Egy lány nehéz élete

18.

Reggel már sokkal jobban kelltem. Adam már nem volt mellettem így, elmentem tusolni. Mikor kész voltam indultam volna le, de megcsörrent a telefonom.

Anya:Szia Mary! Tudom hogy olvastad az üzenetemet, de azért gondoltam felhívlak hogy gyere el. Csak had lásson.
Én: Figyelj anya, ezt már megbeszéltük, a másik meg hogy válaszoltam nektek!
Anya: Ja tényleg, bocsika kiment a fejemből. Tudod mennyire rossz érzés hogy elveszítem azt a személyt akit mindig is szerettem?
Én: Képzeld tudom! Pontosan ti voltatok azok. Én szerettelek titeket, ti meg kihasználtatok. Úgy hogy inkább ne kérdezz ilyeneket! És most le teszlek van más dolgom is!!! Szia!
Anya: Kérlek ne csináld ezt velünk!

Elegem volt így fogtam magam és kinyomtam. Nem fogom tovább hallgatni a baromságait, abból már kaptam eleget. A sírás kerülgetet, közbe belépett Adam. - Szia hercegnőm!
- Szia.
- Történt valami?
És ennyi elég is volt, kitőrt belőlem a sírás.
- Ne sírj kincsem. Inkább meséld el mi történt?
-  Anyám.
- Jaj már megint ők? Miért nem tudnak békén hagyni téged?
- Nem tudom, de már k......a elegem van belőlük! Elegem van!! Nem bírom tovább! Meg fogok bolondulni!
- Nyugodj meg hercegnőm, nem lesz semmi baj. Megoldjuk együtt. Én mindig itt leszek melletted, ígérem.
- Köszönöm, szeretlek <3
- Én is téged <3
- Na, gyere egyél valamit. Csináltam palacsintát.
- Te? Na ne röhögtess ki.
- Na! Én tényleg tudok főzni!
Erre bedurcizott. Na jól van.
- Jól van na, nehogy megsértődj!
- De!
- Ne már Adam! Tudod hogy csak viccből mondtam. Szeretlek <3  Kérlek ne haragudj rám.
- Rád sosem tudnák haragudni. De. Legközelebb ne mondj ilyet.
- Nem fogok. Ígérem.
- Akkor jó, de most már tényleg ülj le enni.Mert mire megeszed addigra dél lesz.
- Na és? Akkor mi van!? Összedől a világ? Vagy mi?
- Életem, kérlek elöszőr is Nyugodj meg, másodszorra meg most miért akadtál ki?
- Neharagudj, é-én csak....
- Semmi baj. Figyelj tudom hogy min mentél keresztül, meg még mindig min mész, de attól hogy bevàgod a hisztit még nem fog menni. Mi azért vagyunk itt hogy segítsünk neked.
- Tudom, és hálás is vagyok értetek, csak tudod még mindig nagyon nehéz feldolgozni ezt az egészet.
- Elhiszem, ezért is kéne keresni egy szpchiológust. Aki tudna segíteni.
- Azért még annyira elmebeteg nem vagyok! Jó hogy nem diliházba zártok!
- Én nem azt mondtam, de így nem jó. Valamit kell tenni, én is jártam szpchiologusnál, és nagyon sokat segített.
- Tényleg?
- Igen, hidd el neked is sokat fog segíteni.
- Jó. Oké. Akkor menjünk és keressük fel.
- Na, ez a beszéd!
Felöltöztünk majd elindultunk. Mikor odaértünk bementünk majd megvártuk hogy szóljon nekünk. Majd behívott és leültünk.
- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek Adam? Csak nem veled van baj? - Nem, Mary-nek kéne segíteni.
- Szia Mary. Engem Anne-nek hívnak. Elmesélnéd nekem hogy mi volt?
- Igen.
Miután elmeséltem, egy darabig csak néztük egymást, majd megszólalt.
- Hűha. Nem semmi multad van. De ezen majd segítek túllépni. Rendben?
- Igen.
- Itt van hogy melyik napokon kell jönnöd.
- Köszönöm.
- Szívesen.
- Viszontlátásra!
- Sziasztok!
Kimentünk majd elindultunk hazafele. Otthon elmeséltem anyáéknak hogy mi volt, majd leültem enni, és felmentem a szobámba. Azon gondolkodtam hogy mit csináljak, majd úgy döntöttem hogy leckét írok, majd tanulok. És utána felmegyek a közösségi oldalakra, majd végül megnézek egy-két filmet és bedőlök az ágyba. Ezt szép sorjában meg is csináltam. Végül elmentem zuhanyozni majd felvettem a pizsim, és lefeküdtem aludni. Végül elnyomott az álom.