Love is never easy

2. fejezet

Balázs

Amikor 2007 nyarán bemutatkoztam a válogatottban, éppen 20 éves múltam, gyakorlatilag még kölyök voltam. Át tudom érezni a srácok helyzetét. A leginkább a szövetségi kapitányt nem értettem. Hiszen ott volt Futács, Niko, Böde és még sokan mások a csapatból. Az igaz, hogy rengetegen voltak sérültek, de ennél a csapatnál azért jobbat is összehozhattunk volna szerintem. Most pedig én fogom elvinni a balhét.

Nem mintha én nem lennék hibás ebben az egészben. Már az első összetartáson látszott, hogy valami nagyon nincsen rendben a kerettel. Szala lesérült, Priskát nem engedte a Fradi, Nagyi éppen felgyógyult a hónapokig tartó sérülésből, egyértelműen formán kívül volt. A többiek ugyan próbálkoztak, de egyszerűen nem állt össze az egész.

Kikapcsoltam az internetet a telefonomon, és helyette zenét kapcsoltam. Tudtam, hogy most egy hétig biztosan nem akarom megnézni a közösségi oldalakon lévő profiljaimat. Aki számít, így is elér, akkora mértékű kritikát pedig ebben a helyzetben nem hiszem, hogy el tudnék viselni, mint amekkora várható.

Éppen ezért, amikor a szállodába visszaérkezve mindenki a készülékére tapad, és vadul böngészni kezdi az oldalait, én a szobámba vonulok, ahol felhívom a szüleimet, akik ugyan nem boldogok az eredmény miatt, de továbbra is biztatnak és támogatnak, hiszen mégis a fiuk vagyok.

Miután leteszem a telefont, és ismét veszek egy zuhanyt, a szobába visszaérve kopogásra leszek figyelmes. A törülközőt a csípőm köré tekerve nyitok ajtót, velem szemben pedig Kleinheisler, Nagy Ádám és Nagy Dominik állnak.

- Mondjátok, srácok, mi a gond?-kérdezem, mosolyt erőltetve az arcomra.

- Láttuk az interjúdat-mondja szomorúan Ádi, nekem pedig azonnal lehervad a felerőltetett arckifejezésem. Mégis kit akarok áltatni?! Hiszen ők a barátaim! Dominik ugyan nem volt kint az EB-n, de ő talán átérzi a helyzetet egy kicsit.

- Na, jó, gyertek be!

Felveszek egy melegítőalsót, majd a hatalmas kanapéra telepszem a többiek közé, miközben mindannyian a padlót bámuljuk. Kleini mostanában a Fradiban edződik, Ádám a Bologna játékosa, míg Dominik épp a meccs előtt nem sokkal nyerte meg a lengyel bajnokságot.

- Oké, Balázs, mégis mi a fene volt ez az egész interjú? Az oké, hogy te vagy a kapitány, de ettől függetlenül nem a tiéd minden felelősség. Egy éve, mikor az EB-n sikert arattunk, akkor is mindenki részesült belőle, ez a kudarc ugyanúgy közös.

Ádi volt az, aki először megszólalt, ami elég furcsán vette ki magát, tekintve, hogy nem egy beszédes srác. Az ő helyzete sem volt könnyű az utóbbi hónapokban. Bár hatalmas tehetség, a Serie A egy teljesen más színvonal és más adottságokat kíván meg, mint az NBI. Ráadásul sérült is volt, ami még plusz terhet jelentett számára a szezon során. Nem is értem, hogyan került be a mostani keretbe, főként kezdőként, hiszen még nem igazán sikerült visszanyernie a formáját.

- Nagyi, te is tudod, hogy ez így működik. Nekem kell vállalnom ezért a felelősséget, mert én vagyok kiemelve közületek. Most mondjam azt a sajtónak, hogy az a szerencsétlen 15 éves gyerek volt az oka a vereségnek?-fakadtam ki nem túl szépen.

- Nem, viszont ez egyáltalán nem a te hibád. Komolyan mondom, ha lehetett volna, szerintem te a hátadon vitted volna a csapatot, de ez ma egyszerűen nem ment. Tudod jól, hogy vannak ilyen meccsek-csatlakozott Kleini is a vigasztalásomhoz.

- Aranyosak vagytok srácok, de ettől függetlenül még ugyanúgy felelősnek érzem magam. Ezt helyre kell tennünk, különben lőttek az egésznek. Tudjátok, elgondolkodtam azon, hogy átadom valakinek a kapitányi karszalagot.

Mindhárman döbbenten néztek rám, én pedig inkább lesütöttem a szememet. Már néhány meccs óta érlelődik bennem a gondolat, de ez volt az első alkalom, hogy ezt ki is mondtam hangosan. Négy meccs, nulla gól. Egyszerűen nem ment a játék, én pedig úgy éreztem, a felelősség részben engem terhel.

- Ugye ezt most nem gondolod komolyan?-nézett rám Kleinheisler, majd amikor látta, hogy tényleg ezt tervezem, hitetlenül megrázta a fejét.-Tudod, azt szokták mondani, hogy a süllyedő hajót a kapitánynak kell utoljára elhagynia!

- És mi van akkor, ha ez a hajó csak azért süllyed, mert a kapitány is rajta van?

- Dzsudzsi, ezt te sem gondolhatod komolyan! Az rendben van, hogy hullámvölgyben vagyunk, de könyörgöm, ki az, aki szerinted ki tud minket húzni ebből, ha nem te!? A legnagyobb sikereket is ilyen kudarcok után értük el, akkor most miért ne sikerülne?

Volt valami abban, amit a kis vörös mondott. Bár 23 évével még nagyon fiatal, néha egészen okosakat is tud szólni.

- Jó, elismerem, igazatok van. Most örültök? De akkor is ki kell találnunk valamit, mert amit most otthon kapni fogunk, az nem lesz semmi. És ezek a gyerekek, akik most a telefonjukat nyomkodják odakint, nincsenek erre felkészülve. Sőt, azt hiszem, talán én sem. Az ötletet pedig nem vetettem el teljesen, ne is reménykedjetek! Ha az lesz a legjobb a válogatottnak, akkor nem habozok majd, lemondok a kapitányi rangról és a játékról is.

Bár a srácok még ellenkezni szerettek volna, de én nem hagytam nekik. Tudtam, hogy egy ilyen helyzetben tényleg így tennék, egy percig sem hezitálnék a döntésen.

Miután a csapattársaim elhagyták a szobát, lefeküdtem az ágyamba, és megpróbáltam pihenni. Bár kimerítő napok álltak mögöttem, nem tudtam elaludni. Egyszerűen, amikor lehunytam a szemem, a csalódott szurkolók képe úszott be a gondolataimba újra és újra. A másnap reggeli indulás előtt tehát nem igazán sikerült kipihenni magam, ez pedig a repülőúton sem változott meg. Miután leszálltunk Budapesten, én az autómba pattantam, és budai házam felé vettem az irányt, amit még évekkel ezelőtt vettem, és gyakorlatilag csak néhány hetet töltök itt, ameddig a válogatottal edzek. Ettől függetlenül inkább tekintem otthonomnak ezt az épületet, mint bármelyik másikat, hiszen egy nap, amikor majd visszavonulok, akkor szeretnék itt élni a családommal.

A kocsit a garázsban hagyva lépek be a házba, ahol azonnal megérzem, hogy gyakorlatilag több, mint egy napja nem aludtam. Egyenesen a fürdőszobába megyek, majd a forró zuhany után az ágyba zuhanok, s azonnal el is alszom.

Sziasztok! Íme az új rész, remélem, tetszeni fog nektek! Egyelőre nem igazán indul be a dolog, még a bevezetőnél tartunk. A részeket szerdán és szombaton fogom ezentúl publikálni.

Hagyjatok nyomot magatok után ;)

Puszi, Jasmine