Prológus

740 76 8
                                    

-Látom nem  vagy beszédes hangulatodban - Mondta a pszichiáter, miközben engem nézett. Fürkészte minden egyes mozdulatomat, reakciómat, ami nem igazán tetszett, így elengedtem egy sóhajt ami elég hangosra sikeredett, közben összefontam karjaimat magam előtt.
-Túl sok benned a feszültség, és mivel látom, hogy nekem nem akarod elmondani mi bánt, van egy javaslatom - Erre már felfigyeltem és kérdően néztem rá. 
-Mi lenne az? - Kérdeztem közömbösen.
-Írj naplót. Valahogy ki kell adnod ezt magadból.
-Na biztos, hogy nem! - Tiltakoztam egyből. Még soha nem írtam naplót, és nincs kedvem ahhoz, hogy más a magán életemben túrkáljon azzal, hogy elolvassa.
Mintha csak tudta volna mire gondolok ismét megszólalt.
-Nyugodj meg, azt senki nem olvasná el. Ez neked kell, nem nekem - mosolygott rám biztatóan.
Rengeteg hezitálás és gondolkozás után bár nehezen, de beleegyeztem.

Kedves Naplóm!Where stories live. Discover now