Kedves Naplóm!

31. Már megint mi van itt?

Kedves Naplóm!

Soha ne éld bele magad abba a gondolatba, hogy minden jobbra fordul majd, mert ez nem így van. Én is azt hittem, hogy minden tökéletes, és minden rendben van, de tévedtem. Tegnap értünk haza a táborozásból, és azóta nem beszéltem Jungkookkal.
Minden tegnap előtt kezdődött. Megint nem tudtam aludni, ezért korán kikeltem az ágyból ügyelve, hogy ne ébresszem fel Kookot, majd lementem a konyhába, s elkezdtem reggelit csinálni a többieknek. Szerencsére még rántottát tudok csinálni,és azt gondolom mindenki szereti. Hogy miért döntöttem úgy, hogy a reggelemet annak szentelem, hogy kaját csináljak nekik? Igazán egyszerű a válasz: Azért mert úgy érzem, hogy rendes barátokra leltem, és ezzel köszöntem meg nekik. Persze ez csak egy alkalom, nem fogom őket elkényeztetni, ahhoz túl lusta vagyok.
Éppen a főzés kellős közepén voltam, amikor odajött mellém valaki, és kíváncsian nézte, hogy mit csinálok. Ez a valaki Jimin volt. Kócos haja volt, és csak egy boxer meg egy fehér póló volt rajta. Amikor ezt megláttam egyből elfordítottam a fejem, mert kínos volt őt így látni.
-Mit csinálsz? - Bámult rám nagy, kíváncsi szemekkel.
-Csak reggelit nektek. Miért nem alszol még? Nagyon korán van. – Magyaráztam, s tovább főztem a tojás rántottát.
-Mert túl meleg van ahhoz, hogy én aludjak még. Segítsek valamiben?
-Aha, ha már kérdezted, megteríthetsz. - Nem érzem rosszul magam, hogy befogtam munkára, mert ő kérdezte, hogy segíthet-e.  

Lassan ébredezni kezdek a többiek, és egyesével szálingóztak le a konyhába a finom étel illatára,viszot addig nem adtam nekik enni, amíg mindenki össze nem gyűlt. Mikor mindenki leült az asztalhoz kitettem az asztal közepére a kaját, majd mindenki szedett magának beleértve engem is, és enni kezdtünk. Jó volt látni,hogy ízlett nekik amit főztem. Ugyan már, végülis a rántotta kinek nem ízlik? Büszke voltam magamra,hogy a kedvükre tehettem. Talán így érzik magukat az anyukák is. Főznek valamit, és örömmel nézik, ha megesszük a főztjüket, s biztos nagyon jól esik nekik, ha megdicsérjük, hogy milyen ügyesek. De ha már így belegondoltam, nagyon rossz lehet az anyukáknak, amikor azt mondok a kajára, hogy nagyon rossz. Sajnos én is megkérdeztem sokszor anyukámtól, hogy „Minek egyem ezt, mikor nem is jó?" hát gondolom olyankor biztos nagyon rosszul érezte magát.
Mikor mindenki megette a kaját 2 csoportra osztódtunk, és egy játékkal döntöttük el kik fognak mosogatni. Ez gyerekesnek tűnhet igen, pedig egyáltalán nem az. Ez a puszta szerencse, és igazság. Végül Jhope, Jimin, Rapmon és Jungkook mosogatott, míg Taehyung, Jin és én bevágódtunk amolyan arrogáns ülőpózba, és néztük őket.
Egész nap azt tettük, amihez a legjobban értünk, lustultunk, és szórakoztunk. Felmentünk az emeletre, és raktunk be zenét. Egy ideig ez így ment, amikor beütött a baj.
Gondolom már kíváncsi vagy, szóval nem is húzom tovább az agyadat.
Kook lement inniért, és viszonylag sokáig elmaradt. Gondolom említettem már,hogy vittünk nem is kevés alkoholt, ha meg nem mondtam eddig, akkor most mondom. Akkor bőven beittunk mindannyian, de azért tudtunk hol vagyunk meg ilyenek, csak nagyon-nagyon jó kedvünk volt. Elmondom neked, még be is sötétítettünk, hogy úgy tünjön mintha egy diszkó lenne, ami bár messze volt tőle, mégis jó szórakozás volt. Ez történik, ha 7 fiú összezáródik. A többiek táncoltak, én pedig egy fotelben ültem. A pia rám van amikor jól hat, vidám leszek tőle, de van amikor letört leszek, és akkor csak ülni szoktam. Most is ez történt. Jimin araszolt oda lassan hozzám,mivel látta, hogy baj van. Mondtam neki,hogy menjen vissza a többiekhez táncolni, de erősködött. Végül történt az, amire nem számítottam. Beleült az ölembe amolyan lovagló pózban, és átkarolta a nyakam, mint aki megakart csókolni. Próbáltam eltolni, de ő csak erősködött. Ekkor pillantottam csak oldalra, és láttam meg Jungkook kétségbeesett arcát. Amint meglátta, hogy ránzek lerohant. Több sem kellett, szinte ledobtam magamról Jimint, aki egy nyekkenéssel ért földre, és Jungkook után mentem. Jungkook nem hallgatott meg. Azt hitte megcsalom, s mivel mindketten ittasak voltunk, amúgysem gondolkoztunk tisztán. Megfogta a cuccaimat, s kidobálta a kanapéra, hogy ne aludjak vele egy szobában. Próbáltam vele beszélni még aznap, aztán másnap is, de egyszer sem jött válasz. A kocsival is síri csend volt, azt hiszem mikor jöttünk haza, mindenki érezte azt a feszültsget, ami köztem és Jungkook között volt. Jimin nem mert rám nézni, és Jungkookra sem. Gondolom csak többet ivott a kelleténél ezért mászott rám, de én annyira magamnál voltam,hogy elutasítsam, akkor nem értem miért nem szól hozzám Jungkook.
Kedves Naplóm, ha lesz változás, esküszöm írok neked. Te leszel az első, aki tudni fog róla, de egyenlőre csak ennyi történt.Óh, azt elfelejtettem mondani, hogy azalatt a hátralévő 1 nap alatt bár egyszer sem szólt hozzám, akárhova mentem direkt láttam rajta, hogy hangosan próbál nevetni, meg hülyéskedni a többiekkel, ezzel mégjobban kizárva engem. Féltékeny voltam, nagyon, de tűrtem. 

Xxx