Love is never easy

23. fejezet

Réka

Kiborultam, de nagyon. Nem értettem, hogy történhetett ez az egész, hiszen szedtem a gyógyszert. Krisztiánnal még nem esett szó a gyerekvállalásról, hiszen én még csak 21 éves múltam, bár ő már 28. Fel kellett hívnom Emmát, hogy segítsen megoldani a helyzetet, de arra nem számítottam, hogy Krisztián olyan hamar hazaér.

- Miről kellene velem beszélni?-kérdezte, én pedig összerezzentem. Természetesen Emma ráérzett, hogy ezt kettőnk között kell elrendezni, így azonnal bontotta is a vonalat, miután elköszönt tőlünk.

- Drágám, nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazaérsz!-mondtam, mosolyt erőltetve az arcomra, de Kriszt nem tudtam átverni.

- Ma csak erőnléti volt, ezért hamarabb elengedtek minket. De inkább arról beszélgessünk, hogy miért sírtál és mi az, amit el kell mondanod nekem!-aggódva nézett a szemembe, én pedig még inkább megtörtem és sírni kezdtem. Krisztián átölelt, majd percek múlva, amikor már csak szipogtam, elhúzódtam tőle, és kimondtam az igazságot.

- Kisbabát várok.-Nem mertem a szemébe nézni, ám csak annyit éreztem, hogy ismét szorosan átfog, majd az arcomat maga felé fordítva hevesen megcsókol. Amikor elváltak ajkaink, hitetlenkedve néztem rá.-Nem haragszol?

- Viccelsz? Jó, nem terveztük, és nem is tudom, hogy a gyógyszer mellett ez hogyan jöhetett össze, de boldog vagyok. Már évek óta együtt élünk, és én ugyanúgy szeretlek, mint az első pillanatban is tettem.

Hatalmas kő esett le a szívemről, s ezúttal örömkönnyek lepték el a szememet.

- Szeretlek, Németh Krisztián-mondtam ki, és komolyan is gondoltam.

- Én is téged, kicsi Rékám-suttogta immár az ajkaimra, majd gyengéden megcsókolt.

Emma

Az elmúlt hetem elég zsúfoltra sikeredett. Gyakorlatilag semmi szabadidőm nem maradt a szülinapi szervezkedés, a munka, a gyógytorna és a szakdolgozatom tökéletesítése közben. Viszont szerencsére mindennel készen lettem, a szakdolgozatomat sikeresen leadtam és a munkában is jól teljesítettem.

Ádám csütörtökön érkezett meg Magyarországra, az első estét pedig kettesben töltöttük. Most nem aludtam nála, amíg távol volt, hiszen nem akartam, hogy úgy tűnjön, csak a nagy ház vonz benne, de a bevásárlást megint megejtettük Rebivel. A szülinapi menü hozzávalóit is beszereztük, de azokat az én lakásomba vittük.

Pénteken reggel Balázs elhívta Ádámot valami autót nézni, így volt időm mindent előkészíteni az estére. Vilivel, majd később Ádám másik öccsével, Bercivel is folyamatos kapcsolatban voltunk a szervezést illetően. A menü tipikusan magyarosra sikerült: húslevest főztem, másodiknak töltött káposztát, desszertnek pedig túró rudi tortát sütöttem.

A vendégeket délután 4-re hívtam, vacsora és ebéd között, mert tudtam, hogy Ádám sokáig lesz Dzsudzsival, így pedig lesz ideje zuhanyozni is. Igazam is lett, hiszen a focista 3 körül ért haza, én pedig gyorsan a fürdőbe tereltem, mondván, hogy izzadt és büdös. Mire mindennel végzett, pont csengettek a bejáratnál. A lépcsőn robogott le, így ő szaladt kinyitni az ajtót.

- Meglepetés!-hallottam a vidám hangokat, míg én a terítéssel voltam elfoglalva. Önkéntelenül is mosoly kúszott a számra, hiszen Ádám boldog reakcióját is tisztán értettem. Örültem, hogy sikerült titokban tartani előtte mindent, és szerintem a múltkori félresikerült vacsora után nem is igazán számított rá, hogy az édesanyját hajlandó leszek meghívni úgy, hogy én is a házban tartózkodom.

Megtöröltem a kezemet, majd én is a nappali felé vettem az irányt. Szerencsére még Ádám hazaérkezése előtt lezuhanyoztam, és amíg fürdött, addig a ruhámat is átváltottam. Azonnal Ádihoz sétáltam, aki még mindig alig tudott megszólalni a meglepetéstől. Rám tekintett, majd összehúzta a szemöldökét.

- Te tudtál erről az egészről?-kérdezte, miközben átkarolta a vállamat és mélyen a szemembe nézett.

- Hogy tudott-e róla? Mióta elmentél, azóta szervez itt neked mindent, hogy tökéletes legyen a születésnapod!-szólalt meg Vili, majd Berci és Ádám apukája is heves bólogatásba kezdett. Anyukája azonban ugyanolyan gyilkos tekintettel meredt rám, mint legutóbb.

- Na, úgy látszik, ezzel akarsz bevágódni! A fiúkat meggyőzheted, de engem nem, én átlátok rajtad-súgta, amikor elhaladt mellettem, de csak én hallottam, így nem is akartam neki nagyobb jelentőséget tulajdonítani.

- Mindenki foglaljon helyet, máris hozom a levest-mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt.

A többiek már elfoglalták a helyüket, amikor beértem a helyiségbe, ezért az asztal közepére helyeztem a tálat, majd leültem Ádám mellé. Velem szemben ült az édesanyja, mellettem Berci, előtte Vili, édesapjuk az asztalfőn, akárcsak Ádám. A feszültség érezhető volt Ádám anyukájával, de próbáltam inkább a többiekkel foglalkozni.

Mikor mindenki bekanalazta a levest, összeszedtem a tányérokat, majd Ádi édesanyjával a nyomomban beléptem a konyhába, ahol a mosogatóba pakoltam. Már éppen elindultam volna a második fogással kifelé, amikor a nő visszatartott.

- Nem tudom, pontosan mit tervezel a fiammal, de ezzel, hogy itt adod a kedves és gondoskodó barátnőt, engem nem fogsz átverni. Tudom, hogy csak a hírnévre hajtasz te is, úgy, mint az eddigi összes lány a környezetében! Szóval, ajánlom, hogy minél hamarabb hagyd őt békén!

Ezzel kiment a helyiségből, én pedig döbbenten álltam a tállal a kezemben. A lábaimat mozgásra bírva immár a leves helyére helyeztem a töltött káposztát, de ezúttal nem ültem le.

- Sajnos az előbb érkezett egy hívásom, így azonnal haza kell mennem. Jó szórakozást az este további részéhez!-szóltam, miközben mosolyt erőltettem az arcomra. Ádám azonnal abbahagyta a beszélgetést, majd odajött hozzám.

- Kicsim, minden rendben?-kérdezte, miközben gyengéden megsimította az arcomat.

- Ebből is csak az látszik, hogy mekkora egy hazug nőszemély vagy! Ádikám, semmiféle hívást nem kapott a kisasszony, csak én beszélgettem el a fejével! Szóval, Emmácska, megint sikerül megfutamodni? Megint elcsábítod a fiamat a családjától?

Azt hiszem, abban a pillanatban eltört bennem valami. Hazudtam Ádámnak, csak azért, hogy az anyját ne feketítsem be még jobban, erre ez a nő nyíltan szembeszáll velem.

- Anya, ne kezdd már megint!-próbált megvédeni, de ez nem az ő harca volt, hanem az enyém.

- Semmi gond, Ádám! Édesanyád csak azért teszi ezt, mert szeret téged. Viszont, asszonyom, nem hiszem, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy megbeszéljük a nézeteltéréseinket, hiszen ma mégiscsak Ádám születésnapját ünnepeljük. Éppen ezért, most hazamegyek. Köszönöm, hogy elfogadták a meghívást! Ádám, te pedig hívj nyugodtan, ha beszélni szeretnél velem. Viszontlátásra!

- Em, nem kell így lennie...-jött utánam Ádám, de csak halványan elmosolyodtam.

- Semmi gond, szívem, élvezd csak az időt a családoddal! Majd beszélünk.

Azzal kimentem az ajtón, miután a kabátomat magamra kanyarítottam. Céltalanul indultam neki a városnak, majd nem sokkal később már csak arra eszméltem, hogy a lakásom előtt állok.