnacit, meg egy fake you feliratú pólót. Meg a szandálomat, és lementem.
- Szép vagy hercegnőm.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz.
Beültünk az autóba majd elindultunk a kórház felé. Mikor odaértünk Adam szorosan de lágyan megfogta a kezemet majd így mentünk be az épületbe. Ott bent leadtam az adataimat majd vártam hogy szólitsanak.
- Mary Anderson! Kérem jöjjön be.
- Már is megyek.
- Szórítok neked.
- Köszi. Szeretlek!
- Én is téged!
Majd bementem.
- Jó napot!
- Jó napot!
- Milyen tünetei voltak?
- Hánytam, meg fájt a fejem. Meg levoltam gyengülve.
- Értem. Akkor nézünk egy ultrahangot. Feküdj ide fel.
- Rendben.
Miután megnézte felírt magának valamit, majd mondta hogy felöltözhetek.
- Na? Terhes vagyok?
- Igen hölgyem, ön kisbabát vár.
- A rohadt életbe!!
- Mi a baj?
- Áhh! Semmi, most ha nem gond megyek!
- Rendben. Itt vannak a papírok.
- Köszönöm. Viszlát!
- Viszlát!
Kirontottam az ajtón, majd elindultam lefelé.
- Héj! Hova mész hercegnőm?
- Haza! De minél hamarabb! - Jó, de akkor legalább várj meg!
- Ja, bocsi.
- Semmi baj.
Beültünk az autóba, majd haza indultunk. Útközbe nem szóltunk egymáshoz, én csak néztem ki az ablakon. Mikor haza értünk én csak felmentem a szobámba ledőltem az ágyra, és kitört belőlem a sírás. Elegem volt, mire azt hittem hogy boldogan élhetek, erre jön ez a dolog. Álmomban sem hittem volna hogy ez megfog történni. Ezért is fogom elvetélni. Nem akarom hogy egy olyan gyereket neveljek akinek az ,,apja" megerőszakolt. Annyi minden cikázott a fejembe,hogy az hihetetlen, így lassan de elaludtam. Arra keltem fel hogy valaki a hátamat simogatja.
- Szia.
- Szia.
- Jobban vagy?
- Hát, fogjuk rá. Lemegyünk enni?
- Hát persze. Gyere.
- Amúgy hány óra van?
- 14:30. Miért?
- Jesszus! Ennyit aludtam? - Igen.
- Akkor ezért vagyok ennyire éhes.
- Az meglehet. Na gyere, ugorj a hátamra azt leviszlek.
- Tényleg?
- Igen.
- Jujci! De jó.
Felpattantam a hátára majd levitt.
- Szia kincsem.
- Szia anya. Mi jót főztél?
- Pizzát csináltam.
- Hm, nyami.
Megettem majd mentem volna fel de anya megállított.
- Mary, szeretnék veled beszélni. Ráérsz?
- Persze anya. Mondjad.
Leültünk a nappaliba majd vártam hogy anya mit akar, bár már sejtettem hogy mit fog.
- Láttam hogy mi volt reggel veled azt is tudom hogy mi volt délelőtt. Csak az lenne a kérdésem hogy hogyan döntöttél?
- Elakarom vetélni.
- Biztos vagy benne?
- Anya! Ez még is milyen kérdés??! Nem fogok egy olyan gyereket megtartani, akit nem is akartam! Pláne nem egy féregtől!!!
- Jó, értem, Neharagudj.
- Semmi baj, inkább te ne haragudj.
- Semmi baj. Holnap elmegyünk dokihoz, és akkor megmondod neki hogy elszeretnéd vetélni.
- Köszönöm anya. Szeretlek!
- Én is.
- Most megyek, fent leszek a szobámba ha netán valaki keresne.
- Rendben.
Felkeltem a fotelbol majd felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamba, majd elővettem a telómat, és felmentem facekra. Valaki rám írt.

Ismeretlen: Szia Mary! Hamarosan meglátogatlak. Úgy hogy készülj fel rá. Üdv ismeretlen.
Én: Ki vagy te? És még is mi a szart akarsz tőlem?!
Ismeretlen: Majd megtudod! Csak várj türelmessen. Nem sokára eljön a te időd is. Én: Nem tudom ki a franc vagy, de békén hagyhatnál már végre!!!!

Dühömbe földhöz vágtam a telomat. Elegem volt már! Miért nem tudnak végre békénhagyni?  Szeretnék végre boldogan élni, de ahogy látom nem nagyon lesz benne részem. Mivel este 7 órát mutatott a telóm, így lementem vacsizni, majd elmentem fürdeni, és végül lefeküdtem aludni. Borzalmas álmom volt, valaki megtámadott, a torkomhoz egy kést tartott. Azt mondta hogy most bucsuzzak el mindenkitől mert itt a végem. Reméltem hogy ez csak egy rossz rémálom, és hála az istennek az volt. Valaki berontott a szobámba.
- Jézusom Mary, jól vagy?
- Jól vagyok, csak megint egy rossz rémálom.
- Ugye jársz a kezelésekre?
- Igen járok.
- Akkor jó, de most inkább gyere át hozzánk.
- Rendben. Aludhatok melletted? - Hát persze, ezt meg se kell kérdezned.
Befeküdtem mellé majd átkarolt, és végül elnyomott az álom.

Másnap reggel.....

Elég jól keltem, ahoz képest hogy milyen voltam tegnap. Már Adam sem volt mellettem, így gyors felöltöztem, megcsináltam a hajamat egy laza kontyba, majd lementem. Már mindenki ott ült, és evett.
- Sziasztok!
- Szia! Hogy aludtál?
- Miután átmentem hozzátok, utána már jól. És ti?
- Mi is jól. Gyere ülj le enni.
- Rendicsek.
Megettem majd felmentem a szobámba. Kerestem valami ruhát majd lementem.
- Anya hol van?
- Most ment be a szobába öltözni.
- Ja, okés. Adam eljössz velünk?
- Persze, nem hagyom egyedül az én kis hercegnőmet.
- Nem leszek egyedül, mert anyával leszek.
- Akkor ne is jöjjek?
- Deeee, gyereee!
- És ha nem?
- Akkor meg én viszlek.
- Na azt megnézem.
- Haha, nagyon vicces vagy.
- Ó, tudom én azt.
- Ja, és még az egód is túl nagy.
- Az is kell.
- De nem annyi mint ami neked van.
- Jól van na! Nem tehetek róla.
- Aha, persze.
- Ch.
- Ezt most remélem tudod hogy eléggé kislányos volt.
- Te hercegnőm.
- Igen?
- Most mindenbe bele fogsz kötni?
- Nem, mert fonni fogom :D - Atya ég! Mi lesz velem?
- Veled? Eladlak jó pénzért.
- Köszi drága. És mennyiért akarsz eladni?
- Sokért. Méghozzá annyira sokért hogy azt senki sem fogja tudni megvenni.
- Jaj de ari vagy.
- Tudom. :D
Közbe megérkezett anyunk is.
- Indulhatunk?
- Persze.
Beültünk az autóba, majd elindultunk. Az út csendesen telt, amit én törtem meg.
- Anya.
- Igen kincsem?
- Hazafelé veszünk csokit?
- Persze, ha azt szeretnéd.
- Köszönöm.
Megérkeztünk, majd kiszáltunk. Megvártuk még anya bezárja a kocsit, majd elindultunk befelé. Ott bent leültünk és vártunk. Majd egy hölgy szólt ki:
- Mary Anderson, kérem fáradjon be!
Felálltam majd elindultam be.
- Kérem foglaljon helyet.
- Köszönöm.
- Szóval, ha jól tudom akkor maga várandós, ugye?
- Igen.
- És szeretné megszülni, vagy inkább elvetéli?
- Elvetélni szeretném.
- És azt szabad kérdeznem hogy miért?
- Tudja, ez egy hosszú történet, de megpróbálom tömören elmondani.
- Rendben, hallgatom.
- Úgy volt hogy az igazi szüleimmel összevesztem, azt kimentem a parkba kiszellőztetni a fejemet. De valaki odajött hozzám és elkezdte lökni a süket dumáját. Aztán végül elment, és én is úgy döntöttem hogy haza megyek. De út közben valaki elkapott és leütött. Aztán valahová bezárt, ahol sötét és hideg volt. Aztán többször is megerőszakolt. Vagyis tőle van a gyerek. És ezért akarom elvetélni.
- Értem. Akkor viszont ezeket ki kellene tölteni.
Gyors kitöltöttem, majd még adott papírokat hogy mikor kell jönnöm, majd haza indultunk.