Hetalia Stuff

Késő délután #30

Aye!

Mielőtt nekivágnék a sztorinak, pár dolgot tudnod kell.

Bevezetem a sztoriba néhány karakter Nyo! változatát.
Vegyük példának a mostanit.

Daniel Héderváry = Nyo! Magyarország

Julchen Beischmidt = Nyo! Poroszország

Anneliese Edelstein = Nyo! Ausztria

Nyo! = Ellentétes nem

[És nem a tagadószó]

Figyelem! Ez a rész azért lesz rendhagyó, mert ebben nincs választási lehetőség a karakterek között. Néhány karakternél meg kell küzdened azért, hogy feloldhasd a routeját.

Itt küzdjünk Daniel routejáért ^^

Harmadik fejezet

A Nap ráérősen baktatott egyre lejjebb a sötétedő téli égbolton, ilyenkor általában magányosan szoktál olvasgatni, vagy írni a szent könyvedbe. Viszont, mivel nemrég megismerkedtél az országokkal, nincsenek mostanában ilyen csendes délutánjaid.

Ez most sem így volt.

Jelen pillanatban Daniel és Elizaveta lógott nálatok, a fiú épp húgodat szórakoztatta, a testvére viszont veled beszélgetett.
-Egyszerűen néha elegem van Gilbertből! - sóhajtott Liz.
-De Roderich sem a legjobb, ugye? - szólt közbe Daniel, aki éppen legózott a húgoddal.
-Hát nem. Komolyan, fivérem, te vagy az egyetlen normális fiú. - dőlt hátra a kanapén a magyar lány.
-Ó, ezt bóknak veszem. - dobta hátra a copfját a fiú, mire felnevettetek.

-(Becenév), és neked van már kiszemelted? - vetette fel a témát Dan.
-Óh, szerintem az egész bandát szereti. Annyit szokott nekem áradozni rólatok~ -kezdte a húgod, mire te majdnem lepofoztad.

Csak épp a kezedet megállította a magyar fiú keze.
Ahogy ránéztél a csuklódra, hogy ki fogja, a szíved kihagyott egy ütemet.
Gyorsan feleszméltél, és igyekeztél a leghihetőbben mutatni, hogy haragszol Danielre.
-Ezt most miért?
-(Becenév), ő a húgod. Ne bántsd őt. - mosolygott rád aranyosan, amitől elolvadtál volna, ha nem vagy erős.
-Igen. De mivel a húgom, csak én bánthatom.
-Jajj, te lány. Én sem verekszem Lizivel.

Az említett viszont szúrós szemekkel ajándékozta meg a fivérét, mert nem szerette, ha valaki így becézi. Aminek hangot is adott.
-Dan, ne merészelj így hívni! - ugrott a lány a testvére hátára.
-Szállj le rólam!
-Méghogy nem szoktak verekedni... - suttogta neked a húgod, mire te adtál neki egy pacsit.
-Minden testvérpár verekszik, ez szükséglet. - mondtad, mire ismét nevettetek.

Daniel, aki eddig törökülésben ült a padlón, most felállt, és melletted foglalt helyet a kanapén.
A húgod tovább legózott a szőnyegen, és Liz segített neki építkezni.
-Visszatérve... biztos nem tetszik neked senki? - nézett rád sokat sejtően a fiú.
-H-hát... erre nem válaszolok. Az lesz a legjobb. Viszont, hogy alakulnak dolgok közted és Julchen között?
-Pfft, sehogy. Az a lány egy rémálom. Perverzebb mint én, és ez nem
tetszik. - sóhajtott.
-És Anneliese? - folytattad. Legalább addig sem kell a saját magánéletedről beszélned.
-Pfft, ő meg pont olyan mint Roderich. Túl álszent. Én az olyan lányokat kedvelném, akik pont a perverzség és az álszentség közt vannak, valahol félúton. Az olyanokat, mint te.

Itt a szíved egy századmásodpercig ismét cserbenhagyott, majd a Föld nevű bolygóra a telefonod bizergése hozott vissza.

Van egy érdekes szokásod. Minden nap, naplementekor a telefonod bizereg egyet, mert beállítottad. Ugyanis ilyenkor kisétálsz a teraszra, és megcsodálod ahogy a csillag eltűnik a horizonton.