Love is never easy

6. fejezet

Emma

2 hónap telt el, mióta megírtam Dzsudzsák Balázsnak azt az ominózus üzenetet. Ezalatt ismét elkezdtem az edzéseket, illetve a klubom gyerekeknek szervezett nyári táborában is segédkeztem. Egy hete Rékáék is hazaérkeztek, már albérletet is találtam, szóval egy ideje ismét Budapesten töltöm a mindennapjaimat.

Az edzés, amelyre én is meghívást kaptam, szombaton lesz, azaz két nap múlva, de még mindig gondolkozom rajta, hogy elmenjek-e. Tudom, ez egy életre szóló lehetőség, és minden más szurkoló kapva kapna az alkalmon, de én nem vagyok ebben olyan biztos. Amit a legjobban szeretek a klubomban, az az, hogy nem érezzük magunkat sztároknak. Ugyanúgy van hétköznapi életünk, csak mellette a kézilabda is nagyon fontos részét képezi a napi rutinnak.

Bár elég komoly dilemmákkal néztem szembe a meghívással kapcsolatban, eközben máshol is helyt kellett állnom. Szeptembertől írom a szakdolgozatomat, illetve gyakorlati helyet is keresnem kellett magamnak. Mivel pályakezdő vagyok, és gyakorlatilag még a diplomámat sem kaptam kézhez, így a lehetőségeim elég szűkösek, de nem azért dolgoztam ennyit, hogy egy kis nehézség miatt feladjam az egészet.

Délután az egyik közeli magánrendelőbe mentem, ahol az ország egyik leghíresebb és legelismertebb sportpszichológusa dolgozik. Előző éjszaka nem aludtam túl jól, megint előjöttek azok a tényezők, amelyek miatt pánikszerűen ébren kell maradnom. Sokszor megesik ez nálam olyankor, ha valamilyen nagy akadály előtt állok, de úgy éreztem, most ez sem tarthat engem vissza.

Négy óra előtt pár perccel érkeztem meg a recepcióhoz, majd a hölgy megkért, hogy üljek le, ameddig a doktornő fogadni tud. Nem kellett sokat várnom, máris szólítottak a rendelőbe.

- Üdvözlöm, Dr. Bedő Klára vagyok.

- Sóvári Emma. Köszönöm, hogy hajlandó volt fogadni engem.

- Ugyan, kisasszony, mindig öröm fiatal, ambiciózus kollégákat megismerni, még akkor is, ha csak jövendőbeli kollégák.

Abszolút pozitívan csalódtam a doktornőben, akivel megegyeztünk abban, hogy amint elkezdődik a szemeszterem, nála is elkezdhetem a munkát. Egy hónapig biztosan nála dolgozom majd, hiszen ennyi a kötelező, de azt mondta, hogy a teljesítményemtől függően akár hosszabb távra is hajlandó engem felvenni.

Boldogan indultam a kis budai kávézóba, ami szinte törzshelyünknek számított Rékával. Tudtam, hogy Krisz is vele fog jönni, aminek nagyon örültem, mert vele még nem is találkoztam, mióta megérkeztek. Bár eleinte elég szkeptikus voltam a kapcsolatukkal szemben, mára már úgy gondolom, hogy a barátnőm jól döntött, hogy a szívét követte. Szeretnék én is olyan bátor lenni, amilyen ő, főleg a szerelem terén.

Bár ez furának tűnhet, de 21 évesen még nem igazán volt kapcsolatom senkivel. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltam szerelmes, nem tetszettek a fiúk vagy hasonlók, hanem egyszerűen nem lett volna időm egy kapcsolatra a sport és a tanulás mellett. Nem is éreztem szükségét annak, hogy csak azért legyek együtt egy fiúval, hogy legyen valakim. Ha már valakivel együtt vagyok, az a minimum, hogy szeressem, ne pedig csak mutogassam mindenkinek. Tudom, menthetetlenül romantikus vagyok.

Már egészen közel jártam a kávézóhoz, amikor csörgött a telefonom. Anya volt az, biztosan az állásinterjú miatt keresett.

- Szia, anya! Mi a helyzet?

- Szia, kicsim! Hogy sikerült az állásinterjú?

- Felvettek, egy hónap múlva kezdek dolgozni, és arra is van esély, hogy később is alkalmaznak majd.