Love is never easy

12. fejezet

Emma

Nem voltam olyan bolond, hogy elnézzem Ádámnak a botlását. Küzdjön csak meg azért, hogy ismét megbízzam benne.

Nyolc órakor a házam előtt parkolt le, majd az autójával elindultunk az étterembe. A hely körülbelül 10 percre volt tőlem, egy viszonylag nyugodt negyedben, igazából semmi különös nem volt benne. Belépve gyakorlatilag a pincéreken kívül nem láttunk senkit, Ádám egy hátsó asztalhoz vezetett, majd mindketten rápillantottunk az étlapra.

- Szerinted mi a legfinomabb itt?-kérdeztem, hiszen számomra egy-két dolog teljesen ismeretlen volt a menüről.

- Én általában paradicsomos gnocchit eszem, de állítólag nagyon finom a tenger gyümölcsei spagetti is.

Mivel nem igazán szeretem a tengeri herkentyűket, így a gnocchit választottam. Ádám valami kimondhatatlan nevű olasz bort kért nekünk a vacsorához. Ameddig várakoztunk a fogásokra, beszélgetésbe kezdtünk.

- És mondd csak, mit is tanulsz az egyetemen!-érdeklődött tőlem, és úgy láttam, valóban kíváncsi is volt a válaszomra.

- Sportpszichológusnak készülök. Gyerekkori álmom volt, hogy valami sporttal kapcsolatos dolgot csináljak majd, és ebben tényleg megtaláltam, amire számítottam. Nemsokára el is kezdek dolgozni egy magánrendelőben.

- Igen? És pontosan hol is?

- Dr. Bedő Kláránál. Ha jól sejtem, már hallottál róla.

- Most viccelsz? Ő a válogatott pszichológusa.

- Ezek szerint szeptembertől többet fogunk találkozni.

- Szóval te csak akkor szeretnél velem találkozni, amikor a doktornő éppen velünk foglalkozik?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Én...nem így gondoltam. Csak hogy akkor biztosan találkozni fogunk majd. De ha neked van más ötleted is...-Miért flörtölök vele? Hiszen néhány órája még egy másik lányt csókolgatott! De egyszerűen nem tudok nem rá gondolni, a csókokra, amelyeket adott, a gyengédségre, amikor megölelt vagy a hátamat simogatta.

A vacsora alatt sok mindenről beszélgettünk, többek között a pályafutásáról, a jövőről és hogy hogyan is jutottunk el oda, ahol most mindketten vagyunk. Miután végeztünk, Ádám kifizette a vacsorát (annak ellenére, hogy én tiltakoztam, és ki szerettem volna fizetni a részemet), és a kocsijába beülve felém hajolt.

- Nincs kedved feljönni hozzám?-kérdezte, féloldalas mosolyra húzva a száját. Tátva maradt a szám. Most komolyan azt gondolja, hogy ugyanolyan könnyen odaadom neki magam, mint az összes többi lány? Hát, azt lesheti!

- Sajnálom, azt hiszem, inkább taxival megyek haza. Köszönöm az estét!

Mielőtt azonban kiszállhattam volna, megragadta a csuklómat, majd az arcomat megérintve gyengéden maga felé fordított.

- Nem kell semmi rosszra gondolni, csak szeretném, ha nálam aludnál. Holnap lesz az utolsó teljes napom itthon, amikor nem rohanás az életem, és szeretném veled tölteni. Ez pedig úgy a legegyszerűbb, ha nálam leszel.

- Megígéred, hogy nem próbálkozol?

- Persze. Nem akarom megint elszúrni az egészet. Megértettem, hogy ez neked még korai, és ezt tiszteletben is tartom. Úgy haladunk, ahogy neked a legjobb.

Óvatos csókot nyomtam az ajkára, megköszönve ezzel, hogy ilyen aranyos hozzám, majd igent mondtam az ajánlatára, és a házához hajtottunk. Mit ne mondjak, nem volt kicsi! Két szint, legalább 4 szobával, ha nem többel, plusz egy hatalmas nappali, konyha és két vagy három fürdőszoba.

- Azt hiszem, ebbe az én lakásom vagy ötször beleférne-tátottam el a számat, mire csak hangosan felnevetett.

- Oké, csak hogy tisztázzuk! Az belefér, hogy velem egy ágyban alszol, vagy már az sem?-kérdezte komolyan. Tudtam, csak azért óvatos, mert valóban szeretne a szívembe férkőzni, ehhez pedig az én feltételeim szerint kell játszania.

- Lehet róla szó. Abban nincsen semmi rossz-mosolyodtam el halványan, mire bólintott, majd magához húzott egy ölelésre.

Az emeletre vezetett, ahol a hatalmas hálószobájából nyíló fürdőbe mentem, a tőle kapott pólóval és nadrággal. Kicsit feszélyezve éreztem magam, hiszen még sosem aludtam ott fiúnál, így fogalmam sem volt, hogy ilyenkor mit kell csinálni.

A ruhák nagyon viccesen néztek ki, így úgy döntöttem, csak a pólót veszem fel, hiszen az is éppen olyan hosszú volt, akár egy hálóing. Lemostam magamról azt a kevéske sminket, amit még a randink előtt kentem magamra, majd laza kontyba fogtam a hajam az alváshoz. Igen, még éjszakánként sem szeretem, ha ki van engedve.

Kilépve a helyiségből Ádámot már csupán egy alsónadrágban találtam. Éppen a tv-t nézte, szóval néhány pillanatig megbámulhattam kidolgozott izmait, gyönyörű arcát és kócosan szexi haját. Amint bezárult mögöttem az ajtó, a focista odapillantott, és elállt a szava. Oké, szóval nem csak ő vált ki belőlem ilyen reakciókat, hanem fordítva is működik a dolog.

- Azt hittem, adtam neked nadrágot is-jegyzi meg szemtelen mosollyal az arcán.

- Igen, csak túl nagy volt, meg egyébként is, a pólódat akár szoknyának is használhatnám, olyan nagy rám-mondtam, és minden igyekezetem ellenére éreztem, hogy elpirulok.

Az ágyhoz sétáltam, miközben Ádám ismét a készüléket nézte. Nem tudtam, hogy ilyenkor hogyan is kell viselkedni. Most feküdjek be mellé, vagy jó messzire tőle? Ha hozzábújok, akkor ribancos leszek vagy aranyos?

- Na, jó, nem tudom, mi jár a fejedben, de örülnék, ha idejönnél végre. Kezdem túlságosan nagynak érezni ezt az ágyat.-Ezzel megpaskolta maga mellett a helyet, én pedig félve ugyan, de odafeküdtem mellé. Azonnal átkarolt, a fejemet a mellkasára vonta, majd adott egy puszit a hajamba.

- Ugye, hogy jobb így?-kérdezte, én pedig bólintottam, majd átkaroltam.

Nem tudom, mikor aludhattunk el, de csak másnap reggel ébredtem arra, hogy valami élesen szól nem messze tőlem. Először azt sem tudtam, hogy hol vagyok, csak néhány másodperc után jöttem rá, hogy Ádámnál aludtam.

- Ádám, a telefonod!-morogtam, miközben visszafeküdtem a mellkasára. Ő közben kinyúlt a mellette lévő éjjeliszekrényre, majd felvette a még mindig üvöltő készüléket.

- Igen?

- Haver, a vezetőség már mindenhol téged keres. Azonnal be kéne jönnöd Emmával együtt a székházba-hallottam meg Balázs hangját, ha jól sejtem.

- De miért? Mégis mi történt?

- Én sem tudok semmit, de Csányi volt az, aki ezt az egészet elrendelte, szóval nagy gáz lehet.

Teljesen lefehéredtem. Mi történhetett? Mi rosszat csináltunk? És mégis honnan tudnak rólunk?

- Balázs, ezt most inkább ne!-nézett rám aggódva Ádám, majd a hátamat kezdte simogatni, de akkor már mindegy volt. Azt éreztem, hogy totálisan elvesztem.