Love is never easy

25. fejezet

Emma

Körülbelül 20 perc alatt sikerült összekészülnöm, és azonnal a kibérelt ház felé vettük az irányt. A helyet Krisz ajánlotta, hiszen nemrég itt tartottak valami bulit a haverjaival. A helyszínre érve már Réka és a focistája fogadtak, akik előző este értek haza Amerikából, ahová Krisztián nemrég visszatért játszani.

- Rékus, milyen jó, hogy itt vagytok!-borultam a nyakába, és az utóbbi napok feszültsége enyhülni érződött.-Mi a helyzet veletek?-kérdeztem halkabban, a babára célozva.

- Minden a legnagyobb rendben, két napja voltunk a dokimnál, 3 hónapos terhes vagyok. Egyelőre a baba nemét nem tudjuk, de teljesen normálisan fejlődik. A nőgyógyász írt fel vitaminokat, de semmi más.

Örültem, mert láttam rajta, hogy most igazán boldog, Krisztián pedig különös csodálattal a szemében figyelte őt.

A házba belépve elállt a szavam. Bárpult, hatalmas tánctér, mindenféle kellék egy tökéletes szülinapi bulihoz! Igazából sok dolgunk nem is akadt, csak egy-két személyre szóló dekorációt raktunk ki, egy óra körül már végeztünk is.

- Akkor este találkozunk-mondta Réka.

- Én nem valószínű, hogy jövök. És mielőtt megpróbálnál meggyőzni, most nem fogsz. Ádámnak szüksége van egy kis térre, én pedig megadom ezt neki. Pech, hogy ez pont mostanra sikerült így, de ettől függetlenül örülök, hogy kitaláltam ezt az egészet. Érezzétek jól magatokat!

Valószínűleg nagyon határozottnak tűnhettem, mert Réka, szokásától eltérően, egy szó nélkül elfogadta, hogy ez az álláspontom. Balázs ugyan próbált még győzködni a hazafelé vezető úton, de egyszerűen nem tudott semmit tenni értem. A saját legnagyobb problémám én magam voltam.

Ádám

Emma nem vette fel a telefont, bár lehet, hogy még alszik. Kora délután már ideges voltam, hogy vajon mi lehet vele, ezért ismét tárcsáztam.

- Szia, Ádám!-köszönt színtelen hangon.

- Szia, kicsim, mi a helyzet?

- Nincsen semmi, itthon filmezek.

- Lenne kedved esetleg átjönni?

- Hát, az a helyzet, hogy a doktornő küldött át munkát, szóval, ha befejeztem a filmet, akkor annak kezdek neki, és az egészen éjszakáig el fog tartani.-Nem hangzott túl őszintének.

- Miért kerülsz?-kérdeztem kertelés nélkül.

- Nem kerüllek, csak munkám van. Talán holnap ráérek.

- Igen? Talán? Esetleg meg kell nézned a naptáradban? Vagy már időpontot kell kérnem a saját barátnőmhöz? Mert akkor legalább szólhatnál róla!-emeltem meg a hangomat, miközben cinikus hangnemet öltöttem.

- Hagyjuk ezt, jó? Inkább leteszem. Szia!

Lecsapta a telefont, én pedig azt sem tudtam, mit csináljak. Aznap másodjára hívtam Balázst.

- Hallod, Emma totál meghülyült, és tegnap óta nem akar velem normálisan beszélni. Ki kell szellőztetni a fejem, szóval ma megyünk bulizni!

- Oké, haver, tudok is egy jó házibulit! Fél nyolckor felveszlek. De azért csak jobb lenne, ha kibékülnétek a csajszival!

- Figyelj, én nem fogok pitizni, majd megnyugszik egyszer! Addig meg hadd főjön a saját levében.

5 perccel fél nyolc előtt a tükör előtt állva igazgattam a hajamat. A délután folyamán nem hívtam fel Emmát, tartottam magam ahhoz, amit Balázsnak mondtam. Nem tudtam, mi a baja, hiszen én teljesen mellette álltam anyával szemben, ő lépett le, amiért olyan szempontból hálás is vagyok, hogy így legalább nem lett nagyobb balhé. Ettől függetlenül nem árt, ha egy kicsit kirúgok a hámból, főleg a jól sikerült meccsek után.

Balázs nem sokkal később meg is érkezett, én pedig a kabátomat magamra kapva sétáltam le az autójához. Nem öltöztem ki különösebben, csak egy fekete farmert vettem fel egy világoskék inggel. Az út körülbelül 10 percig tartott, úgyhogy nem sok időnk volt beszélgetni. A házhoz érve teljes csend fogadott minket.

- Bazsi, biztos jó helyre jöttünk?-kérdeztem, mert gyanúsan senki nem volt ott.

- Persze, csak még nem indult be a buli-kacsintott, mire kiszálltunk az autóból.

A házba lépve aztán elállt a szavam. A válogatott játékosai és párjaik, a legjobb barátaim, illetve néhány hoffenheimi csapattársam is a nappaliban állt a két öcsémmel együtt, és kiabálva fogadtak, én pedig kissé elérzékenyülten fordultam legjobb barátomhoz.

- Balázs, ezt mégis hogy hoztátok össze?-kérdeztem, miközben csak kapkodtam a fejem.

- Ennek nagy részét Emma szervezte. Némó, Réka és én segítettünk neki, de a munka javát ő végezte el.-A fenébe, én meg hogy viselkedtem vele!

- És hol van ő most?

Balázs feltűnően másfelé nézett, ezért én elindultam, hogy mindenkinek köszönjek és köszönetet mondjak. Miután mindenkivel lekezeltem, Rékához fordultam, aki egy ajándékot nyújtott át nekem.

- Köszönöm, de igazán nem kellett volna-utaltam arra, hogy ez csapaton belül nem feltétlenül szokás.

- Nem is tőlem van.

Sejtelmesen mosolyogva állt tovább, én pedig azonnal nekiálltam kibontani az ajándékot. A csomagolás egy MTK-mezt rejtett, amin az én nevem állt és a 11-es szám, azaz Emma mezszáma. A pólóban egy levelet is találtam.

Nekem már volt saját mezem, Neked még hiányzott!

Boldog szülinapot, Ádám!

Emma

Elmosolyodtam a gesztuson, aztán elgondolkodtam. Vajon hol lehet Emma, és miért Réka adta oda nekem az ajándékot. Balázs szorította meg a vállam, és komolyan nézett a szemembe.

- Haver, el kell mondanom valamit. Emma nem jött el ma este, mert azt hiszi, hogy az anyukáddal való konfliktusa miatt szakítani fogsz vele. Azt mondta, időt akar neked adni, hogy átgondolhasd a dolgokat kettőtök között, de egyébként eléred őt a telefonján, bár nem hiszi, hogy hiányozna innen. És ezenkívül meg totál beléd van esve.

Lesújtottan néztem Balázsra. Hogy mégis mi a fene? Most komolyan, Emma összeszervezett két ilyen estét, hajlandó volt anyát meghívni előző délután hozzánk, és még ajándékot is vett, és azt hiszi, hogy szakítok vele? Válasz nélkül az udvarra mentem, ahol kicsit csendesebb volt a terep, így nyugodtabban tudtam telefonálni. Szerencsére rajtam kívül senki nem választotta ezt a helyet abban az időpontban.

- Szia!-köszönt bele halkan a telefonba, én pedig azonnal megsajnáltam.

- Szia, Emma! Képzeld, egy szuper buliban vagyok, amit egy csodás lány szervezett nekem, csak egy gond van.

- Mi történt? Valami rosszul sikerült vagy elfogyott az ital?-hangja valóban aggódónak hangzott.

- Semmi ilyesmi. A probléma, hogy téged nem talállak sehol. És az sem esik túl jól, hogy a legjobb barátomtól azt kell hallanom, hogy a barátnőm már a szakításról beszél.

A vonal végén csend, majd sírás. Néhány másodpercig ment ez így, majd Emma ismét beleszólt a telefonba.

- Figyelj, Ádám, tudom, hogy számodra milyen nehéz ez a helyzet anyukáddal és velem. Én nem akarom, hogy miattam fájjon a fejed, szóval jó szórakozást!

Letette a telefont, én pedig csak álltam ott, és fogalmam sem volt, hogy mit is csináljak.