Kedves Naplóm!

35. Furcsa dolgok

Kedves Naplóm!
Annyi mindent elmondtam már. Annyi minden titkomat tudod, amit mások nem, de még mindig van mesélni valóm neked, még mindig vannak dolgok, amiket ki szeretnék adni magamból, s ehhez elengedhetetlen vagy.
Az embereknek sok fóbiájuk van, már amelyiknek. Van aki a pókoktól fél, van aki a kígyóktól vagy rágcsálóktól, de ezek teljesen normálisak. Senki nem mondja rájuk,hogy „úr isten, ezek nem normálisak, hogy ilyenektől félnek",de az én helyzetem teljesen más. Vannak személyek, akik jó mókának tartják, ha felhívhatnak idegen számokat telefonon, s esetleg jól megviccelhetik a hívott embert. Nos, engem is felhívott valaki amikor még kicsi voltam. Pontosítok, nem felhívott, hanem folyamatosan hívogatott, és amikor felvettem olyanokat kiabált a telefonfa, hogy „meg öllek" meg ilyenek, és bennem ez hatalmas nyomot hagyott. Azóta is félek a telefonhívásoktól, és ezt senki nem hiszi el nekem,de utána néztem, és tényleg létezik ilyen fóbia. Ha tehetném minden egyes nap új számot kérnék magamnak, mert annyira félek,hogy felhívnak. Most gondolhatod,hogy őrült vagyok, de ez ellen nem tudok mit tenni. Ha megcsörren a telefonom, vagy ha rezgő módban kimutatja,hogy valaki hív, már felmegy a pulzusom, a szívem teljesen kalapálni kezd, és elkezdek félni. Erről még nem beszéltem senkinek,mert féltem,hogy elítélnek amiért egy ilyen egyszerű dologtól félek, de úgy gondolom te, kedves naplóm nem ítélsz el emiatt.
Van még itt pár dolog, amit most elfogok neked mondani, ne aggódj.
Amikor hallasz egy zenét, akarva vagy akaratlanul belemászik a ritmusa, dallama, vagy a szövege a fejedbe. Normális esetben ez hamar ki is mászik onnan, de nálam ez megint máshogy van. Amikor megunom a zene hallgatást, amikor már csak pihenni akarok, akkor sincs csend. Egyszerűen szüntelenül megy egy dal a fejemben, és ez mindig más. Ez teljesen kikészít.
Volt már rémálmod? Olyan amiből sírva keltél, vagy csak egyszerűen nagyon megijedtél? Nekem előző éjjel volt egy ilyen. Azt álmodtam, hogy egy nő a tenyerembe vág egy hatalmas kést. Szörnyű volt. Nem éreztem fájdalmat, egyszerűen csak folyt a vér, és a kés állt ki a kezemből. Ekkor ébredtem fel, ám alig kaptam levegőt. Nem viccelek. Próbáltam fordulni, vagy felülni, de nem ment.,Szenvedtem s folyamatosan nyöszörögtem mert úgy megijedtem,közben képzeletem szüntelenül bemesélte nekem, hogy a kés még a kezemben van, így kezemet szorítva próbáltam megnyugodni, majd egy kis idő múlva, amikor már kezdtek lejjebb csillapodni gondolataim a késsel kapcsolatban, hangosan,remegve fújtam ki a levegőt. Olyan volt mint egy roham, de mégsem az volt, bár ki tudja.

Xxx