Kedves Naplóm!

33. Mondocon

Kedves Naplóm!

Sok ember mondja, hogy kiskorában mennyi plüssel aludt együtt, és,hogy még most is van, hogy az ágyukra rakják a plüssöket. Nekem ez egyszerűen furcsa. Én soha nem aludtam plüssel.Ez most furcsán fog hangzani, de mindig is féltem a plüssöktől. Most is félek tőlük, pedig már 19 éves vagyok. Félelmetes, hogy olyan élettelenek, mégis csinálnak nekik szemet, szájat, kezet, és még egyéb dolgokat. Tisztán emlékszem, hogy amikor kicsi voltam nyávogtam plüssökért, amiket nagy nehezen meg is kaptam, de féltem tőlük. Nappal eljátszottam velük, például volt olyan, hogy körbe ültettem őket a szobában, és én közéjük álltam, és azt játszottam, hogy bíró vagyok. Aztán volt olyan is, hogy azt játszottam orvos vagyok, és egy fecskendőhöz erősítettem egy sima tűt, és azzal fecskendeztem beléjük vizet. Azokat élveztem, de soha nem aludtam velük, hanem este elraktam őket mélyen a helyükre, ami egy ágynemű tartó. Még mindig megvan, minden játékommal együtt, csak épp már nem veszek elő belőle semmit. Az ágynemű tartón van a tv. De visszatérve, azért nem aludtam plüssel soha, mert féltem, hogy éjjel felkel, és bánt. Esküszöm neked, hogy nem néztem akkor se horror filmet, se semmi ilyesmit, csak meséket, amiket a tv adott, mégis, valahogy ösztönből féltem tőle, hogy felkel a plüss amivel alszok, és elvágja a nyakam, vagy épp belém harap. Azt hiszem nem sokat változott a gondolkozás módom. Nem tudom eldönteni, hogy kiskorom óta érett a gondolkozásom, vagy épp még mindig gyerekes. Na de a gyerekkoromból eleget tudtál meg ma, inkább elmondom mi történt mostanában.
A hétvégém viszonylag jól telt. Hallottál már arról, hogy mi az a Mondocon? Ha nem, akkor segítek. Az egy rendezvény, ahol anime, illetve manga rajongók találkoznak, beöltöznek, meg ilyenek. Ha jól emlékszem még nem mondtam, de Jungkook, és én is nagyon szeretjük az animéket, bár elmondom neked, mostanában egyre kevesebbszer nézek animét. A napjaim annyiból állnak, hogy felkelek 10 körül, eszek iszok, gépezek, visszafekszek, és ezt így 3 óránként megismétlem, amikor nem jön át Kookie, vagy épp nem megyünk ki valahova sétálni, vagy egyéb programon részt venni. A nyári Mondoconon Jungkookkal részt vettünk. Hogy könnyebb legyen a buszhoz menni, itt aludt nálam mind a 2 nap. A rendezvény teljesen máshol volt, tehát 2 órát utaztunk mire megérkeztünk, és még ott is sétáltunk olyan fél órát, mire kiértünk a helyre, ahol rendezték. A jegyet interneten rendeltük, tehát be kellett állni az elővételes sorba, ahol kivételesen most nem voltak olyan sokan, és egy kóddal kellett kérni a jegyet. A jegy olyan, mint amit a strandokon a csuklódra ragasztanak, csak ez mindig más színű. Nekem már van zöld, sárga, kék, és most piros volt. Ne értsd félre, már rengeteg conon voltam, ám csak ezeket találtam meg itthon, a többi valószínűleg ki lett dobva. Ahogy bementünk, biztonságiak ellenőrizték, hogy van-e jegyünk. Fel kellett mutatni a kezünket, hogy lássák. Ahova néztem cosplayesek voltak, rockerek, és kpoposok. A mondoconon lévő kpoposokról azt kell tudni, hogy szeretnek csapatokba rendeződni, és ott nyomatják a zenét, és arra próbálnak táncolni, ám táncolás helyett csak rángatóznak. Nem akarok ezzel senkit sem megbántani, mert vannak kivételek, de a legtöbb ilyen. Kicsit idegesítő, hogy direkt úgy viselkednek mint az idolok, és elhiszik, hogy azzal annyira menők, hogy mindenki őket nézi. Igazából nem lenne baj, hogy táncolgatnak maguknak, csak ne lennének olyan hangosak. Az ordításuk kicsit idegesít. Rengeteg ember vesz részt a conon, ezért is van az, hogy úgy mászkálok, hogy kényelmetlenül érzem ott magam. Úgy értem, nagyon jó ott lenni, egyszerűen jó a légkör, de egyfolytában olyan gondolatok jártak az agyamban, hogy a conon mindenki normálisabb nálam, és olyan vagyok mint egy adag szemét. Akárhányszor feleszméltem azt vettem észre, hogy nagyujjamat markolászom. Ha most ezt nem értetted, próbáld ki. Hajtsd be a nagyujjadat, és a többi néggyel fogd meg. Nekem nyugtató.