Kedves Naplóm!
Te azt el sem tudod képzelni, hogy egy találkozás egy régi ismerőssel akit ráadásul utálok is, mennyire fel tud engem zaklatni. Olyan érzés, mint amikor van egy tükörsima víz ami még csak meg sem rebben, aztán valaki bedob egy követ, és a víz zavaros lesz. Jelenleg egy olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy legszívesebben eltűnnék a föld színéről. Ez több mint egy egyszerű depresszió, ez már félelem. Nem tudom neked megmagyarázni mitől félek. Félek attól mit gondolnak rólam az emberek, félek a megalázkodtatástól. Félek magamtól is, mert attól tartok, hogy ha ez így megy tovább, akkor talán nagy bajok is történhetnek.
Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e a naplómba, mert ki is akartam ezt írni magamból meg nem is. Nem tudom kifejezni magam úgy, ahogy szeretném. Kéne egy gép, ami látja a gondolataimat és leírná. Akkor talán megértenéd min megyek keresztül. Az egyetlen ember, akivel harcolok, az én magam vagyok.
~~~
A kisebb buli után -már ha nevezhetem így-, nem hoztuk fel többet a csókot.
Elbúcsúztunk egymástól, és hazamentem éjjel 11 órakkor. Taehyung ott aludt Jungkooknál, mert lusta volt hazamenni. A szüleim idegesen vártak otthon. Szerintem egész este arra készültek, hogy leszidjanak, mert ahogy beértem a házba egy feszengő anyával, és egy ideges tekintetű apával találtam szembe magam. Számon kértek, hogy miért éjjel 11 órakkor jöttem haza, majd felküldtek a szobámba. Igazából nem értem miért lepődnek meg azon,hogy mikor jövök haza. Jó, azt mondják, hogy amíg az ő kenyerükön élek a házukban, addig parancsolgathatnak, de hát könyörgöm, 18 éves vagyok, gyakorlatilag már felnőtt. Amúgy is, mások ilyen korban drogoznak, diszkóba járkálnak, és jó pár na múlva mennek csak haza. Örülhetnének, hogy ilyen fiúk van, aki nem drogozik, csak otthon ül, meg néha kimegy mászkálni Jungkookékkal.
Egyébként nem tudom mondtam-e már, de a szüleim nem tudják, hogy én képes vagyok akár fiúkkal is lenni. Mert mint mondtam, én akárkibe bele tudok szeretni.
Rengetegszer mondták el, hogy ne aggódjak, mert majd jön egy lány akit feleségül veszek, és lehetnek majd gyerekeim meg ilyesmi. Érdekes, tényleg jött valaki aki tetszik, ám ő nem lány. Igen, most Jungkookról beszélek.
Az osztályfőnök közölte velünk, hogy egész héten nem lesz tanítás, mert komoly csőtörés van a suliban, és konkrétan az egész pince vízben áll. Nagyon örültem ennek a hírnek,mert legalább volt egy kis szünetünk, no nem mintha én olyan sokat járnék iskolába.
Jungkookkal folyamatosan beszélgettem sms-ben, meg máshol is. Nagyon jó fej fiú, vicces, aranyos, kedves, és a legjobb,hogy olyan mint egy nyuszi. Bár ezt már mondtam.
Egyik este Videóchateltünk, és énekelt nekem. A hangja olyan mint egy angyalé. Hát az állam leesett, rendesen hallottam ahogy koppan a földön. Nem akarom,hogy más is hallja a hangját. Azt akarom,hogy az a hang az enyém legyen, egyedül csak az enyém.
Jungkook kérte, hogy valamelyik nap menjek el vele valahova. Azt nem mondta hova, de én gondolkozás nélkül belementem, hogy vele megyek. Teljesen biztos, hogy akkor megfogom kérdezni tőle, hogy a csókot komolyan gondolta-e, vagy csak szórakozik velem.Xxx
YOU ARE READING
Kedves Naplóm!
FanfictionMin Yoongi egy 18 éves gimnazista fiú aki szomorúnak és elveszettnek érzi magát. Pszichiátere tanácsára elkezd naplót írni, amiben a mindennapjait mondja el.