Egy lány nehéz élete

10.

Reggel valaki igen szólogatott.
- Jó reggelt Mary! Hasadra süt a nap! Halihó!
- Mi- mi van? Történt valami?
- Nyugi, nem történt semmi, csak már 10 óra van.
- Ja, azt hittem már baj van.
- Nem. Na öltözz, azt gyere enni.
Adott egy puszit a fejemre majd kiment. Én gyors felöltöztem, megcsináltam a hajamat, majd lementem.
- Jó reggelt mindenkinek!
- Neked is jó reggelt! Hogy aludtál?
- Nagyon jól, ilyen jól még sosem aludtam.
- Na, annak örülök! Gyere enni. Van gófri, palacsinta, tojás rántotta, de lehet enni kenyeret. Meg van vaj, lekvár amit szeretnél.
- Jaj, köszönöm szépen, annyira aranyosak vagytok. Meg se érdemlem ezt a sok mindent.
- Figyelj kincsem, pontosan hogy megérdemled. Amennyi mindenen már keresztül mentél, azért nem mindenki lenne rá képes.
- Hát, igen. Nehéz volt, de mindig próbáltam erős maradni. Mondjuk ha nem megyek be szólni a gyámügynek akkor nem biztos hogy kibírtam volna.
- De most már itt vagyunk mi neked, és ígérem itt nem fog bántódásod esni.
- Köszönöm :)
- Ma elmegyek vásárolni, eljössz velem?
- Igen! Már régen voltam vásárolni, mindig is szerettem a ruhák között válogatni, de sajna a szüleim sosem engedték.
- Mi pedig örömmel elviszünk. Menj és készülödj, azt megyünk is. Rendben?
- Rendben.
Gyors felmentem a szobámba és keredtem magamnak valami ruhát, miután felvettem lementem.
- Kész vagyok anya!
- Okés, akkor megyünk is. Nem kicsi ez rád?
- De igen, anya nem vásárolt nekem sose, azt mondta menjek el azt vegyek, csak azt nem mondta hogy miből.
- Akkor most jól be vásárolunk, amik meg nem jók rád azokat kidobjuk, vagy oda adjuk valakinek.
- Rendben.
- Beszáltam az autóba, és elindultunk. Mikor odaértünk egyből kipattantam az autóból.
- Váó, de régen voltam itt!
- Most már többször fogod ezt látni, megígérem.
- Köszönöm anya!
- Szivessen. Most menj nézz körül, és ami tetszik, meg jó is azt szedd össze, és itt találkozunk. Rendben?
- Igen, szeretlek!
- Én is téged!
Elindultam, hirtelen azt sem tudtam hogy hol kezdjek. Úgy döntöttem hogy indulok az elejéről. Végig jártan az összes ruha boltot, és ami tetszett azt össze szedtem. Majd visszamentem oda ahová megbeszéltük. Anya még nem volt ott, így vártam rá. Aztán megláttam, és ő is engem.
- Szia kincsem! Be is vásároltál?
- Igen, végig jártam az összes ruhás boltot.
- Rendben, akkor mehetünk is. Elköltötted az összes pénzt?
- Nem, még maradt.
- Semmi baj, azt rakd el magadnak, bármikor szükséged lehet rá.
- Köszönöm :)
- Szivessen. Na menjünk, azt főzünk valamit. Szeretnél segíteni?
- Persze hogy igen! Mindig is megakartam tanulni főzni, de anyám sose mutatta meg.
- Akkor most megtanítalak.
Hazaértünk, én felmentem a szobámba és elraktam az új ruháimat,majd felvettem egy itthoni rucit majd lementem a konyhába anyunak segíteni.
- Meg is jöttem. Mit főzünk?
- Hát, mit szeretnétek enni?
- Hm, egy finom húsleves jó lenne.
- Okés, akkor azt csinálunk. Vegyél elő egy fazekat, ott abban a szekrényben találsz.
- Meg van.
- Okés. Akkor töltsd meg 3/4-ig vízzel.
- Okés. Megvan.
- Rakd fel a gázra, és rakjál bele leves kockát.
- Rendben, ez is megvan.
- Okés, akkor egy picit várj. Most hozok húst a levesbe.
- Rendben.
- Itt is van. Most pedig van itt sárgarépa, ezt kéne megpucolni.
- Segítesz hogy hogyan kell?
- Persze, gyere megmutatom.
Miután megmutatta hogy hogyan kell, már én is tudtam, és ennek nagyon örültem.
- Na látod? Nem is olyan nehéz. Ha kész van akkor megmutatom hogy hogyan kell össze vágni.
- Rendben, kész van.
- Akkor gyere ide, és mutatom.
Miután megmutatta, már ez is ment.
- Aú, anya!
- Mi történt?
- Elvágtam az ujjamat.
- Semmi baj, gyere és bekössük.
- Köszi.
Bekötötte majd vissza mentünk a konyhába.
- Nyugi, ilyen sokszor előfordul. Sajna a késsel vigyázni kell, de ne aggódj én is sokszor elvágom az ujjamat.
- Most mit kell csinálni?
- Zellert, meg karalábét kell pucolni, és azokat majd én felszelem. Rendben?
- Igen.
Mikor ez is megvolt beleraktuk a fazékba, és felraktuk főni.
- Most már csak annyi a dolgunk hogy leülünk és várunk.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze kincsem, bármit.
- Milyen lesz az új sulim?
- Hidd el nekem hogy nagyon jó lesz. A testvéreid is odajárnak, és nekik nagyon tetszik.
- Hát akkor remélem hogy nekem is jó lesz.
- Csak az a lényeg hogy beszélgess, ismerkedj. Ne legyél az a félős, magába forduló lány.
- Értem.
- Meg ha baj van, akkor ott lesznek a testvéreid, akik vigyáznak rád, és segítenek.
- Hétfőn már megyek ugye?
- Igen. Ma ha haza jönnek, majd akkor valamelyik elvisz magával és megmutatja, rendben?
- Igen.
- Addig vedd fel az új rucidat.
- Okés.
Felmentem és kiválasztottam egyet, amelyikbe elmegyek. Íme: