Hetalia Stuff

Apokalipszis 3.

Fél perc múlva Feliciano visszatért a fatömbbel, és együtt tartva, elkezdtétek tolni a még mindig lebénult Fertőzöttet.

Felicianoval erősek voltatok ketten. Mint ahogy azt Lizi mondaná; sok lúd disznót győz. Ezesetben egy Fertőzött franciát.

*Meanwhile*

– Vezér, én, mint parancsnok nem értek egyet ezzel a lépéssel. Way too kockázatos. – próbálta győzködni Ludwigot Arthur.
– Figyelj, Parancsnok. Ha nem forognának életek kockán, nem adnám ki ezt a feladatot. De elrabolták a Túlélők. Ciprián mindent megtesz, hogy ne hallgathassák le az adó-vevőjét...
– De nem érted! Ludwig, nem értheted... Hozzád nem áll oly' közel mint hozzám. – sóhajtott a brit.

A német az angol vállára tette jobb kezét, és vígasztalón szólt.
– Pont átérzem. Amikor azt hittem, hogy... hogy elveszítem Gilbertet... amikor elragadta a Fekete Liga déli csapata... Ne tudd meg milyen érzés
volt. – Ludwig folytatta.

A Fekete Liga szintén a Túlélők csoportja. Rablók, bűnös emberek... s álcázott Fertőzöttek, akik beépülve hozzájuk próbálják terjeszteni a vírust.

Gilbertet majd' átváltoztatták. Tőrbe csalták a poroszt azzal, hogy viszont láthatja unokaöccsét, (Név Kiskori Barátjának Nevét) . Akit keresett amióta az apokalipszis elkezdődött.

Akkor a német érzelmileg összetört. Ekkor vette kezelésbe az ügyet az alvezér, a bátor (Név). Visszahozta Gilbertet az Ellenállókhoz, ráadásul egyetlen partnerével. Se sereggel, se semmivel.

Szimplán besétált Mordorba.

(Author's note : I NEEDED TO OKAY?! XD)

(Név) messzeföldön híres volt rövid reakcióidejéről, nesztelen lépteiről, és sikeres küldetéseiről.

A Túlélők féltek tőle. Ellenségként tekintenek az Ellenállókra. Mindig balfékekként gondoltak rájuk; legalábbis addig, ameddig ez a lány fel nem tűnt. Nem fért cseppnyi fejükbe, hogy honnét jött, miként jött; egyes népek szerint valami boszorkány származású lehet.

Ez természetesen nem igaz.
Persze, (Név) ezt az Ellenség orrára nem kötné. Ha már ekkora tiszteletet és hírhedt hírnevet szerzett, nem bontaná le.

– Vezérem... küldj engem oda. Küldj engem, és én visszahozom Alfredet. – Arthur szólt, miközben egy halk könny cseppent szürke köpenyére. Sötet volt a teremben, így remélte, hogy Ludwig nem veszi észre.

Az viszont egy mély sóhaj után komoran válaszolt.
– Tudod, hogy nem tehetem. Én sem mehettem, jól tudod miért.
– But–
– Semmi de! Nem engedhetem, hogy az érzelmek heves fuvallata az Ellenség karmaiba, azaz önnön vesztedbe sodorjon, Parancsnok! – szólta komolyan a német.

– Akkor kit küldesz? – kérdezte lelombozottan a brit.
– Szerintem egyértelmű. (Név-et), Lovinot, és Gilbertet. – hallotta az angol a választ, de ekkor siető lépteket hallott visszhangozni a folyosón.

– Én is megyek! – lihegte Matthew.
– Szó sem leh– szakították félbe a németet.
– Why not? Engem sose vesznek észre, ennek vehetnénk hasznát is egyszer. – mosolygott a kanadai.
– He has a point. – értett egyet a brit.

Mielőtt Ludwig szóhoz jutott volna, négy alakot véltek felfedezni a folyosón.

Ők voltak azok, bizony.
Feliciano, Gilbert, Lovino és (Név).

A két erősebbik fiú hozta a kiütött Fertőzöttet, mivel...

*Visszatekintés*

(Név) és Feliciano felemelték a sushi pózban levő Francist. Örömmel vitték is volna tovább, de Lovino és Gilbert odarohantak hozzád.

– (Becenév), ezt nem gondolod komolyan. – a porosz rád nézett hitetlenkedve.
– Umm, mit? – kérdezted, de egyértelműen tudtad a választ.

Nem foglak olyan hülyének beállítani mint az otomékben.

– Ragazza, oké, hogy alvezér vagy, meg ilyenek, de... azért... – kezdte Lovino, de nem találta a szavakat.
– Igazán nem kell cipekedned helyettünk. – fejezte be a dél-olasz előtt a porosz, mire az bedurcázott.
– Értem-értem. Bántja az egótokat, hogy egy lány cipekedik, két fiú, ki oldalán harcol pedig nem. – mosolyodtál el.
– H-hé, d-dehogyis! – Lovino zavartan válaszolt.
– Ja, j-jól mondja! – adta hozzá Gilbert is.

Szemforgatva adtad át a dél-olasznak a hordágy egyik szélét, míg a másikat Gilbert vette át Felicianot megszabadítva.

– Remélem most boldogok vagytok. – nevettél, miközben magadban lehülyézted őket. Persze csak viccből.

Visszafele menet a tésztagyúrás művészetéről beszélgettetek Felivel, aminek ő nagyon örült. A másik kettő már annál kevésbé.

*Visszaemlékezés vége*

– (Név)! – rohant oda hozzád a kanadai, majd megölelt. Te meglepve álltál ott, a nem várt mozdulat miatt.
~Ez nem Matthewra vall... ~ gondoltad magadban, de kizökkentettek a gondolataid mezejéből.

Kiku rohant a szobába.
– (Név)-san, itt vagyok, hogy elzárjuk a karanténba Francist. – a japán futott melléd, majd a tekintete a fekvő franciára tévedt.
– Viheted is! Illetve várjunk... Umm... – néztél kiskutya-szemekkel a két fiúra.
– Mi az? – kérdezték rémülten.
– Lennétek olyan jófejek, hogy... ElvinnétekAKaranténbaFrancist?
– Naná... – mondta "lelkesen" az olasz.
– Ja, de csak egy feltétellel. – szólt Gilbert.
– És pedig...?
– Velünk alszol. – suttogta a porosz, mire te elképedtél.

– HO-HO–HOOGY MI VAN?! – akadtál ki jogosan.
– NEM ÚGY TE IDIOTA
RAGAZZA! Nem akarunk veled... ummmmmm... – lett vörös Lovino, amint próbálta kimagyarázni.
– NEM NEM NEM NEM NEM, AKKOR FIGYELJETEK IDE VISZEM ÉN EGYEDÜL! – kiáltottad.

Amint Gilbert látta, hogy kezdesz lenyugodni pár perc múlva, elkezdte összefoglalni.
– Csak arra gondoltunk, hogy tarthatnánk egy mini pizsipartit. Tudod, mint a jó barátok. Beszélgetnénk, társasoznánk, kajálnánk... majd előbb-utóbb bealudnánk. – mosolygott végül a porosz.
– Ummm... Megfontolom...

~Folytatjuk... ~

DAN DAN DAAAAAAN

Most ti döntötök, hogy mi legyen (Név)–chan ártatlansá– a-akarom mondani sorsával xd

Da question:

Elmész-e a pizsibulira

Vagy

Inkább alszol egy gekkóval

I-i mean what

// Ne kérdezzétek a gekkót, ez jutott hirtelen eszembe xd //

Szóval jah, bye!

*elhúz mielőtt jobban
mess up-olja ezt a részt*