Uhh... Hello! Én Feliciano vagyok, örvendek! Itt mindenféle dolgot megtalálsz, ami rólam, és a barátaimról szól.
Légy üdvözölve a világunkban!
~Veeeee
//Csak Hetalia Fanoknak ajánlott! //
Ludwig látja, amíg egy idegesítő fiú felérohan a messzeségből, lóbálva a kezeit az égben, mintha totálisan nem jutna el hozzá, hogy mennyi figyelmet kelthet magára.
Ez a fiú Feliciano, a szomszédja, és jóbarátja amióta gyerekek voltak.
Tudod, az a fajta barát akivel mostanság biztos nem barátkoznál, de valahogy mégis működik, hisz olyan régóta ismeritek egymást?
Sokszor így mentek együtt iskolába ilyen napokon, de ahogy gimibe kerültek, ő egyre gyakrabban és gyakrabban elaludt, és a németnek elege lett várni.
De ha most így fogja üldözni őt, akkor jobbnak gondolja elfutni előle. De mégis, csak sóhajt egyet, megáll a kereszteződés előtt, és bevárja Felit.
- Huh. Már megint elaludtam! Deh most elkaphtalak! - Talán... de csak azért mert úgy döntöttem hogy megállok, és rád várok. - Ehhhh, ezt úgy mondod mintha azon gondolkoztál volna, hogy itthagysz! Ez gonoszság, Ludwig. - Hát, ha az emberek bámulni kezdenek téged mert furán viselkedsz, nem akarom, hogy azt higgyék, hogy járunk vagy ilyesmi. - sóhajtott Ludwig. - Jó, jó... de mégis megvártál. Szerintem nem is tudnál gonosz lenni, még akkor sem, ha az akarnál len- - Mindegy, Feliciano. - Hehehe~
Feliciano Ludwig előtt sétált, megfordult, és így ment hátrafele. ~pssh, gyerekes.
Minden napjuk így telt, amíg Feliciano egyik nap meg nem látta a faliújságon a klub-hirdetéseket.
- Ohhh Doitsu~? - röpült felé olasza, s ő csüggött ajkán, szótlanúl... mint gyümölcs a fán. Azaz nem, rossz script~ - Mi... Az. - kérdezte a német, egy kicsit irritált hanglejtéssel, de Feliciano feje felett ez elszállt. - Nem akarunk csatlakozni valami klubba? NÉZD VAN PASTA KLUB- - Ha te abba csatlakozni mersz, akkor hajrá. Mehetsz. Engem nem érdekel semmilyen klub. - Jó, akkor mondjuk... Oh basszus, az Irodalom Klub! - Mi van vele? - Abban már benne vagyok. - Mint mondtam, nem érdekel semmilyen klub. - Ne már, kéérlek! - Miért is olyan fontos ez neked?
Az olasz egy pillanatra letekintett a földre, majd halkan folytatta: -Hát... Lehet hogy azt mondtam tegnap, hogy hozok egy új tagot... Arthur sütött sconeokat meg minden... Ehehe~ - Ne tegyél olyan ígéreteket, amiket nem tudsz betartani!
Hosszú gondolkodási idő után Németország döntött. - Legyen... Benézek egy sconera, oké? - Igen! Mehetünk~
És ma az a híres-neves nap amikor Németország eladta a lelkét egy brit sconeért. Feliciano benyitott.
- Mindenki! Itt az új tag~ - Mondtam, hogy ne hívj "új tag"nak- Eh?
A német körbenézett a teremben.
- Üdvözlünk az Irodalom Klubban! Örvendek megismerni Téged. - szólt egy hang. - Feliciano mindig szép dolgokat mesélt rólad. - KOMOLYAN? TE HOZTÁL MÉGEGY FIÚT!? - Ünneprontó. - Ahhh, Ludwig! Micsoda meglepetés~ Üdvözlünk a klubban! - ... - a német csak szótlanul nézett körbe. Nem hitte, hogy az irodalom klub ilyen híres.
~Minden szó itthagyott egyedül ebben a szituációban. Ez a klub tele van... Nagyon Cuki Fiúkkal!
- Mit nézel?! Ha akarsz valamit, mondd. - B-bocsánat... - mondta a német vörös fejjel. - Arthur... - Hmpfh.
Másnap, mert Author-chan nem akarja kimásolni és fordítani az egész játék szövegét. Eddig ezt csináltam, ha nem tűnt volna fel xd
-Nos, eljött az ideje a verseink felolvasásának! - szólt hangosan Alfred. - Én kezdem! - ment ki a katedrára Feliciano.
Ludwig csak Gilbert mellett ülve figyelte az olaszt csendben. ~Na erre kíváncsi vagyok.
"Forse perché della fatal quiete Tu sei l'immago, a me si cara vieni, O Sera! E quando ti corteggian liete Le nubi estive e i zeffiri sereni,"
- Feli, nem értünk olaszul. - Oh, gomen!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Tán mert jelképe vagy a nagy Nyugvásnak, Azért örülök úgy jöttödnek, Este; S hozzad bár felhőnyáját a nyárnak, Csélcsap zefírt hozzál bár lengedezve, Vagy, tőlem hozz a megrémült világnak, Havas égből hosszú homályt hetekre - Mindég egyformán hívlak, Invokállak, Szivem titkos útjait ismered te.
Az ösvények, hol töprengőn bolyongok, Örök semmibe visznek; ámde vélek Fut a hitvány idő, és fut a gondok Csapatja, s eltűnvén, velem enyésznek. S amíg békéden, Este, Elborongok, Alszik, s nem zúg bennem e harci lélek."
A német letaglózva meredt Felicianora, és próbálta feldolgozni a hallottakat. Fogalma sem volt róla, hogy ilyen verseket ír Feliciano, pedig milyen régóta ismeri!
- Pompás! Ilyen példamutatóan szeretném a többiektől is később. - szólt a klubelnök. - Hogyhogy később? Időnk mint a ten&ę4-
-?MÏ[YĒ!N I[)ø?!
ØØŒ1%7&)*//0+--ÆÛ·-----
---666.%Æn!Į2-+)03%GGGGGG
Oh haha! Bocsáss meg, csak nem megijesztettelek?
Sajnálom, ennek nem kellett volna megtörténnie... Lehet frissíteni kéne a Wattpadot, igaz, ŌlWÃ$ó?!
Ah, már mwgint. Nem hiszwm wl! Mwg kwll wzt javítanōm.
