Love is never easy

10. fejezet

Ádám

Éjfél körül már teljesen részeg voltam, bár az elfogyasztott alkoholmennyiség után ezen nem is csodálkoztam. A belváros egyik felkapott szórakozóhelyén engedtük el magunkat Balázzsal, és az időközben csatlakozó Nagyival, aki szintén tagja a válogatott keretének.

- Ne haragudj, táncolnál velem?-hallottam meg egy lány hangját az üvöltő zene ellenére. Megfordultam, és egy tipikus szőke cicababával találtam szembe magam.

- Persze, miért ne?-mosolyogtam rá, amivel azonnal levettem a lábáról. Ez segít elfelejteni Emmát. A lágy fürtöket a szorosan összefogott hajában, a tökéletes alakját, az izmos fenekére simuló farmert...A fenébe is, miért gondolok még mindig rá? Mit művelt velem ez a lány?

Megpróbáltam az előttem álló szőkeségre összpontosítani, de nagyon nehéz volt ez úgy, hogy egy bizonyos lány folyamatosan próbált beférkőzni a gondolataimba. Átöleltem, de csak Emma selymes karjait éreztem, ahogyan az enyémek közé simultak korábban a lakásában. A csókjára gondoltam, az ajkai érintésére, ahogyan letöröltem a könnyeit...

Na, jó, ennél hatásosabb módszerhez kellett folyamodnom. Hamarosan a női mosdóban találtam magam a lánnyal, ahol nem vesztegettük az időt. Az ajkaira tapadtam, majd a blúza alá nyúltam, de egyszerűen nem tudtam folytatni. Elszakítottam magam tőle, a csaphoz mentem és megmostam az arcom. Szinte egyik pillanatról a másikra józanodtam ki, a lány pedig sértetten csücsörítette az ajkát mögöttem. Mit sem törődve vele, kirontottam a helyiségből, majd megkerestem Balázst és Ádit, ezután pedig távoztunk.

- Oké, srácok, nagy szarban vagyok.

- Ki gondolta volna?-kérdezte Balázs, aki szinte teljesen józannak tűnt, ahogyan Nagyi is.-De amúgy mi is a probléma?

- Nem mi, hanem ki. Egyszerűen nem tudom kiverni Emmát a fejemből. Az előbb egy csaj le akart velem feküdni, de egyszerűen nem tudtam hozzáérni.

- Ajjaj, Szalai szerelmes!-kiabálta Ádám.

- Hülye, hallgass már!

- Haver, valóban nyakig benne vagy! A csajnak pont ma mondtad, hogy csak szex, semmi más, erre beleszeretsz. Született tehetség vagy-folytatta Balázs.

- Inkább segíts! Hogy a fenébe fogok ebből kilábalni?

- Hívd meg a meccsre! Ha ennyire kell neked, akkor szerezd meg! Könyörgöm, te vagy Szalai Ádám! Hódítsd el a szívét!

Igaza volt, hiszen hány lánynál sikerült már ez. Csak éppen egyiket sem Sóvári Emmának hívták. A francba, komolyan nem hiszem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok!

Másnap reggel hatalmas fejfájással ébredtem. Érdekes módon az egész estét vissza tudtam idézni, pedig általában sok minden ki szokott esni. Mindenesetre senkinek nem kívánom azt az érzést, amit aznap reggel éreztem.

A konyhában magamhoz vettem egy fájdalomcsillapítót, és azonnal be is vettem, majd ittam egy kávét. Ki kell találnom valamit, különben elveszítem azt a lányt, akivel kapcsolatban először érzem azt, hogy testiségnél több is lehet közöttünk.

Majdnem egy órán keresztül böngésztem a neten, amíg megtaláltam a tökéletes megoldást. A Million Roses nevű üzletet hívtam, majd a szövetséget, hogy kérjek egy jegyet az augusztus 31-i lettek elleni VB-selejtezőre. Ha ez nem válik be, nem tudom, mit kezdek majd magammal.

Emma

Miután Ádám elment, órákig csak sírtam. Nem akartam senkit sem látni, csak szenvedni csendes magányomban. Szerencsére Réka nem keresett engem, én pedig nyugodtan emészthettem magam, ám másnap már nem voltam ilyen szerencsés.

Alig ettem valamit ebédre, nem éreztem jól magam. Egy óra körül megszólalt a csengő, én pedig kinyitottam az ajtót. Ádám állt a küszöbön, én pedig már megbántam, hogy nem öltöztem fel rendesen és az arcom sem mostam meg.

- Szia-köszöntem, a sírástól rekedtes hangon. Láttam rajta, hogy szívesen megérintene, de nem tette. Előhúzta mindkét kezét, amelyekben egy boríték volt és egy doboz rózsa.

- Mielőtt még bármit mondanál, szeretnék én beszélni. Hülye voltam tegnap, amikor azt mondtam, hogy nem akarok többet a testiségnél. Igenis szeretnék többet a testiségnél, legalábbis veled szeretnék ennél többet. Azt akarom, hogy egymás karjaiban ébredjünk minden reggel, hogy csókokkal hinthessem be minden porcikádat, hogy veled legyek. Egy nap ismeretség után ez furcsa lehet, de azt érzem, hogy mióta először megláttalak, te valami különlegeset jelentettél számomra. A borítékban egy jegy van a másfél hét múlva lévő meccsre, a VIP-szektorba. Ha eljössz, azt úgy tekintem, hogy te is szeretnéd megpróbálni velem, ha pedig nem, akkor békén hagylak örökre. Most pedig megyek. Szia!-Odalépett hozzám és egy lágy csókot adott a számra, majd becsukódott mögötte az ajtó, miután hallottam a lépcsőház ajtaját is becsapódni, az ajtó mellett a földre csúsztam, és csak bámultam magam elé. Te jó ég, most mit fogok csinálni?

Felhívtam Rékát, mert ebben a helyzetben muszáj volt a segítségét kérnem. Egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

- Szia, csajszi, mi a helyzet?

- Szia! El kell mondanom valamit...-Elmeséltem neki az egészet, attól kezdve, hogy tegnap otthagyott a parkolóban, egészen addig, amíg Ádám el nem hagyta ma a lakásomat.-Szóval, most fogalmam sincs, hogyan tovább.

- Figyelj, én nem mondhatom meg, mit tegyél, de segíthetek. Ádám még sosem volt senkivel együtt úgy, hogy azt komolyan is gondolja. Fogalmam sincs, hogy veled mit tervez, de az biztos, hogy az elmondásod alapján tényleg érez valamit irántad.

- Akkor megyünk a meccsre?-kérdeztem félig mosolyogva, félig elszorult torokkal.

- Megyünk bizony.