Kedves Naplóm!
Egyszer minden férfit utol ér az a dolog, hogy el kell mennie a párjával vásárrolni. Ha még nem kellett ezt megtenned, akkor te egy nagyon szerencsés ember vagy. Sajnos engem is utol ért ez, Jungkook egyszer csak kitalálta, hogy milyen mókás lenne elmenni és végig próbálni majdnem az egész üzletet. Rólam tudni kell, hogy utálok vásárolni, egyszerűen idegesít, hogy annyi ember van, és, hogy annyit kell próbálni és válogatni a ruhákat. Ha sima boltba is megyek, én előre tudom,hogy mit akarok. Ott van a fejemben, vagy épp leírom egy lapra. Nagyon egyszerű vásárlási tervem van: Bemenni, megfogni amiért mentem, és fizetni.
Jungkooknak azért ez máshogy van, ő nem ír listát, neki nincs elképzelése, egyszerűen csak bemegy, és mindent megnéz. Alaposan, minimum fél óráig. Aztán kijön a boltból, egy darab csokival vagy valami ilyen semmiséggel.
Akkor, amikor elmentem vele ruhát nézni, egyáltalán nem éreztem jól magam. Az elején még segítettem is neki,hogy milyen ruhákban lenne aranyos, meg ilyenek, aztán már úgy nagyjából másfél óra után meguntam bár Jungkook még akkor is folyamatosan ruhákat adott a kezembe. A nehézkes ruhavadászat után elérkezett a még rosszabb rész, a próba. Egy ideig csak álltam, aztán megláttam egy ülést. Abban a percben hálát adtam az istennek, majd egyből rástartoltam az ülőhelyre. Hangosan sóhajtva foglaltam el a helyet. Jungkook nagyjából fél óra után szortírozott. Kirakta a ruhákat amik nem jók, és amik jók.
Amíg ő ezeket a dolgokat csinálta, odajött hozzám 2 lány.
-Szia, nagyon jól nézek ki, esetleg megkaphatnánk a számod vagy valami? Nagyon tetszik a sapid, és a maszkod is. - Magyarázott az egyik lány , ugyanis egy fekete sapka volt rajtam, amin egy halálfej volt, és egy fekete maszk. Igazából csakis azért volt rajta ez, hogy „elzárkozzak" az emberektől. Így kevésbé volt olyan érzetem, hogy mindenki engem néz. Tömegben gyakran van ez. Amikor például egyedül sétálok, akkor teljesen felszabadult vagyok, és lazán megyek, de amikor el kell menni jó pár ember mellett, akkor szinte megfeszülök, és kényelmetlenül érzem magam, és úgy érzem, hogy mindenki engem néz.
-Oh, kösz a dicséretet, de nem akarom megadni a számom, van valakim. - Mondtam kedvesen, nem akartam, hogy hülyének nézzenek, vagy furcsának tartsanak.
-Ugyan már, biztos csak azért mondod, mert csúnyának tartasz.. – Kicsit elkeseredetten hajtotta le a fejét a lány. Nem tudtam eldönteni,hogy most tényleg elszontyolodott, vagy csak megjátssza az egészet.
-Nem, gyönyörű vagy, de tényleg van valakim, és nem szándékozom őt megcsalni. - Kezdtem el magyarázkodni.
-Látod? Most mondtad, hogy gyönyörű vagyok, na, gyerünk, add meg a nyomorult telefonszámodat. – A végére már kissé ingerült volt, amit nem értettem. Elakarja kérni a számom, de olyan alpári módon kezd el beszélni, hogy az nem igaz.
-Nem adom, és most kérlek menj el.. - Álltam fel a helyemről, s mellkasom előtt fontam össze kezeimet.
-De köcsög vagy, lefogadom, hogy bűn ronda barátnőd van. No nem mintha te olyan helyes lennél. Tiszta gázul nézel ki, nos ha tudni akarod, csak fogadásból jöttem ide hozzád. - A lány időközben teljesen megváltozott. A haját dobált miközben hozzám beszélt, kényeskedett. Ha nem lány lett volna, biztos, hogy egy monoklival ment volna haza.-Khm, Mi a probléma? - Hallottam meg Jungkook hangját a lány mögött. Ideges volt, ez tisztán látszott az arckifejezésén.
-Az, hogy ez a rohadék nem adja meg a számát. - mondta panaszosan a lány, közben Jungkook odajött hozzám.
-Nos ez azért van, mert ő nem olyan ízléstelen, hogy egy ilyen undorító teremtéshez nyúljon mint amilyen te vagy. Nos ha tudni akarod, a párja én vagyok, szóval lekophatsz, mert amíg ő nem, én simán letépem a ronda kis hajadat. - A maszkom mögött vigyorogtam, mert nem hallottam még Jungkookot így beszélni senkivel sem. Teljesen olyan volt, mint a filmekben amikor 2 csaj összeveszik. Jungkook megvédte ami az övé, olyan volt mint egy oroszlán. Nagyon aranyos volt.
-Na gyere Suga, ezt mind még ki kell fizetned. - Hozta a kezében a sok ruhát, s hátat fordítottunk a csajnak.
-Várj mi, ezt mind? - Azt hittem mentem kipattannak a szemeim, amikor a sok ruhára néztem. Nem mintha nem akarnék Jungkooknak örömet okozni, csak azért az én pénzem is elfogy. Természetesen most épp eszű embernek az lenne egyből a fejében, hogy „Hé, hát nem lehet,hogy csak a pénzedért van veled?" De erre a váalasz az,hogy nem. Gyakran veszünk egymásnak dolgokat, hol én, hol ő. Nem aggódunk amiatt, hogy ki kinek tartozik és mennyivel, hanem csak kérdés nélkül veszünk egymásnak dolgokat. Hisz ezt teszik a párok nem? Vigyáznak egymásra, megosztoznak és még sok ilyen van, de ami a legfontosabb, szeretik egymást.Xxx
YOU ARE READING
Kedves Naplóm!
FanfictionMin Yoongi egy 18 éves gimnazista fiú aki szomorúnak és elveszettnek érzi magát. Pszichiátere tanácsára elkezd naplót írni, amiben a mindennapjait mondja el.