Kedves Naplóm!

30.Tábortűz

Kedves Naplóm!

Azt hihetted, hogy csak egy kis részben lesz megemlítve a nyaralás, igaz? Nos megnyugtatlak, hogy ez nem így van. Ahhoz, hogy ne írjak még róla, túl sok minden történt. De mielőtt belekezdenék a mesélésbe,kérdeznék valamit. Éreztél már úgy, hogy félsz, hogy az emberek mit gondolnak rólad? Hogy, nem mersz önmagad lenni, mert tudod, hogy ha önmagad lennél, akkor az emberek szörnyű dolgokat mondanának neked? Talán a válaszod nem, de az is lehet,hogy a válasz az igen. Mindegy melyik, a lényegen nem változtat. Én éreztem így magam még régebben, minden egyes nap. Minden reggel amikor felkeltem, csak elszomorodtam és azt mondtam magamban, hogy „basszus,már megint felkeltem". Ez mind akkor volt, amikor rájöttem, hogy a saját nememhez is vonzódok. Őszintén megmondom neked, akkor még nem éreztem emiatt rosszul magam. Akkor, olyan volt, mintha teljesen normális lenne ez az egész. Nem zavart semmi, egy ideig. Aztán telt az idő, és akkor kezdtem érezni, hogy valami nem oké. Akkor kívántam azt, hogy bárcsak mindenki eltűnne, beleértve magamat is. A rám nehezkedő súly egyre nehezebb lett. Magamban kellett tartani, hogy vonzódok a fiúkhoz, és ezzel mindenkit elzártam magamtól. Szomorú voltam, mert mindig a fiúkat néztem meg, és amikor megpróbáltam egy lánnyal, egyszerűen nem ment. Tudtam, hogy, ha összejönnék valakivel, akkor mindenki engem szidna. Nem féltem volna elmondani akkor a szüleimnek, de mindenki mástól rettegtem. Mostmár hálát adok az égnek, hogy nem akkor mondtam el ezt az egészet, mert akkor már biztos valami nevelőotthonban ülnék. Én nagyon támogatom a homoszexuálisakat, mivel lássuk be, én is az vagyok. Őszintén, mindig is csodáltam az olyanokat, akiknek van valami bajuk, amivel másabban mint a többi ember. Akiknek sebeik vannak, akiknek más a hajuk, akik depressziósak, akik hangosak, akik halkak. Teljesen mindegy volt, csak tűnjön ki, és felnéztem rá. Mindig azt kívántam, hogy legyen valami, amitől én is kitűnhetek. Akármi, egy heg, egy betegség, akármi. Tudom, most furcsálhatod, hogy miért kívántam ilyet, de hidd el, minden rendben van az agyammal, és nem vagyok őrült. Mikor feleszméltem, hogy meleg vagyok, csak akkor jöttem rá, hogy annyit mondogattam magamban, hogy szeretnék kitűnni valamivel, hogy észre sem vettem, hogy már volt valami, amivel kitűnhetek, méghozzá ez. És csak akkor értettem meg igazán, hogy ezzel nem jó kitűnni, sőt, ez inkább teher. Volt egy időszak, amikor emiatt utáltam magam. Azt mondtam magamban, hogy én nem akarok meleg lenni, de ez nem döntés kérdése.
Miért meséltem el ezt neked? Mert eszembe jutott, hogy hogyan éreztem régen. Néha vannak pillanatok, amikor visszagondolok a gondokra, akár régikre, akár mostanikra, és azon kapom magam, hogy félek. Hogy mitől? Úgy mindentől. Ezt nem mondtam el Jungkooknak, mert nem akarom, hogy aggódjon értem. Sokszor van, hogy elgondolkozok a jövőn, hogy mit kell majd tennem, és, hogy milyen nehéz lesz. Mindent magamra vállalok, el is felejtem sokszor, hogy nem leszek egyedül, és nem egyedül kell ezzel megbírkóznom.
Valamelyik nap is ezen gondolkoztam a ház erkélyén, reggel 5 órakkor, amikor jött fel a nap. Az erkélyről nagyon jól lehetett látni a gyönyörű napfelkeltét. Még mindenki aludt, csak én nem tudtam egész éjjel. Legalább is azt hittem. 2 Kezet éreztem meg derekamnál, ahogy átölelnek. Nem is kellett hátranéznem ki az, tudtam, hogy az én drága Jungkookom. -Mit csinálsz itt ilyen korán reggel? - Kérdeztem tőle halkan, mintha attól félnék, hogy valaki más is meghallja. Erre csak egy apró kuncogást hallottam, majd megszólalt. 

-Ezt tőled is kérdezhetném. Mikor felébredtem nem voltál mellettem, s hiányoltalak, úgyhogy eljöttelek megkeresni. Szóval most te mond el, mit csinálsz itt kora reggel? - Fordított magával szembe, hogy szemembe tudjon nézni, ámbár kicsit felkellett rám néznie.
-Nem tudtam aludni egész éjjel, ne kérdezd miért. Lehet, hogy a meleg miatt, vagy valami ilyesmi. – Simítottam meg arcát, majd egy lágy puszit leheltem ajkaira. Nagyon fáradtnak tűnt, mégse ment vissza aludni. Együtt néztük a napfelkeltét, majd lementünk előbb reggelizni, mivel folyamatosan nyafizott, hogy ő éhes. Hogy képzeled el Jungkookot kedves naplóm? Ha úgy, hogy egy kis lányos, alacsony fiú, akkor nagyon tévedsz. Bár egy pár centivel kisebb nálam, mégis nagyon férfias kiállása van, és mégsem domináns. Minden lány álma, szerintem, ha te találkoznál vele, akkor biztos, hogy egyből rávetnéd magad.