Love is never easy

8. fejezet

Ádám

Amikor megláttam a lányt, valami hihetetlen érzés fogott el. Egyszerűen tökéletes volt, ahogyan ott állt Krisztián barátnője, Réka mellett. Aztán megérkeztek a fotósok, és elszabadult a pokol, Balázs kiabált, mi kirohantunk Némóval a parkolóba a lányok után, és valahogy eljutottunk addig, hogy ott álltam felpofozva, miközben a lány, aki annyira szimpatikus volt nekem, eltűnt a szemem elől.

Nem tudom, miért mondtam neki ezeket az undorító dolgokat, hiszen ez egyáltalán nem jellemző rám. Általában tudok bánni a lányokkal, hiszen 13 évem volt rá, hogy megtanuljam, a foci vonzza őket. Azt hiszem, úgy gondoltam, hogy ő is csak megjátszotta magát, és csak a hírnév miatt írt Balázsnak. Ő pedig mégis a legjobb haverom, ami mindennél fontosabb. Most azonban teljesen elbizonytalanodtam ezt illetően.

Gondolataimba temetkezve ballagtam vissza a pályára, ahol Rékával találtam szembe magam.

- Mi történt?-érdeklődött, majd meglátta az arcomat és elnyílt a szája döbbenetében.-Mi a francot mondtál neki?

- Leordítottam, hogy csak a hírverés miatt van itt, utána meg kiborul apró dolgokon, meg még egy-két dolog. Aztán fogta magát, és lelépett.

- Te normális vagy? Emma az utolsó ember, aki ilyesmire képes lenne. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel, és akármit mondhatsz rá, de nem használja ki az embereket. Én vettem rá, hogy egyáltalán jöjjön el, mert ő úgy gondolta, hogy ez a dolog egyáltalán nem volt ilyen fontos nektek. És egyébként is, félt, hogy bekerül ebbe az egész rendszerbe, ti pedig csak kihasználjátok majd, ahogyan a cikkekben olvasható. Erre te ezt csinálod vele. Gratulálok, szerencsétlen lány most totál össze lehet törve.

Faképnél hagyott, mielőtt válaszoltam volna, én pedig visszaballagtam a pályára. Az edzés ugyan a szokásos mederben folyt tovább, ám az események érezhetően megzavarták mindenki fejét.

A tréning után lezuhanyoztam, felöltöztem, majd hazavezettem. Gondolataim folyamatosan Emmán jártak, bűntudatot éreztem. Mi van akkor, ha Réka igazat mondott, és tényleg én hibáztam?

Hazaérve a lakásomba lefeküdtem a kanapéra, bekapcsoltam a tévét, és a telefont a kezembe véve megnéztem a közösségi profiljaimat. Már gyakorlatilag mindennel végeztem, amikor üzenetem érkezett Balázstól.

Balázs üzenete:

Haver, nem tudom, mit mondtál Emmának, de oltári nagy barom lehetsz.

Ádám üzenete:

Te mégis miről beszélsz?

Balázs üzenete:

Ezt küldte nekem:

„Kedves Balázs!

Sajnálom a mai napot. Nem akartam bonyodalmat okozni. Szalai barátod az értésemre adta, hogy nem kellenek ilyen szurkolók a válogatottnak, vagy legalábbis nem kéne kihasználnom titeket. Ne haragudj, ha a viselkedésem ezt a benyomást keltette, egyáltalán nem ez volt a szándékom. További sok sikert kívánok nektek, de kérlek, ne keress többet, mert megértettem az üzenetet.

Emma"

Ádám üzenete:

Oké, azt hiszem, elszúrtam. Megpróbálom megoldani.

Basszus, mi a fenét csináltam? Ez a legnagyobb problémám, hogy mindig hirtelen felindulásból cselekszem. Most pedig dolgozhatok azon, hogy helyrehozzam a dolgokat.

Jobb ötletem nem lévén kikerestem Némó számát, és felhívtam.

- Szala, micsoda meglepetés! Miben segíthetek, haver?

- Meg tudnád adni Emma telefonszámát?-kérdeztem, egyből a lényegre térve. A vonal túlsó végén hosszú csend állt be.

- Figyelj, nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó ötlet. Ne ronts még inkább a helyzeteden! Emma majd elrendezi ezt magában, te meg szépen elfelejted őt. Nagyon kedves lány, nem akarom, hogy csak egy legyen a hódításaid közül, akiket egy ideig használsz, aztán eldobod őket. Ő egyáltalán nem ezt érdemli.

Tudtam, miért mondja ezt. Mostanában egyik kapcsolatból a másikba ugrottam, ha egyáltalán lehet ezeket kapcsolatnak nevezni. Nagyrészt csak azért voltam együtt a lányokkal, hogy lefeküdjek velük, ők pedig így elmondhatták magukról, hogy jártak egy focista ágyában.

- Krisz, ez most fontos. Megbántottam őt, pedig neki egyáltalán nem volt rossz szándéka. Csak szeretnék tőle bocsánatot kérni, semmi más.

- Hogy én ezt hogy meg fogom bánni!-sóhajtott, majd lediktálta az elérhetőséget, én pedig elköszöntem tőle, és már tárcsáztam is.

- Tessék?-szólt bele a lány, én pedig megmagyarázhatatlanul zavarba jöttem.

- Szia! Szalai Ádám vagyok.-Döbbent csend a vonal végén, már azt hittem, hogy letette, mire végül megszólalt.

- Mégis mit szeretnél? Leordítani a fejem telefonon keresztül is? Egyébként is, honnan van meg a számom? Vagy most azt akarod mondani, hogy Rékától is el kellene távolodnom, nehogy Krisztiánt is befolyásoljam? Mert akkor most azonnal le is teszem a telefont! Gondolom, Balázs tájékoztatott, hogy nem szándékozom kapcsolatot fenntartani veletek, szóval kérlek, ne keress többet!-ezzel lecsapta a telefont, én pedig elképedve bámultam a készüléket.

Bár többször is próbálkoztam az újrahívással, mindannyiszor kinyomta a telefont. Írtam neki egy SMS-t, de semmi válasz. Kezdtem kétségbeesni, mert nem volt tapasztalatom ilyen esetekben. Rendszerint a lányok egyszerűen odaadták magukat nekem, nem kellett a figyelmükért küzdenem. Emma azonban úgy látszott, nem adja magát egykönnyen.

Ismét Némót hívtam, ám legnagyobb meglepetésemre ezúttal Réka vette fel a készüléket.

- Hagyd békén Emmát! Nem elég, hogy a fejéhez vágtad azt a sok ocsmányságot, de még zaklatod is! Nagyot csalódtam benned, Szalai!

- A fenébe is, rendben, egy vadbarom voltam, de helyre szeretném hozni. Csak annyit kérek, hogy add meg nekem a címét, mert máshogy nem fogom tudni elérni.

- Ezt ugye most nem gondolod komolyan?

- Dehogynem. Ne gondolj rosszra, tényleg csak bocsánatot szeretnék kérni, semmi más!

Réka hallgatott, majd hatalmasat sóhajtott.

- Nem én adtam meg, de Petőfi utca 26., a VII. kerületben.

- Köszönöm, megmentetted az életemet!-hálálkodtam.

- Ha elszúrod, komolyan mondom, kiheréllek.-Minden további nélkül lecsapta a telefont, én pedig összeszedtem magam, és az autóba beszállva a megadott cím felé hajtottam.