Kedves Naplóm!

16. Kirándulás

Kedves Naplóm!

 Nagyon sokat gondolkoztam azon a kérdésen, hogy „Mi az élet értelme? Miért élünk"?
Vannak emberek, akik egész életükben ezen gondolkoznak, de én hamar kimerítettem ezt. Szerintem azért élünk, mert megszülettünk, és még nem haltunk meg. Nincs olyan, hogy valaki azért születik meg, hogy később ez vagy az legyen belőle. Rájöttem,hogy az életünket mi irányítjuk, és nem csak úgy történnek a dolgok, mert egy felsőbb hatalom így döntött. Régen, mikor még mélyebben voltam a depressziómban annak tudtam be ezt, hogy arra születtem, hogy szenvedjek. De azóta már rájöttem,hogy ez hülyeség. 

~~~~

Az egyik nap elmentünk egy kirándulós napra Jungkookkal. Reggel 8 órakor indultunk, és este 9 órakor értünk haza. 2 órát utaztunk egy másik városba, és 2 órát visszafelé.
Elsőnek az állatkertbe mentünk, ahol,nagyon sok minden volt. Láttunk pingvineket, jegesmedvét, egy nagy bálnát, meg még sok állatot. Voltunk pillangóházba, ahol a rengeteg gyönyörű pillangó közül néhány Jungkookra szállt, mert olyan póló volt rajta, ami vonzotta őket. Több mint fél órát töltöttünk a pillangóházban, mert Kookienak nagyon tetszett az a hely. Ezek után lementünk egy lépcsőn, ahol rengeteg akvárium volt, különféle halakkal. Volt egy hatalmas hal, ami simán bekaphatta volna a fejem, sajnos a nevét nem tudom. Kookie rengeteg képet csinált róluk, még le is videózta őket. Hajthatatlan volt, nagyon édesnek találtam. Én már elfáradtam, mert annyit mentünk, de Kook még nézelődni akart, ezért természetesen mentem vele, Addig mentünk, míg elértünk a tigrisekhez. Imádom őket, az állatkertben szerintem ő volt a legjobb. Nagyon tetszett, hogy olyan nagy. 2 volt, és amikor odamentünk közvetlen az üveghez felálltak és mászkálni kezdtek. Lefényképeztük őket, ahogy bírtuk. Az egyik odajött az üveghez, és először csak figyelt minket, majd hirtelen ránk támadt, és morgott egyet. Jungkook nagyon megijedt, és szinte sikoltva lépett egyet hátra. Jót nevettem reakcióján, de tény, hogy ha nem lett volna ott az üveg szét tépett volna minket. Másfél óra alatt végigjártuk az egész állatkertet. Jó volt, csak a végére már nagyon elfáradtam.
Utunkat busszal folytattuk, egészen a Horror házig. Nem kellett sokat fizetni a belépőre,ám annál többet kellett várni arra, hogy végre sorra kerüljünk. Elolvastatták velünk a ház szabályzatát, hogy nem üthetjük meg a színészeket meg ilyesmi.
Mikor végre sorra kerültünk, be kellett menni egy ajtón. Jungkook megfogta a kezem, mert nagyon félt, amit meg is értek, mert nagyon sötét volt belül.
Már az első feladatnál kiakadtam, de nem félelmembe. Jungkooknak megfogták a kezét, és közelítettek felé egy bárddal. 5x csapott az asztalra a bárddal a férfi, aztán Jk ujjaira tette a bárdot. Tudtam, hogy nem bántják, mert ez csak megvan rendezve, de akkor is nagyon féltettem őt. Feszült voltam, és csak arra vágytam akkor, hogy Jungkook fogja a kezem, és mellettem legyen biztonságban. Volt vagy 5 megálló, ahol végigmentünk. Nem volt annyira félelmetes, ám annál hangosabbak voltak a hangeffektek. Eléggé rosszul lettem bent, mert minden hangos volt, fülledt volt a levegő, és szűkek voltak a falak. Kiakartam menni, de eszembe jutott,hogy az gáz lenne, mert ijedősnek tartanának. A végén már alig tudtam tartani magam, így hát amikor kiértünk egyből leültem. Szédültem, fájt a fejem. Láttam Jungkookon, hogy aggódik, de mondtam neki,hogy semmi baj. Vettem be gyógyszert,vártunk egy kicsit, és jobban is lettem, így mentünk tovább a következő megállóba.

A következő megálló, egy nagy pláza volt. Bevallom, én még nem voltam ilyen nagy plázában, csak egy kissebben. Mivel nem szeretem a tömeget, így nem jártam el idáig szinte sehova. Ezt az egészet csak Jungkook miatt csináltam, hogy egy jó napja legyen, és persze, hogy vele legyek még több időt. Nem szeretek a boltokban nézelődni, mert ha nem veszek semmit, akkor minek? Ennek ellenére bementem Jungkookkal minden ruhaboltba, hogy mégse hagyjam magára. Felpróbált néhány ruhát, de egyet sem vettünk meg, bár nagyon jól állt rajta szinte minden. Annyira örülök,hogy egy ilyen párt sikerült találnom magamnak. 

Elmentünk a plázán belül egy könyvesboltba, s néztünk könyveket. Jungkook a fantasy könyvekért van oda, én pedig a tudományosabbakért. Végül egyedül én vettem egy könyvet, amit már régóta akartam, csak sehol nem találtam. Miután kimentünk az üzletből, vettem neki is, meg magamnak is fagyit. Ő epreset kért, én csokisat ettem, de megkóstoltuk egymásét, mármint a fagyit..
Amint megettük, mentünk még és nézelődtünk. Mikor elfáradtunk elmentünk egy olyan részhez, ahol volt egy csomó babzsák, puffok, meg ilyenek. Leültünk, és ott pihentünk. Jungkook telefonozott, én meg a frissen vett könyvemet kezdtem olvasni. Így ment ez körülbelül fél óráig, amikor egy ápolatlan, mosdatlan ember jött oda mellénk. Közel rúgta hozzánk a puffot, s csak lesett minket. Nem törődtünk vele, mert amíg csak néz, addig nem árt nekünk. Egy ideig csak lesett minket, majd felállt és körülnézett, hogy nincs-e ott biztonsági őr, és,hogy mennyi ember van. A mi babzsákunk mögött, közvetlen a hátamnál volt egy másik. Megkörnyékezte azt, majd odafeküdt mögénk, és elkezdett nyújtózkodni meg ilyenek, így „véletlenül" hozzám ért. Jungkook egyből mondta, hogy menjünk el onnan, de én olyan kényelmesen elvoltam,hogy úgy gondoltam, hogy egy ilyen kis zavaró tényező nem fog minket elhajtani onnan. Ám a végén már nem bírtam tovább, mert egyre többször ért hozzám. Amikor felálltunk, hogy menjünk, az ember hasra fordult, és fejét kezével megtámasztva kérdezte, hogy „Hova mentek? Miért mentek el?" Erre már nem válaszoltunk, csak mentünk el. Jungkook nagyon félt, hogy utánunk jön vagy valami. Én úgy voltam, hogy ha utánunk jön, akkor biztos, hogy leütöm. Kis idő múlva megint visszamentünk arra a helyre, és már nem volt ott a büdös ember. Akkor futott át az agyamon, hogy ez komolyan azért ült ott vagy fél órát, hogy hozzánk közel lehessen? Milyen beteg ember az ilyen, és miért mászkálhat csak úgy szabadon?
Ezt az incidenst leszámítva nagyon jó nap volt, és Jungkook és nagyon élvezte. Szinte sajnáltuk, hogy haza kell menni, mert még maradtunk volna, csak a pénzünk is elfogyott, és ment a buszunk.
Akkor nem aludtam ott, mert Jungkook apja kivételesen otthon volt. Nagyon „örültem", hogy haza kell mennem...
Egyébként Jungkook apja nem tudja, hogy a fia velem van. Semmit sem tud a apja, mivel nagyon ritkán van otthon, szinte azt sem tudja Jungkook hány éves. Egyrészt ez biztos jó Jungkooknak, hogy ilyen szabad lehet, de rossz is, mert  gyakorlatilag nincs családja.
Xxx

l