Kedves Naplóm!

22. Yoongi,sajnálom

    Kedves Naplóm!

Boldogan keltem fel reggelről, mert tudtam, hogy Jungkookkal, ez lesz az első év fordulónk. El sem hiszem, már 1 éve együtt vagyunk, eddig ez a leghosszabb kapcsolatom. 1 év alatt sok minden történt, és Jungkook végig velem volt, jóban rosszban. Nem tudom, hogyan bírja, de minden tiszteletem az övé. Vidáman köszöntem el a szüleimtől, majd vettem is az irányt a suli felé. Fejemben több ezer dolog zajlott le, például, hogy ha vége lesz a napnak, hogy fogom meglepni a szerelmemet, és elképzeltem az arcát, amikor meglátja az ajándékomat.
El akartam vinni egy romantikus vacsorára, aztán egy szállodába, hogy egy különleges éjszakát töltsünk el együtt. A szállodában direkt úgy kértem, hogy ahogy belépünk a szobánkba, rózsaszirmok legyenek elszórva egészen az ágyig, és azon pedig rózsaszirmokból legyen kirakva egy hatalmas szív. Tudom, eléggé klisés, de Jungkook nagyon szereti az ilyet.
Amint beértem a suliba, a folyosó, ami eddig a diákok hangjától volt hangos, hirtelen elcsendesült. Síri csönd lett, és éreztem,hogy majdnem mindenki engem figyel, de nem érdekelt. Megszoktam, hogy amióta bevallottuk Jungkookkal, hogy szeretjük egymást, vannak emberek, akik megvetnek minket. Ez nem tudott letörni engem, nem érdekelt, mert tudtam, hogy amint vége a tanításnak mehetek a szerelmemhez. Az viszont jobban aggasztott, hogy sehol ne láttam Jungkookot, pedig reggelről amikor nem együtt jövünk iskolába, mindig megvárjuk egymást, hogy első óra előtt még beszéljünk.
Az órák lassan teltek, ám utolsó óra előtt odamentem Jungkook osztályához, mert egyik szünetben sem találkoztam vele.
-Hé, szia, nem tudod hol van Jungkook? - Mentem oda egy lányhoz, akivel Jungkook sokszor beszél. Érdekes módon Taehyung sem jött. Reméltem, hogy nem együtt lógnak, mert akkor biztosan orron pöcköltem volna őket.
A lánynak könnyes lett a szeme, amikor megkérdeztem tőle látta-e JK-t. Nem válaszolt, inkább visszament a barátnőihez. Nem értettem miért kezdett el sírni, nem mondtam semmi rosszat, vagy igen?
-Ő még nem tudja.. – Hallottam meg, ahogy az imént síró lány suttogja a barátnőinek, hogy ne halljam meg, ám eléggé jó a fülem.
-Mi? Mit nem tudok? - Mentem közelebb. Most már egyre jobban érdekelt, hogy mi történt, mert amint ezt megkérdeztem mindenki ismét engem kezdett nézni csendesen.
- Yoongi nagyon sajnálom... - Jött oda egy fiú és megfogta a vállam. Értetlenül néztem rá nem tudtam eldönteni hogy ők a bolondok vagy én.
-Az isten szerelmére mondjátok már hogy mi történt ! - Csattantam fel és egyre idegesebb lettem.
-Korán reggel be jött Jungkook apja.. Yoongi, Jungkook öngyilkos lett tegnap este.. - Mondta halkan a síró lány, én pedig éreztem, hogy elkezd velem szédülni a világ. Öngyilkos? Jungkook? Az én Jungkookom?
Hirtelen elsötétedett minden, és az utolsó dolog amire emlékszem, hogy már nem bírtam tartani magam, és összeestem. Másnap reggel az ágyamban keltem fel, Jungkook mellettem feküdt, a mellkasomba fúrta a fejét, és úgy szuszogott. Így van, jól gondolod, ezt  az egészet csak álmodtam. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amint realizáltam, hogy ez mind csak az agyam kitalációja volt, és, hogy Jungkook itt van mellettem, éppen, egészségesen, és lehet, hogy most is épp valami szépet álmodik. Egy apró puszit nyomtam a homlokára, főleg a magam megnyugtatására, hogy tudjam, hogy ez most tényleg a valóság.
Xxx