Kedves Naplóm!

6. Félek?

Kedves naplóm!

Néha amikor hallgatok egy dalt, olyan mintha azt rólam írták volna. Észre vettem,hogy amikor lehangolt vagyok akkor teljesen mindegy, hogy szomorú vagy vidám dalt hallgatok,mert ha szomorút hallgatok akkor még szomorúbb leszek, ha meg vidámat hallgatok akkor azért leszek bánatos mert vidám a dal. Nem értem magam, ez olyan furcsa.

Na, de visszatérve rám meg Jungkookra.

~~

A sapkát néztem, Jungkook pedig engem. Nézte a reakciómat, és látszott rajta, hogy reménykedik, hogy valami szépet fogok neki mondani.

-Köszönöm szépen Kookie, de miért kaptam a sapkát? -

Néztem egyenesen szemeibe.

-Hát láttam,hogy tetszett, és gondoltam megveszem neked. Ne kérdezd, hogy miért. -

Rántotta meg a vállát. Még mindíg nem értettem,hogy miért vette meg, de már nem kérdezősködtem inkább.

-És ki volt az a fiú aki veled volt? - Tereltem át a témát a legfontosabb kérdésre.

Elmondta,hogy a fiú neve Taehyung és az unokatestvére. Közel laknak egymáshoz, ezért gyakran mennek el együtt szórakozni, jelen esetben pedig ajándékot venni. Nem tudom miért, de nyugodtabb voltam amikor megtudtam,hogy ő nem a pasija. De várunk csak, honnan veszem,hogy egyáltalán a fiúk jönnek be neki? Mi van, ha kőkemény hetero?

Beinvitáltam a nappaliba a kanapéhoz, ám ő azt mondta, hogy inkább a szobámba jönne, így hát felvezettem a szobámba. Nincs rejtegetni valóm, akármit megfogott a szobámba, egyikre sem mondtam, hogy "úr isten, tedd le de azonnal!" Az egyetlen amit gyorsan elrejtettem az ez a napló. Látott néhány fényképet.

-Ők a szüleid? - Mutatott rá egy képre. A képen pont családot akartuk lefotózni emléknek, csak előtte jól összevesztünk, és én bolond 2-3 méterre álltam anyukáméktól, mivel nagyon haragudtam rájuk.

-Igen, ők azok. Anya, és apa. - Mutattam rá az említett személyekre amire Jk elnevette magát. Mivel látta, hogy egy nő és egy férfi van a képen, így gondolta,hogy melyik lehet az anyám és az apám.

Miután kinézegette magát leült az ágyamra, én meg mellé.

Kínos csönd borult a szobára, amit végül Jungkook tört meg.

-A barátnőd nagyon szerencsés. - Ránéztem, és látszott arcomon az értetlenség.

-Nekem nincsen barátnőm -mondta mire meglepetten nézett.

-Nekem sincsen. Egyszer volt, de nem éreztem vele jól magam. A lányok olyan furák. -

Erre felkuncogtam, hisz olyan kis ártatlanul mondta a kis aranyos nyuszi pofijával.

-Tényleg azok. Szerintem senki sem tudja megérteni őket, még magukat sem értik. -Poénkodtam egy kicsit és ő elvigyorodott.

Épp meséltem valamit Jungkooknak, amikor megéreztem,hogy a kezét az enyémre teszi,és megfogja azt. Egyből ránéztem, egyenesen a szemeibe, de ő nem szólt semmit, csak visszanézett rám. Pár másodperc alatt elvesztem azokban a gyönyörű sötét szemeiben.

Úgy éreztem minden lelassul körülöttünk. Szemeibe nézve úgy éreztem van miért élnem. Már csak akkor jutott el agyamig mit teszek, amikor már vészesen közel hajoltam Jungkookhoz. Szinte pár centi választotta el ajkainkat. Ő nem hajolt el, de én megtettem. Hirtelen húzódtam el tőle, és még fel is álltam az ágyról. 

-Ne haragudj, ki kell mennem a mosdóba. - 

Hadartam gyorsan otthagyva őt. Mi a francot csináltam? 

Megmostam hideg vízzel az arcom s a tükörképemet kezdtem el bámulni. 

-Ezt jól megcsináltad... - Motyogtam magamnak. Rossz érzés volt, mert akartam őt, és ő is akart engem, legalábbis minden jel erre utalt. De mi van, ha csak szórakozik velem? Mi van ha csak azért csinálja, hogy elmondhassa később a suliban mindenkinek,hogy én egy buzi vagyok?

-Minden rendben van Yoongi?  -
Hallottam meg hangját a fürdőszoba előtt. 

-Igen, egy pillanat - Kiáltottam ki és meg töröltem az arcom egy törülközővel. 

Kimentem a fürdőből, s egy aggódó tekintettel találtam szemben magam. 
Nem tudom elképzelni,hogy kihasználna, és nem is akarom. 
Azt hazudtam, hogy rosszul vagyok, így kis idő múlva haza is ment, bár előtte mondta, hogy a valamire szükségem van nyugodtan hívjam őt. 

Talán egy barom vagyok, talán csak félek. Kedves naplóm, ezt dönts el te!

Xxx