Love is never easy

24. fejezet

Ádám

Nem hiszem el, hogy anya megint így viselkedett! Egyáltalán nem tudom megérteni, hogy miért nem szimpatikus neki Emma, amikor mindenki más szereti őt. A többi barátnőmmel egyáltalán nem volt ilyen, pedig akkor erre ezerszer több oka lett volna. Emmára viszont nagyon büszke voltam, amiért képes volt hazudni, hogy anyát védje, annak ellenére is, ahogyan vele viselkedett. És ezt az egészet azért szervezte, hogy megünnepelhessem a szülinapomat!

Az esettől függetlenül a vacsora nagyon finom volt, nem is értem, Emma mikor készítette el ezt a sok finomságot. Távozása után az öcséim próbálták oldani a hangulatot, illetve anya is egészen másként viselkedett már, de bennem ott motoszkált az, hogy Emma nincs itt velem, nem éreztem teljesnek az estémet.

- Kisfiam, ne bánkódj amiatt a lány miatt, az ilyeneket nem is értem, minek engeded közel magadhoz-mondta anya már a nappaliban ülve, nálam pedig eddig tartott a türelem.

- Anya, nem tudom, mi is pontosan a problémád Emmával, de most elmondok neked valamit! A fiúk elmondása szerint egy hete mást sem szervez, csak ezt az estét, reggel óta sütött-főzött, mindent elintézett, még téged is hajlandó volt meghívni, pedig a múltkori után egyáltalán nem lehetett ez számára könnyű. Ettől függetlenül te azt hajtogatod, hogy nem akar mást, csak kihasználni engem? Az egy héttel ezelőtti kirohanásod után gyakorlatilag azt mondta, hogy hagyjam ott, mert biztosan neked van igazad, és nem jó hozzám! Nem akarom azt, hogy szegény lányt kínozd! Bár nem mondta, de tudom, hogy nem aludt itt a héten, mert nem akar kihasználni. Sokkal kevesebbet keres nálam, ettől függetlenül mindkét alkalommal teletöltött hűtővel várt, ami nem az én pénzemből ment! Nem úgy tűnik nekem, mint aki csak az anyagiakra utazik! Egyébként pedig szeretem őt, és ma neki is itt kellene lennie, hiszen számomra már a családom része!

A monológom végén hatalmas csend telepedett a nappalira. Anya megdöbbent, hogy szembe mertem vele szállni, apa és a fiúk pedig egyetértően bólogattak.

- Anna, azt hiszem, jobb, ha mi most megyünk!-szólt apa.-Ádám, kérlek, add át Emmának, hogy sajnáljuk, hogy el kellett mennie, és köszönjük a meghívást, illetve a finom vacsorát.

Ezzel szedelőzködni kezdtek, én pedig nem marasztaltam őket. 10 percen belül kiürült a ház, egyedül maradtam. Már éjfél felé járt az idő, ettől függetlenül Emma számát tárcsáztam.

- Tessék-szólt bele rekedtes hangon. Aludt már? Vagy esetleg sírt?

- Szia, kicsim! Csak azért hívlak, hogy elmentek anyáék. Apa üzeni, hogy sajnálja a történteket és köszönnek mindent.

- Rendben, Ádám, akkor majd holnap beszélünk-szólt immár kimérten, bár éreztem rajta, hogy valamit megpróbál visszatartani.

- Ha így szeretnéd, hát legyen! Szeretlek, jó éjt!

- Így lesz a legjobb! Te jelented nekem a világot, Szalai Ádám, álmodj szépeket!

Letette, én pedig a lassan elsötétülő képernyőt bámultam. Rossz előérzetem támadt a folytatást illetően.

Emma

Tegnap este semmi kedvem nem volt már Ádámmal beszélni, mert tudtam, hogy úgyis meg szeretné magyarázni a történteket, vagy szabadkozni. Nem akartam, hogy ő érezze magát rosszul, de azt sem szerettem volna, ha megint olyan rémálmokkal kell megküzdenem a közelében, mint a legutóbbi alkalommal.

Az éjszaka nem aludtam sokat, ennek megfelelően másnap reggel kilenckor igencsak morcosan vánszorogtam az ajtóhoz, mert valaki gyakorlatilag ráfeküdt a csengőmre.

- Igen?-szóltam bele a kaputelefonba, miközben egy nagyot ásítottam.

- Balázs vagyok, a buli miatt jöttem.

A francba, hogyan is feledkezhettem meg róla?! Balázzsal azt beszéltük meg, hogy délelőtt elintézünk mindent az esti bulira, és így kevésbé lesz feltűnő a dolog. De várjunk csak! Ő honnan tudta, hogy itthon leszek? Mindenesetre felengedtem, kis idő múlva pedig már a küszöbömön állt.

- Úgy látom, valaki rosszul ébredt-nézett rám halvány mosollyal, amit én nem tudtam viszonozni.

- Honnan tudtad, hogy ide kell jönnöd értem, és nem Ádámhoz?

- Szala felhívott reggel, mert teljesen ki volt borulva a tegnap este miatt, te pedig nem veszed fel neki a telefont.-Lehet, hogy elfelejtettem visszakapcsolni a hangot?-Mindegy, szerintem azért hívd vissza. Mégsem lenne jó, ha ott kellene kibékülnötök.

- Nem vesztünk össze, és egyébként is, a tegnapi után valószínűleg látni sem akar. Leléptem a vacsoráról, utána pedig nem beszéltem vele. Szerintem ezt én ma kihagyom. Sőt, lehet, mostantól minden bulit.

Balázs megütközve nézett rám, miközben próbálta feldolgozni a hallottakat.

- Te nem vagy százas, ugye, tudod? Megszervezed ennek a bolondnak a bulit, utána meg nem jössz el? Meg hogy Ádika haragszik rád? Egyszerűen csak nem tudja, hogy hogyan oldja meg ezt a konfliktust az anyukája és közted!

- Én tudom, hogyan fog dönteni, és teljesen meg is értem!

- Te meg mégis miről beszélsz?

- Balázs, ne nézz hülyének! Tudom, hogy Ádám kapcsolatainak kilencven százaléka hamar véget ért, én sem ringatom magamat hiú ábrándokba-hazudtam, hiszen tudtam, hogy Ádámnak ennél sokkal többet jelentek, de azzal is tisztában voltam, hogy választási kényszer esetén az anyukája pártjára állna.-Mindegy, addig azért szeretnék vele lenni, amíg ezt megtehetem. Tényleg szeretem őt, Balázs, sosem gondoltam, hogy valaha is érezhetek így. De ettől függetlenül úgy érzem, hogy az anyukája közénk fog állni, én pedig nem szakíthatom ketté a családját.

- Szóval akkor ez a baj? Nem az, hogy Szala csélcsap, hanem hogy Anna ellenzi az egészet. Nem tudom, mi ütött belé, de ez egyáltalán nem vall rá. Tudod, szerintem csak Csilla, Ádám exe miatt félti ennyire a fiát, és paranoiás, semmi egyéb.

- Talán igazad van, nagyon remélem, ettől függetlenül nem megyek ma este sehova, nem akarom elrontani a bulit. Ha Ádám keresne, akkor elér, de szerintem nem fogok én onnan hiányozni-mondtam szomorúan, mire Balázs még válaszolni akart, de egy intéssel elhallgattattam, majd a fürdőbe mentem, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak, ameddig a focista kényelembe helyezte magát a nappalimban, és valami sportcsatornát kezdett nézni.