Love is never easy

18. fejezet

Ádám

Mióta Emma kijött a kórházból, minden időnket együtt töltöttük. Sokat segítettem neki, és mondtam, hogy lakhat nyugodtan nálam is, akkor is, ha nem vagyok otthon. Bár tiltakozott, végül megegyeztünk, hogy kap egy kulcsot a pesti házamhoz, később pedig a heidelbergihez is.

A fennmaradó másfél hét nagyon gyorsan eltelt, így már csak azt vettem észre, hogy a repülőtéren állunk a biztonsági ellenőrzés kapuja előtt. Kivételesen sima járattal mentem Németországba, hiszen nem volt kedvem feleslegesen pénzt kiadni a magángépre, amikor van más lehetőségem is.

- Megleszel nélkülem?-kérdeztem aggódva, de félmosollyal az arcomon.

- Ne aggódj te értem! A kezemről két hét múlva leveszik a kötést, munkám lesz bőven, mivel a múlt héten nem igazán tudtam haladni semmivel, csak próbáltam felvenni a fonalat. Egyébként is, nemsokára találkozunk, ugye?-nézett rám reménykedve, én pedig lágy csókot adtam lefelé görbülő ajkaira.

- Elég sűrű lesz a programom, de ha minden igaz, két hét múlva haza tudok jönni, ha csak pár napra is. Viszont te is kilátogathatnál-kacsintottam rá.

- Ádám, én még sosem utaztam repülővel-mondta ki, én pedig nagyon meglepődtem. 21 évesen én már a fél világot bejártam, ő meg még sosem repült.

- Akkor ezt sürgősen orvosolnunk kell, hogy te is ki tudj jönni hozzám, amikor csak lehetséges. Nekünk december 12-étől karácsonyi szünetünk van, akkor érted jövök, és elutazunk hozzám, jó?

- Köszönöm-nézett rám hálásan, majd az ölelésembe bújt.

Néhány perc múlva indulnom kellett, ezért hosszú csókkal búcsúztam tőle, majd a biztonsági kapuk felé vettem az irányt. Még intettem egy utolsót, mielőtt a váróba mentem volna, majd eltűntem az emberek forgatagában.

Néhány óra múlva már a házam kapuján léptem be. Az utazás ismét lefárasztott, másnap pedig edzésem volt, így nem igazán volt időm kipihenni magam. Ettől függetlenül örültem, hogy a tervezettnél kicsit tovább maradtam otthon, hiszen így Emmával is több időt tölthettem együtt.

Lezuhanyoztam, majd a laptopomat vettem elő, és azonnal hívást indítottam a lánynak. Már éppen letettem volna, amikor felvette, aztán valami iszonyatosat káromkodott. Mivel a kamera be volt kapcsolva, így láttam, hogy nálam volt, ennek hatására pedig széles mosoly terült el az arcomon.

- Bocsi, csak éppen sütök. És a te házadban vagyok, tudom, hogy ezért vigyorogsz ennyire-öltötte ki rám a nyelvét, majd néztem, ahogyan a sütőből keksznek kinéző süteményeket vett elő.-Egyébként csak azért vagyok itt, mert a sütőm elromlott az albérletben, és holnap látogatóm lesz.

- Kicsoda?-kérdeztem, miközben beindultak az agyamban a fogaskerekek. Ki a fene keresheti ilyenkor?

- Nyugalom, semmi komoly. Csak Rebeka jön át, az egyetemi csoporttársam, mert hasonló témából írjuk a szakdolgozatunkat. Csak nem féltékeny lettél?-kérdezte szemtelenkedve.

- Én? Dehogy!-mondtam, de azonnal kinevetett. Olyan aranyos volt ilyenkor, az arcán kis gödröcskék jelentek meg, amiket legszívesebben azonnal megcsókoltam volna.-A vállad hogy van?

- Fáj, de kibírható. Ameddig nem muszáj, nem veszek be fájdalomcsillapítót.

- És ott is alszol nálam?

- Ádám, ezt már megbeszéltük. Nem akarlak kihasználni, szóval nem. Nem azért vagyok veled, mert sok pénzed van, hanem mert szeretlek.

- De ez egyáltalán nem kihasználás! Én is nyugodtabb lennék, ha valaki vigyázna a házamra, amíg én távol vagyok, meg a növényeket is gondozni kéne.

- Szóval csak ezért vagyok itt?-tettetett felháborodást, mire nem bírtam tovább, halkan felnevettem. Bár próbáltam elnyomni, hatalmasat ásítottam.-Te jó ég, hiszen te totál nyúzott vagy! Én meg itt fecsegek! Irány az ágy!

- Csak akkor, ha megígéred, hogy a házamban alszol. Nem szeretném, ha ilyen későn még egyedül mászkálnál a városban.

- Értettem, főnök. Hiányozni fogsz mellőlem.

- Tudom, kicsim, te is innen. De csak két hét, és ismét otthon leszek. A Mikulást már otthon ünneplem, utána pedig már csak egy hétre kell visszautaznom, és három hétig csak a tied vagyok.

- Már nagyon várom. Most viszont tényleg aludj! Majd beszélünk. Csók!

- Jó éjt, Emma-mondtam, majd kinyomtam a hívást, és gyakorlatilag azonnal elnyomott az álom.

Másnap reggel korán felkeltem, majd az edzőközpont felé vettem az irányt. Mostanában megint komoly mélypontot értem el, de szerencsére ezúttal nem kerültem ki a keretből, csak kevesebbet játszottam. Azonban így, hogy Emmával rendeztük a dolgokat, már nem állhatott semmi a sikerem útjába.

A tréning valóban nagyon jól ment, gyakorlatilag szárnyaltam, amit az edző is észrevett.

- Nocsak, Szalai, visszatért az életkedv? Már nem is emlékszem, mikor nyújtottál legutóbb ilyen teljesítményt-szólt hozzám Nagelsmann, kissé csipkelődve. Csak óvatosan rámosolyogtam, majd megvontam a vállamat.

Az öltözőbe érve a többiek is gratuláltak nekem, ami pedig tényleg nagy szónak számított. Szerencsére egy olyan csapat biztos tagja voltam, amely tavaly negyedik helyet ért el a bajnokságban, és jobbnál jobb válogatott játékosok vettek körbe a legjelentősebb futballnemzetekből.

Szerencsésnek éreztem magam, hogy annak idején a sors úgy hozta, hogy elkerültem otthonról. Félreértés ne essék, szerettem Magyarországon játszani, de úgy érzem, ezzel sokkal jobban segítem a válogatottat és magasabb szinten tudok futballozni. Visszavonulni viszont valószínűleg valamelyik otthoni csapatból fogok, vagy innen, a Hoffenheimből, ami mostanra nagyon a szívemhez nőtt.

Hazafelé vettem az irányt, majd azonnal a gép elé ültem, hogy valamilyen ebédet rendeljek magamnak. Aznapra szerencsére csak egy edzés jutott, így egy egész napom volt arra, hogy kicsit rendet rakjak a házban a hosszú távollét után. Miután megrendeltem az ételt, az asztalon fekvő telefonom szólalt meg, anyától érkezett hívásom.

- Szia, anya! Mi a helyzet?

- Szia, kisfiam! Csak gondoltam, rákérdezek, hogy minden rendben van-e. Remélem, nem zavarlak.

- Jaj, dehogyis, éppen most intéztem magamnak ebédet. Egyébként minden rendben, ma már nagyon jól ment a játék.

- Van valami köze ennek ahhoz, hogy az eltelt másfél hétben nem igazán láttunk, és ha igen, akkor is titokzatosan viselkedtél?-kérdezte mindentudóan. Hiába, az édesanyákat lehetetlen becsapni!

- Tudom, mire gondolsz anya, és most igazad is van. Megismertem egy lányt, és vele töltöttem az időmet. Igazából még a nyáron találkoztam vele, de valahogy nem akart összejönni a dolog. Most viszont végre boldog vagyok. Emma nagyon kedves, okos, és egyáltalán nem az a fajta, aki csak a pénzemre utazik.

- Örülök neki, Ádi, hogy boldog vagy! De azért csak óvatosan!-Az anyák, és az ő aggodalmaik.-Egyébként mikor jössz megint haza?

- Két hét múlva hazaugrom hétvégére, ha minden jól megy. Akkor akár elvihetném Emmát is bemutatni hozzátok, ha nektek is jó.

- Alig várom már. Akkor majd beszélünk. Puszilunk!

- Szia, anya!

Nagyon reméltem, hogy anyának is szimpatikus lesz Emma. Bár nem hittem,hogy gond lenne, hiszen olyan elragadó lány. Mindenesetre ezt neki is elkellett mondanom.