Hetalia Stuff

Reflektorfény #18

~Péntek este~

~Uh, végre este. Hosszú nap volt, de hallelujah kész vagyok a házival. ~ gondoltad, ahogy végre ledőlhettél a pihe-puha ágyadra.

*Értesítéshang*
-Huh?
Kezedbe vetted a telefont, és feloldottad. Egy chatfejet vettél észre, majd rákattintottál.

~Pastaaa üzenetet küldött.

~Pastaaa : Szia, (becenév)!
Akkor tudsz holnap jönni az előadásunkra? Légyszi, bella, olyan szép hangod van.

Bella : Oh, tényleg. Persze, tudok menni. Hánykor is kezdődik?

~Pastaaa : Egy pillanat.

Bella : Ok.

~Pastaaa : Lovi mondja, hogy tízkor kezdődik, de mi csak az első felvonás végén kerülünk sorra. Azt mondja Lovi, hogy ne írjam "Lovi"nak.

Bella : 😂😂😂😂😂 Ok, grazie.

~Pastaaa : Prego. Akkor holnap találkozunk, ~Veeee!! 😄

Bella : Igen, juhé! 😊

Kisétáltál a konyhába, és kentél magadnak egy májas kenyeret, töltöttél magadnak tejet, és visszasomfordáltál a szobádba.
-Várom a holnapot. Oh, meghallgatom mégegyszer azt a zenét, amit előadunk!

*Szombat reggel*

A Nap gyorsan felkelt, te viszont csak azért tudtál kisebb-nagyobb nehézségekkel kikászálódni az ágyból, mert nagyon szereted az osztályodat.
Megbeszéltétek, hogy mindannyian egyféle színű ruhát hordtok majd, ez pedig nem más, mint a türkízkék.
Felvetted az egyenpólót, és egy farmert akartál, de a kisangyal megszólalt a válladon, hogy vegyél szoknyát. A kisördög is helyeselte, csak neki perverzebb szándékai voltak a szoknyával...

Mivel tegnap mostál hajat, a hajadat csodálatosan szépre meg tudtad csinálni. Meg is lepődtél a tükörben, hogy az komolyan te vagy-e.
Felvetted a kedvenc karkötődet, ami sötétkék volt, és egy nyakláncot, amelyet a bátyádtól kaptál.

Nem igazán vagy a sminkelés híve, így nem is használtad. Feli azt mondta neked, hogy te úgy is gyönyörű vagy, ha nincs rajtad smink.
Te persze ezen elpirultál, s ellenkeztél, de ezzel csak azt érted el, hogy még jobban kifejtse a véleményét. Amitől még vörösebb lett a fejed, mint Lovi paradicsomjai.

Lesiettél a lépcsőn, intettél a bátyádnak, és elindultál utadra. Busszal hamar odaérkeztél, a lenyűgöző épülethez. Világosarany oszlopaival az ég felé tört bordós szalagokkal díszítve; hosszú vörösszőnyeg vezetett a bejárathoz, de nektek, mint művészpalántáknak egy elrejtettebb ajtón kellett bemenni, amely az öltözői folyosókon át egészen a színpadig vezetett.

Besurrantál a színészek bejáratán, és célba vetted a H3-as öltözőt. A H2-es és a H4-es a fiúké.
Roderichhel összefutottál a folyosón, és megdicsérte a ruhádat, mire te elmosolyodtál, és megköszönted a kedvességét.
Benyitottál egy öltözőbe, de hamar felmérted, hogy rosszba nyitottál be, ugyanis a fiúk öltözködtek bent. Próbáltad gyorsan elkapni a tekinteted Ludwig, illetve Gilbert kidolgozott felsőtestéről, de hipersebességgel ez nem ment. Pár pillanat múlva feleszméltél, és vörös fejjel csuktad be az ajtót.

Mostmár a jó öltözőbe léptél be, és észre is vetted Eliset, és Lizt, ahogy Elise éppen fonja Liz haját. A magyar lány gyönyörű volt, csakúgy, mint mindenki.
-Mehetünk? - kérdezted.
-Persze. Bár egy kicsit félek. - sóhajtotta a magyar.
-No ne félj, ha valaki tudja a szöveget, az te vagy, hisz ez magyar dal.
-Tudom, és imádom is.
-Gyerteeeek! - húzott ki minket Elise, mire mi csak összenevettünk.