Kedves Naplóm!

13.Társaság

Kedves naplóm! 

Azon gondolkoztam,hogy ha már valaki elér valamit, és már a csúcson van, akkor már csak egyre lejjebb süllyedhet.  Hisz feljebb már nem tud menni, és megtartani azt a szintet nagyon nehéz. Biztos nehéz látni,hogy amikor valaki egyre lejjebb kerül, akkor egy másik ember pedig egyre  feljebb.  Ez olyan mintha te kapnál rengeteg pénzt, és először még sok van,de utána ha nem vigyázol akkor egyre kevesebb és kevesebb lesz, majd a végén elfogy az egész. 

Hogy miért írtam le ezt? A válasz roppant egyszerű; mert leakartam. Nem volt különösebb oka, és megértem,ha nem érted mit akartam ezzel mondani, hisz még magamat is nehéz megérteni. 

~~~~

Elmentem megint a pszichiáterhez, ám most Jungkookkal. Ő nem jöhetett be a kezelésre, ezért kint várt. Megkérdezte a pszichiáter,hogy hogyan érzem magam, hogy milyenek a napjaim meg ilyenek. Én őszintén elmondtam mindent. A gondolataimról beszéltünk, Jungkookról, majd végül a naplóról. Sokkal könnyebben kommunikáltam vele mint  a napló írása előtt. Örült,hogy rendszeresen leírom mi történt velem,mert azt mondta sokkal közvetlenebb vagyok. Talán igaza van,mert én is érzem magamon a változást. Nem akarta elolvasni a naplót,bár ezt már az elején is mondta.Elmondtam a pszichiáternek, hogy mennyire szeretem Kookiet, és, hogy először azt hittem,hogy csak szórakozik velem.

Őszintén szólva, még most sem tudom elhinni,hogy tényleg szeret engem.  Mióta együtt vagyunk többet vagyok nála, mint otthon. Nem megyek haza gyakran az anyám miatt, meg persze, hogy több időt töltsek együtt a szerelmemmel. 

A suli egyébként már elkezdődött, sajnos. Még a suliba is úgy mentünk, hogy fogtuk egymás kezét. Voltak olyanok, főleg lányok, akik mosolyogva néztek minket miközben azt suttogták, hogy "yaoi". De a legtöbben lenéztek minket, valaki még elénk is köpött. Minket ez nem érdekelt, mert tudtuk,hogy már úgyis csak 1 év van a suliból, és azt már kibírjuk, és nem fogjuk a kapcsolatunkat titkolni. 

Jungkook erőt ad nekem, ő olyan mint egy jelzőfény ami mutatja az utat a sötét erdőben.  

Így még soha senki iránt nem éreztem. Jó, volt már barátnőm, és  barátom is, akikkel ráadásul le is feküdtem, de akkor nem volt olyan erős ez az érzés mint most.  Ha van olyan, hogy nagy "ő" akkor én megtaláltam.  

A terápia után egyből hozzá mentünk, mivel megbeszéltük, hogy ott alszok. Ez lesz az első alkalom, hogy vele alszok majd. A szüleimet nem tájékoztattam erről, mert 18 éves  vagyok, lassacskán 19, nem fogják ők irányítani az életem.  

Rákészültem, hogy majd csak ketten leszünk, és talán még romantikázunk egy kicsit az ágyban, de ez nem így történt. A képzeleteimet hamar elkergette Taehyung, amikor becsöngetett. 
Jungkook tudta, hogy jönni fog Tae, csak épp elfelejtette mondani.  

Lassacskán belenyugodtam, hogy nem lesz ebből se romantikázás, se semmi. Éppen filmet néztünk, amikor megint csöngettek. A fiúk szinte egyszerre pattantak fel a kanapéról, de én csak lestem. Látszott rajtuk, hogy vártak valakit, és az a valaki megérkezett. Az ajtó előtt 2 fiú állt. Az egyiknek pink volt a haja, a másiknak pedig barna. 

-Jimin, Hoseok, sziasztok!  - Köszöntötték egymást a fiúk, én pedig a kanapéról figyeltem őket, ám amikor odajöttek hozzám már én is felálltam. Jungkook bemutatott minket egymásnak. Ők a régi osztálytársai, és a legjobb haverjai.  Megmondom őszintén, nagyon rosszul éreztem magam úgy, hogy idegenekkel kellett egész este jó pofiznom. Oké, egész jó fejek voltak, csak nekem azért több időbe telik megismerkedni valakivel. Ez nálam nem úgy megy, hogy elmondom a nevem, és máris öri barik leszünk. Ez sokkal összetettebb dolog, bár lehet, hogy csak én komplikálom túl. 
Újra kezdtük a filmet, hogy a többiek is értsék. Unatkoztam, és úgy éreztem ki vagyok rekesztve. Amíg ők jókat nevettek a filmen, és csak csendben figyeltem. JK ezt észrevette, és megfogta a kezem, majd hüvelykujjával simogatni kezdte kézfejem. Egyből jobban éreztem magam,tudván, hogy ő ott van velem, és, hogy nem hagyja, hogy rosszul érezzem magam. Olyan mint egy angyal. 
Mint egy nyuszi angyal. 

Xxx