Kedves Naplóm!

28. Min Holly

    Kedves Naplóm!

Emlékszel még a gyerekkorodra, hogy mi akartál lenni amikor nagy leszel? Emlékszel arra, amikor nagy célokat tűztél ki magad elé, amik végül a semmibe vesztek el? Sokan vannak, akik hercegnők akartak lenni, királyfik, autóversenyzők, rendőrök stb. Gondolom ezzel se sem vagy másképp. Kizárt dolog, hogy ne lett volna valami az életedben, amit nagyon akartál volna. Most valószínűleg feltetted a kérdést magadban, hogy „Honnan veszed, hogy nekem volt ilyen kiskoromban?" A válaszom erre igen egyszerű. Csak találgatok. Onnan gondolom, hogy volt neked ilyen, mert nekem is volt. Én kiskoromban nagyon, de nagyon szerettem legókkal játszani, építeni amiből csak lehetett. Apukám nem győzte venni nekem a legókat, mert mindig építeni akartam. Akkoriban még úgy gondoltam, hogyha felnövök, akkor építész leszek. Egy ideig ez így ment, aztán amikor a tv-t néztem, láttam a híradót, amiben tűzoltókról beszéltek, és mutattak felvételeket, ahogy a tűzoltó megmenti az embereket. Azt gondoltam, hogy csodálatos, hogy beugrik a tűzbe hezitálás nélkül,és mindenkit kihoz élve. Felnéztem a tűzoltókra, úgyhogy eldöntöttem, hogy az akarok lenni. Hős akartam lenni valaki számára. Ezután következett az, hogy zenész akartam lenni. Emlékszem hatodikban volt az, amikor néztem egy énekest,és azt gondoltam, hogy „wow, ez csodálatos, én is a zenével akarok foglalkozni". Szóval akkor kezdtem el írni a dalaimat, amiket a zongorán játszok le. De hiába a remény, hiába minden leírt dallam, soha nem lesz belőlem híres zenész. Jungkook és én gyakran éneklünk együtt. Pontosítok, ő énekel,én zongorázok. Neki el kéne mennie egy tehetség kutatóba, mert a hangja olyan, mint egy angyalé. Valamelyik nap elmentünk egy vidámparkba, és az úton nagyon meglepett. Elég hangosan hallgatta a zenét,ezért kihallatszott a fülhallgatón. Nem örülök neki,hogy ilyen hangosan hallgat zenét, mert egy idő után romlik a hallása, illetve pszichés zavarokat is okozhat. Legalább is ezt mondta anno a fizika tanárom. A fülhallgatóból kemény metál szólt, ezért leesett az állam. Eddig soha nem hallgatott ilyen számokat, így nem tudtam mire vélni. Értetlenül néztem rá, amire kivette a füléből a fülhallgatót. Nem ítélem el a metált, sőt, amikor olyanom van, én is előszeretettel hallgatom, csak meglepődtem, mert Kookie soha nem hallgatott ilyet. Kérdőre is vontam, hogy micsoda dolog ez, de ő csak azt felelte, hogy most ilyen a kedve. Ez nem esett jól, mert amikor én metált hallgatok vagy ideges, vagy feldúlt vagyok, és ha Kookienak ilyen a kedve, akkor a kettőből valamelyik.
-Baj van? – Kérdeztem kikerekedett szemekkel ránézve. Nem értettem miért olyan durcás, mert én nem csináltam semmi rosszat, és mégis látszott rajta, hogy van valami baja. Elmesélte, hogy az apja reggelről felhívta, hogy talált egy lányt, és randizni akar vele, és attól félt Jungkook, hogy majd talán új anyja lesz, vagy ami még rosszabb lenne, el kéne költöznie. Megnyugtattam őt azzal, hogy ha az utóbbi szituáció lesz, akkor nyugodtan lakhat velünk, vagy közösen elmegyünk egy albérletbe. Erre egy kicsit megnyugodott, de még mindig aggódott egy kicsit. Magamhoz öleltem, majd arcába csíptam, mint ahogy a nagyik szokták. Erre elmosolyogta magát, olyan volt mint egy kisgyerek, nagyon aranyos volt.
-Yoongi... - Suttogott nekem valamit oda, miközben hozzám bújt. A busz legvégén ültünk, így nem féltünk, hogy leszólnak minket.
-Ha majd arra kerül a sor, én leszek a domináns fél.- Motyogta mellkasomba, amire én felnevettem, de próbáltam visszafogni magam, nehogy felfigyeljenek ránk.
-Hogyan lehetnél te felül, ha még Min Holly is dominánsabb nálad? - Kérdeztem még mindig vigyorogva. Min Holly a kiskutyám, akiről már írtam. Először nagyon nehéz volt vele, mindent szétrágott, még a karomat is. A fehér bőrömön megjelentek kék-zöld foltok, amik aztán átváltottak sárgába. Kaméleon bőr hála Min Hollynak. Azóta megneveltem, és nagyon imádom azt a kiskutyát.     Egyébként a kutyákat annyira nem szeretem, de Holly más. Ő az állat lelkitársam. Mindig mellém fekszik aludni, még akkor is, amikor Kookie ott van velem. Ők ketten is jól összeszoktak. Emlékszem először, amikor Holly meglátta Jungkookot, úgy nyikkant meg mintha lenyelt volna egy csipogó játékot. Ugatta Kookiet, de csak mert félt tőle, de aztán összeszoktak, és most már farok csóválva megy oda Jungkookhoz Holly. Nem is tudom kire legyek féltékeny olyankor, Min Hollyra, amiért Jungkook szeretgeti, vagy Kookiera, mert Holly boldogan rohan hozzá? 

Amikor megérkeztünk a vidámparkhoz, vagy fél óráig álltunk sorba, hogy tudjunk belépőt venni. Rengeteg ember volt ott, ami miatt eléggé feszélyezve éreztem magam, és a tömegben egyre jobban fogyott a levegőm, így hát hangosan kapkodtam levegő után. Beszédültem, és rettentően rosszul lettem,. Nem tudom leírni az érzést. Hirtelen félni kezdtem, nem tudom mitől, de féltem. Talán ezt hívják pánikrohamnak? Nem tudom, nem mentem el ezzel se orvoshoz, se senkihez. Tartottam magam, mert már nem sok kellett, hogy bejussunk, de Jungkook figyelmét nem kerülte el ez a dolog. Egyből aggódva nézett rám, hogy jól vagyok-e. A múltkori elájulásom után már egy kis fejfájásra is készenlétben áll,hogy hívja a mentőket, esküszöm a sírba juttat ezzel az örökös aggodalmával. Régen is volt ilyen, de akkor senki nem aggódott értem. Mikor rosszul voltam, a szüleim azt mondták, hogy ne játszsam el a hattyúk halálát, és ennyi. Mindig egyedül találtam fel magam anélkül,hogy valaki segített volna. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így aggódjon értem. Valahogy kibírtam, amíg beértünk, de ott a kapun átlépve szinte azonnal lecsaptam egy szabad padra egy árnyékos fa alatt. Egy idő után kezdett ez elmúlni, közben Jungkook végig fogta a kezem. Olyan gyengének éreztem magam akkor, és sebezhetőnek. Nem akartam, hogy Jungkook így lásson. Mondtam neki,hogy forduljon el vagy valami, de nem tette amit mondtam. Azzal nyugtatott,hogy minden rendben van, és nem kell aggódnom, ő ugyan úgy fog engem látni mint eddig, teljesen mindegy épp min megyek keresztül. Mikor teljesen elmúlt ez a rohamféleség, vagy nem tudom mi, felálltam és mondtam Jungkooknak, hogy menjünk a hullámvasútra. Megkönnyebbülve nézett rám, hogy már kutya bajom, és a kezemet fogva elindultunk a hullámvasút felé. Én életemben egyszer voltam vidámparkban, akkor nagyon élveztem, csak úgy, mint most. Beültünk a hullámvasútba, és rendesen bekötöttek minket. Kookie megfogta a kezem, és izgatottan vigyorgott. Elindult a hullámvasút, amikor lefelé mentünk olyan érzés volt, mintha kiugrana a lelkem, és az összes belsőszervem a számon. Kookie végig ordította az utat, ami így visszatekintve nagyon vicces. Én csendes típus vagyok minden téren. Minden. Téren. Khm.. Én csak csendben ültem ott a hullámvasúton, közben magamban ordítottam.
Mikor végre leállt a hullámvasút a kezünkbe nyomtak egy képet amikor kiszálltunk. A képen egy pillanat felvétel volt. Jungkook teljesen cukin, vigyorgó fejjel ült mellettem, ezért jól nézett ki a fotón. De én...
Jungkook hangosan nevetett fel, amikor meglátott a fotón. Teljesen unott fejem van rajta, szinte mint egy szellemnek, vagy egy embernek, aki mindjárt elalszik. Rám nézett, majd vissza a képre, és egyre hangosabban nevetett.
Le csitítottam, de én is elvigyorogtam magam. Nagyon jól szórakoztunk egész nap. Voltunk olyan szobában, ahol torzító tükrök voltak, ettünk vattacukrot, és még sok helyen megfordultunk. Fájó szívvel hazamentünk, majd egy csókkal váltunk el, amikor hazakísértem.
Xxx 

*******

Sziasztok! Bocsánat, hogy egyre ritkábban hozok részeket, de... áh, nincs is mentségem. Csak ne haragudjatok pls.