Love is never easy

9. fejezet

Ádám

Emma házához érve talán életemben először fogott el a félelem. Piszkosul elszúrtam ma reggel, de egyszerűen nem tudtam lemondani erről a lányról. Fogalmam sincs, mi volt ilyen különleges benne. Talán az, hogy kihívást jelentett, hiszen látszólag egyáltalán nem érdekelte, hogy híres focista vagyok, ami pedig a lányokat mindig vonzza.

Szerencsére éppen kilépett valaki a lépcsőházból, így nem kellett felcsöngetnem a lányhoz, akkor talán fel sem engedett volna. Az ajtó előtt álltam, és egyszerűen nem mertem kopogni rajta. Hát, igen, még a nagy Szalai Ádám is képes zavarban érezni magát egy lány miatt. Néhány perc után mégis rászántam magam, és bekopogtam.

- Egy pillanat!-hallottam bentről, majd Emma lépett ki mosolygósan, bár amint meglátott, arckifejezése teljesen megváltozott.-Te meg mit keresel itt?

- Mielőtt az orromra csapnád az ajtót, csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom. Balázs az egyik legjobb barátom, így hajlamos vagyok kicsit hevesebben reagálni, amikor róla van szó. Ettől függetlenül csupa hülyeséget hordtam össze, szóval bocsánat.

- Ennyi? Azt várod, hogy ezek után a nyakadba boruljak és könyörögjek neked, hogy feküdj le velem, mert mégiscsak Szalai Ádám vagy és melyik lány ne vágyna erre? Hát, erre ugyan várhatsz, mert én soha az életben...

Hirtelen felindulásból megcsókoltam. Azt a lányt, akit csupán reggel óta ismerek. Bátortalanul visszacsókolt, ám azután durván ellökött magától, keze pedig ismét az arcomon csattant.

- Mégis mi a fenét képzelsz magadról?-kérdezte, miután felocsúdott a döbbenetéből.

- Fogalmam sincs, ez hogyan történt. Én csak...-nem tudtam folytatni a mondatot.

- Te csak? Idejössz, elvileg bocsánatot akarsz kérni, erre megcsókolsz? Nem gondoltam volna, hogy az első csókomat egy ilyen hatalmas seggfejtől kapom!

Hogy mégis mi van? Ez volt az első csókja? De hiszen 21 éves! És még csak nem is csúnya, az pedig tuti, hogy a férfiakat szereti!

- Hogyhogy ez volt az első csókod?

- Hogy a fene esne a lepcses számba!-káromkodja el magát.-Mindegy, a lényeg, hogy megértettem az üzenetet reggel is, nem látsz szívesen a közeledben, vagy a válogatott edzésein. Elfogadtam, ezentúl nem kell rólam hallanod, sőt! Amennyiben hasonlóan zaklatott állapotban esetleg ismét kapcsolatba akarnál lépni velem, majd jól visszautasítalak, nehogy véletlenül egy ilyen nyerészkedő, mindenkit kihasználó ribanccal kelljen beszélgetned!

A mondat végén már folytak le a könnyei, én pedig gyengéden az arcához értem, mire elkezdett keservesen sírni. Magamhoz húztam, megsimítottam a hátát, majd csak tartottam a karjaimban.

- Szerintem ezt a beszélgetést folytassuk odabenn-szóltam, mire csak a fejét a mellkasomtól elemelve bólintott egyet.

A lakás nem volt valami nagy, csupán három helyiségből állt: egy fürdő, egy hálószoba, illetve egy nappali-étkező-konyha. Az utóbbiban lévő kanapéra ültünk le, majd percekig tartó csönd után végül Emma szólalt meg.

- Tudod, sokkal egyszerűbb lenne, ha a csók után elmentél volna, vagy egyszerűen csak nem kerestél volna többet a délelőtti után. De te idejöttél, hogy összekavarj bennem mindent. Én most életemben először érzem azt, hogy fogalmam sincs, mit tegyek.

Látom, hogy ismét előbuggyannak a könnyek a szeméből, de most nem törlöm le őket, hagyom, hogy folytassa a mondanivalóját.

- Miért van az, hogy délelőtt még szemét voltál velem, most meg ilyen kedves vagy? Ha le akarsz feküdni velem, akkor már mehetsz is, mert én nem az a lány vagyok, aki ennyire könnyen adná magát. Csak kérlek, mondd meg, hogy mit akarsz tőlem!

Az utolsó mondatnál már a szemembe nézett, én pedig legszívesebben ismét megcsókoltam volna. Miket beszélek én? Ez egyáltalán nem jellemző rám.

- Őszintén? Fogalmam sincs, mi a fene van velem. Ez nem én vagyok. Nekem a lányok csak a szexre kellenek.-Miért beszélek ilyen hülyeségeket?-Többet érzek irántad, mint barátságot, de nem tudom, mi ez. Ismeretlen számomra.

- Értem. Akkor az lesz a legjobb, ha nem keressük többet egymást. Ez egyikünknek sem tenne jót.

Láttam az arcán, hogy ezt egyáltalán nem gondolja komolyan, csak egyszerűen nem erre a válaszra számított tőlem. De én nem tudok neki többet adni a testiségnél, az pedig láthatóan nem lehetőség neki. Mondjuk, ha ez volt az első csókja, akkor más téren sem lehet valami tapasztalt.

Felálltam a kanapéról, mert nyomasztott a légkör. Mielőtt azonban kimehettem volna az ajtón, Emma megszólalt.

- Tudod, amikor ma megláttalak kijönni Krisztián oldalán, egyszerűen úgy éreztem, hogy te nem vagy átlagos számomra. De nekem az nem opció, hogy csak szex legyen közöttünk. Akkor inkább soha ne legyek senkivel. Én csak nem értem, hogy miért nem próbálsz meg legalább szeretni, ha azt gondolod, hogy ez több, mint barátság.

- Te nem ezt érdemled, Emma. Én tudom, hogy csak megbántanálak, ahogyan reggel is tettem. Neked ennél sokkal jobb jár. Talán tényleg el kellene felejtenünk ezt az egészet.

Ezzel kiléptem az ajtón, és bezártam magam mögött. A fenébe is! Hogy lehetek ilyen hülye? Itt volt ez a lány, aki annak ellenére, hogy hogyan is beszéltem vele reggel, hajlandó lenne velem megpróbálni, erre én elutasítom. Tuti, hogy nem vagyok normális.

Hazaérve felhívtam Balázst, mert azután a nap után muszáj volt kiszellőztetni a fejem.

- Mi a helyzet, haver?-szól bele a telefonba Dzsudzsi.

- Ma este megyünk bulizni. Nem kérdés.

- Mi van, tán nem sikerült jól a találkozás Emmával?

- Honnan...?-kezdtem bele, de rájöttem, a csapaton belül nincsenek titkok.-Na, mindegy! A lényeg, hogy kibékültünk, de ő többet akar, mint szex, szóval nem keresem többet. Nem akarom még egyszer megbántani, annál többet érdemel.

- Ádika, te szerelmes vagy?-kérdezi Balázs, én pedig elgondolkozom. Vajon az lennék?

- Nem tudom, Bazsi, de ha igen, akkor rohadt nagy szarban vagyok. Szóval ma elmegyünk inni, és felejtek. Nem akarok Emmára gondolni, soha többet. Mindenkinek így lesz a legjobb.

- Ahogy gondolod, haver!

- Így gondolom.