Kedves Naplóm!

24. Születésnap

Kedves Naplóm!

Megszokott dolog az embereknél, hogy szülinapkor, vagy valamilyen ünnepkor bulikat rendeznek, hogy együtt ünnepeljék meg azt a jeles napot. Ajándékokat adnak egymásnak, nevetnek, játszanak, egyéb. Természetesen ez sok készülődéssel jár. Akár még 3 személyre is sok kaját kell csinálni, hogy mindenki ehessen, feldíszíteni a helyet ahol a bulit fogják tartani, üdítőkért fizetni és még sok dolog, amik mind pénzbe kerülnek, és köztudott, hogy a sok kicsi ha összeadódik, akkor a végén sokba fog kerülni.
15 éves voltam, amikor a 16. születésnapomra készültünk. Akkoriban volt egy időszak, amikor beszélt velem néhány ember. Azt hittem barátok vagyunk, ezért meghívtam őket a születésnapi bulimra. Egy héttel hívtam meg őket a buli előtt. Mindegyik azt mondta, hogy boldogan eljönnek, és alig várják. Akkor úgy éreztem, hogy talán jobbra fordulhat a életem, és lesznek haverjaim.
1 héten keresztül tervezgettem a programokat, beszereztem a cuccokat amik kellettek, természetesen minden pénzem elment rá, mert egyedül szerveztem. A szüleim azt mondták, hogy egyedül kell megszerveznem, mert én akarom,hogy eljöjjenek. Végül is igazuk volt, mert nekik miért kéne egy olyan dologra pénzt adni, amit nem is preferálnak?
Szóval nehezen megszerveztem mindent, feldíszítettem a kert egy részét, ,mivel ott volt nagy hely, és arra gondoltam,hogy ott jól ellennénk. Aztán elérkezett a szülinapom. A szüleim reggelről adták át az ajándékokat, és kívántak boldog szülinapot. Szeretem az ünnepeket amikor ajándékot kapok a szüleimtől, mert legalább akkor gondolnak rám, ha már máskor nem. Délután 4 órára beszéltük meg a többiekkel, hogy jönnek. Addig még elintéztem néhány dolgot, és még aludtam is egy kicsit. Izgatott voltam, az első szülinapom amire eljönnek a barátaim. Eljött a délután 4 óra. Vártam és vártam, de senki nem jött. Akkor még reménykedtem, hogy talán csak késnek egy kicsit, és beesnek olyan negyed ötkor. Eltelt fél óra, akkor sem jött senki. Talán csak dugó van valahol, és 5 órakkor jönnek majd. Gondoltam magamban, s tovább vártam. Mikor már fél hat is elmúlt, akkor értettem meg igazán mi történik. Az általam barátoknak nevezett emberek csak szórakoztak velem, és az ég világon senki nem fog jönni. Ott ültem a kertben a torta felett lehajtott fejjel. Folyamatosan csak azon gondolkoztam, hogy én voltam a hülye, hogy bíztam bennük, és az egész az én hibám. Ha nem beszéltem volna velük, akkor most nem lenne ez. Nem érdekelt,hogy elment erre minden pénzem, nem érdekelt,hogy fölöslegesen fektettem ebbe rengeteg energiát. Egyszerűen csak azért fájt, mert feleslegesen bíztam olyanokban, akikben nem kellett volna. Nem tudtam sírni, de belül égetett a fájdalom. A saját csatámat vívtam magamban. Nem is tudom meddig ülhettem ott, mert csak arra lettem figyelmes, hogy besötétedett. A csalódottság és a harag vette át felettem a hatalmat. Megfogtam a születésnapi tortámat, és levágtam a földre. Mindezek után kerültem az embereket. A szüleimet, az osztálytársaimat, egyszerűen mindenkit. A suliban inkább zenét hallgattam, és szünetekben elvonultam, hogy ne találkozzak senkivel sem. Otthon bezárkóztam a szobámba, s inkább aludtam. Vagy egy hétig még csak fel sem húztam a redőnyt. Így idősebb fejjel jöttem rá, hogy nem kellett volna így kiakadni, mert ezek az emberek azt sem érdemlik meg,hogy rájuk köpjek. 

Ezt azért mondtam el, hogy kapcsolni tudd a most történtekhez.
Nemrég volt a 19. születésnapom. Nem terveztem semmit sem, se buli, se egy kis összejövetel, semmit sem. Úgy akartam tekinteni, mintha egy sima nap lett volna. Délelőtt 11 órakor keltem fel, mivel előtte nem igazán aludtam. Lementem a konyhába, ahol a szüleim felköszöntöttek. Pénzt kaptam ajándékba, aminek viszonylag örültem. Mikor kicsi voltam a játékoknak örültem, többre tartottam a játék kocsikat, mint például a pénzt, vagy a ruhákat. Hát, most ezt teljesen fordítva van. Hálát adok még 2 pár zokniért is. Jungkook írt, hogy menjek el neki a boltba és vegyek neki chipset, mert most nincs itthon, és nem tud elmenni. Nem kérdeztem semmit, elmentem a boltba, és megvettem neki a kedvenc chipsét. Azt írta délután vigyem el neki, mert akkor ér haza. Úgy is tettem.
Délután 3 óra felé elmentem Jungkookhoz, és bekopogtam. Mostanra már biztosan itthon kell lennie, mert azt mondta, hogy délután jön haza. Gondoltam magamban, amikor kinyílt az ajtó.
-Szia Yoongi - Köszöntött egy csókkal. Bementem hozzá és odaadtam neki a chipset. Megkérdeztem tőle hol volt, de nem mondta el,teljesen elterelte a témát. Jungkook bevezetett hátra, majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy rengeteg ember egyszerre ordítja, hogy : „Boldog szülinapot".
Meglepődve néztem a tömegre, majd Jungkookra. Egész nap azt tervezgette, hogy nekem bulit csináljon, és egy chipses kifogással hívott át. Nem mondom, nagyon eszes a szerelmem.
-Wow.. hát ez... azta.. - Hadartam. Nagyjából azok voltak ott, akik a suliban támogatnak Jungkookot és engem. Ott volt Taehyung, és a haverjai is. Egyszer csak kihúztak, és felraktak az asztal tetejére,hogy szóljak néhány szót.
-Hát izé, nem tudom mit mondjak.. nagyon köszönöm mindenkinek ezt a meglepetést, én tényleg nem hittem volna, hogy ilyen ajándékom lesz, és... - Ahogy beszéltem egyre rosszabbul éreztem magam. Nem tudom,hogy ez a tömegtől volt-e, vagy valami mástól, de elkezdtem szédülni, és éreztem, hogy elhagy az erőm. A szemem magától lecsukódott, és éreztem,hogy zuhanok. Onnantól nem emlékszem semmire. Egy kanapén keltem fel Jungkooknál. Ő legyezett és vizes törülközővel törölgette arcomat, míg néhányan körbeálltak.
-Mi.. történt? - Kérdeztem, hangom egy kicsit erőtlen volt elsőnek, de megköszörültem torkom.
-Elájultál, még jó, hogy elkaptalak, mert ha az asztalról leestél volna, akkor komolyabb bajod lenne. - Felelte Taehyung egyik haverja, Namjoon.

-Sajnálom.. – Ültem fel a kanapén.
-Nem a te hibád Yoongi, de menj el egy vérvételre, mert az nem normális, hogy csak úgy elájulsz. Ettél te ma rendesen? Ittál? - Kérdezgetett Jungkook, mint egy aggódó anyuka.
-Igen ettem, és ittam is, ne aggódj, csak a melegtől lehetett. - Simítottam rá Jungkook arcára. 

Azóta sem mentem el vérvételre, és nem is tervezek. Nem éppen jó belegondolni, hogy tűt szúrnak belém, és lecsapolják a vérem. Ha valami bajom van, akkor hagyom, hogy történjen aminek történnie kell.
Xxx