Kedves Naplóm!

26. Veszekedés

    Kedves Naplóm!

Mindenkinek van minimum egy dal, amire azt mondja, hogy utálja, de közben otthon, vagy amikor senki sem halja, azt a dalt hallgatja, amire azelőtt azt mondta, hogy mennyire rossz. Azt hiszem ez az emberi hazugsághoz vezethető vissza. Sokszor nem merjük bevallani az embereknek, hogy éppen mi tetszik nekünk. Ha már egyszer valami ellen tiltakozunk, akkor kínosnak érezzük, hogy megszeretjük azt. Nem így van? Félünk, hogy az emberek azt mondanák, hogy képmutatóak és kétszínűek vagyunk. Képzeljük csak el, ahogy egymásnak suttogják, hogy „Hé, nézd már, hogy az xy mennyire kétszínű". Nem jó belegondolni, igaz? Kegyes hazugság, amivel nem tudsz másnak ártani, csak is magadnak. Nincs annál rosszabb, amikor magadnak ártasz. Nincs olyan ember, aki még nem hazudott volna a barátjának, barátnőjének, anyjának, valakinek. Te is megtetted már, ő is megtette, és én is. Mikor ott áll egy fontos személy előtted, és megkérdezi, hogy „Hogy áll ez a ruha?" nem mondhatod neki,hogy borzalmasan, mert tudod, hogy megbántanád. Ilyenek az emberek, ilyen az élet.

Jungkooknak az apja mostanában egyre többször járt haza, így eltudtuk mondani,hogy ő és én már régóta együtt vagyunk. Teljes mértékben elfogadott minket, azt hiszem ilyen egy laza szülő. Azt mondta ez már a 21. század, és nem érti, hogy miért nem fogadják el ezt az emberek. Teljesen igaza van. 1 hétig elutazott, és én addig Jungkookhoz költöztem. Amolyan nyári szüneti vakáció a szerelmemmel. Nem tudom te,hogy vagy vele, de én a szerelmet csak egy kis részben képzelem úgy, hogy minden nap rózsákat és csokikat adunk egymásnak. Nekem nincs szükségem arra, hogy egész nap nonstop csak ölelkezzünk, és csak csókolgassuk egymást. Szeretem Jungkookot nevettetni,és ő is szeret engem megnevettetni. Szerintem ez egy kapcsolat lényege. Ő nem csak a párom, de a legjobb barátom is. Megszoktuk egymást viccelni, elég gyakran. Például megijesztjük egymást,leöntjük egymást vízzel meg ilyenek. Az egyik reggel, amíg ő zuhanyozott, megfogtam a hajszárítót, és lisztet raktam bele. Mikor rá készült,hogy megszárítja a haját, előtört a hajszárítóból a sok liszt, és beterítette a frissen fürdött nyuszikát. Mikor kijött hozzám teljesen lisztes fejjel nagyon felnevettem. Először ideges volt, de aztán ő is elnevette magát. De ne félj, ő is visszavágott, rendesen. Mentem hajat mosni, és a szokásos samponomból nyomtam a hajamra. Nem vettem észre semmi különöset. Általában úgy mosom a hajam, hogy a flakonból egyből a fejemre nyomom, és becsukom a szemem, ugyanis rühellem, ha belemegy a szemembe a sampon. Amikor kimentem megtörülköztem és odaálltam a tükör elé. A szemeim majd kipattantak, amikor megláttam, hogy az egész hajam zöld. Azonnal kimentem Jungkookhoz, hogy mi a francot csinált. Kiderült,hogy festéket rakott a samponom helyett a flakonba. Még jó, hogy ezt választotta, mert a másik kopaszító krém lett volna. A napok elteltével egyre jobban kezdtem hozzászokni a zöld színhez, legalább ezt is kipróbálhattam. Előszeretettel hívjuk egymást furcsa nevemen, például majom, bolond, meg ilyenek. Egyikünk sem sértődik meg, csak nevetünk rajta. Jungkook minden reggel azzal kezdi, hogy ilyen hidratáló maszkot tesz fel. Mikor leveszi, fénylik az egész arca. Az orra olyankor olyan, mint egy frissen polírozott rakéta.
-Ew, de ronda vagy..- Mondtam, amikor először megláttam azzal a maszkkal. –Ez tetszik.. - Húztam magamhoz egy perverz mosoly kíséretében.
-Csak nem akarsz te is egy ilyen maszkot? - Kérdezte huncutul.
-Inkább a halál - kacsintottam rá, majd elengedtem.
Az utolsó napon eléggé összekaptunk. Nem éreztem jól magam. A gondolataim megint rossz felé terelődtek. Éppen a kanapén néztük a TV-t, amikor Jungkook belemászott az ölembe, és csókolgatni kezdte a nyakam. Egyébként elmondom neked, hogy Jungkook olyan mint egy macska. El kell lazítanod, hogy hozzáérhess, mert különben harap és karmol. Akkor ehhez semmi kedvem nem volt, ezért egy kicsit eltoltam magamtól, amiért csak egy felháborodott pillantást kaptam. 

-Ne csináld már, már megint mi a bajod? - Kérdezte felháborodva
-Csak nincs kedvem ehhez.. - Álltam fel a kanapéról inkább s állva néztem vele szembe.
-Tudod kezd elegem lenni abból, hogy soha sincs kedved semmihez. - Ráncolta szemöldökét.Erre nem válaszoltam, ami arra késztette őt, hogy tovább folytassa, csak nagyobb hangerővel.
-Nekem is vannak bajaim, mindenkinek vannak, mégsem vagyunk ilyenek mint te. – Bökte ki végre.
-Ilyenek mint én? Miért én milyen vagyok? - Háborodtam fel, nagyon rosszul esett az amit mondott.
-Komolyan, mi a legrosszabb ami veled történt, letört a körmöd, vagy rosszul állt a hajad? – Nem kiabáltam, még csak nem is beszéltem hangosan.
-Jó tudod mit, hagyjuk.... - Mormogta Jungkook, és felment a szobába. Aznap nem beszéltünk sokat. Az ebédet még ott töltöttem vele, de utána inkább hazamentem. Megbántam, hogy összevesztünk, ez volt az első veszekedésünk, de egyikünk sem vette rá magát, hogy bocsánatot kérjünk. Talán a becsületünk miatt, talán azért mert nem vitt rá a lélek, vagy csak azért, mert mind a ketten azt éreztük, hogy a másik a hibás. Ettől függetlenül én még szerettem őt, és most is szeretem.
Xxx