Kedves Naplóm!

3. Barátkozás

Kedves naplóm!

Az élet nehéz akadályokat küld elénk, amikkel meg kell birkóznunk. De úgy érzem,hogy ez nekem nem megy. Rosszul érzem magam, de azért elmesélem mi történt.

Eltelt egy hét, mióta bejelölt engem Jungkook. A napok ugyan úgy teltek, azzal a különbséggel, hogy az imént említett személy minden reggel odaköszönt nekem, és minden ebédidőben együtt ettünk. Mivel nem egy osztályba járunk, így csak szünetekben tudtunk beszélni. Az idő elteltével, pár nap után rájöttem,hogy ez a srác nem csak azért jó pofizik velem, hogy utána álnok módon kibeszéljen. Ez a fiú barátkozni akart velem,amit én nem utasítottam el. Bár rossz embernek tartom magam, mégsem vagyok kőből. Vannak emberek, akikkel nem szívesen beszélek, de vannak olyanok is, akikkel boldogan osztom meg az élményeimet.

-Hé,Yoongi, suli után nincs kedved eljönni velem sétálni, vagy valami? - Kérdezte a kiskutya szemeivel. Nem tudtam nemet mondani. Mondtam neki, hogy ha megvár engem, akkor szívesen elmegyek vele. Neki kevesebb órája volt mint nekem, ezért kellett megvárnia.
Nehezen, de végigszenvedtem az unalmas tanórákat, s kimentem az iskolakapuhoz. Kellemes meglepetés volt, amikor ott állt a kapunál. Azt hittem el fog menni,hogy ott hagy majd, de nem tette. Csak mosolygott rám, s én visszamosolyogtam rá. Talán szereztem egy barátot? Vagy csak túlképzelem?
Elmentünk a közeli parkba, ahol először a tóhoz mentünk, ahol kacsákat etettünk a megmaradt kajánkkal, aztán megfogtam egy lapos követ és rádobva a vízre kacsáztam. Jungkooknak ez nagyon tetszett, és ő is megpróbálta. Egy nagy rücskös követ fogott meg, s bele dobta a vízbe ami egy nagy placcsanással jelezte, hogy az bizony egy nem sikerült próbálkozás volt. Amikor boldog vagyok könnyen elnevetem magam, és akkor bizony roppant boldog voltam. Sokat nevettem vele, sokat beszélgettem. Szóesett például arról, hogy az anyja elvált az apjától, és most az apjával él, ám ő szinte soha nincs otthon, mert mindig üzleti utakra, meg ilyenekre megy. Ő is rákérdezett az én családi hátteremre. Talán mondanom sem kell,hogy a mosoly az arcomról egyből elillant, s ha utána futottam volna se kaphattam volna el. Elmeséltem neki,hogy rengeteget veszekednek a szüleim és ezek a veszekedések általában miattam vannak. Elmeséltem azt is neki,hogy emiatt sokszor vagyok rossz passzban, hogy legszívesebben olyankor eltűnnék. Ő ezt megértően hallgatta végig, s a végén, megölelt engem. Nagyon meglepődtem, engem már évek óta nem ölelt meg senki. Jól esett, de egyben valami furcsa érzést váltott ki belőlem, amit nem tudok megmagyarázni. A szívem hevesebben kezdett verni, nagyon jó érzés volt. Visszaöleltem őt,ám hamar elengedtük egymást. A park után elmentünk még fagyizni is. Jungkook kikente magát a fagyival, amire én felnevettem. Olyan aranyosan nézett ki. Ahogy mentünk leejtette a fagyiját, és olyan szomorúnak nézett ki, úgyhogy oda adtam neki az enyém. Először nem akarta elfogadni kedvességből, de én rábeszéltem. Olyanokat mondtam,hogy „Vedd el, úgysem szeretem" és a „Ugyan ne aggódj, semmi gond nincs",úgyhogy nehezen, de elfogadta.
Xxx