Hetalia Stuff

Egy születésnapi 'találkozó'

Hey!

Most kis szünetet tartunk az Apokalipszisban.

Legyen egy kis cliffhanger >.<

Nézegettem a neten játékokat, meg ilyeneket, de nem találtam túl ideillőeket... amíg eszembe nem jutott, hogy az országok ország-városozzanak!

I'm a genious~

Ezt a játékot szerintem majdnem minden magyar gyermek ismeri, szóval nem fogom elmagyarázni :)

So... Néhány országnak nemhogy egy, nem kettő, hanem minimum 5 lehetséges ember neve van... így én a nekem tetsző legjobbat fogom használni, mert én vagyok az író, én megtehetem~

I mean, nincs jobb ötletem melyiket használjam xd

Szóval ide írok egy mini listát, hogy kit hogyan fogok írni, és ne legyetek összezavarodva:
Dánia – Abel
Norvégia – Lukas (nem a magyar Lyukas népiesen xd)
Izland – Emil

Kezdjük is!

Délutánra járt az idő. Az ég borús volt, akármelyik pillanatban eshet az eső. Hűvös szellő simogatta a járókelők bőrét, és csend honolt a környéken.

No de melyik környéken?
Egy finn faluban, északon. Ez a kis község a Katinala nevet viselte.

S miért pont Finnország?
Mert Tinonak születésnapja van, ugyanis ebben a világban December 6.-a van.

A születésnapi partijára készült a finn. A fiú izgatott volt, hisz nem minden nap van az országnak születésnapja!

Meghívott rengeteg országot, de még egyik sem bukkant fel.

Már épp készült feladni a partit, amikor az ajtó kicsapódott, és valaki belépett.
– Tino, itt vagy? – kérdezte egy unott hang.

A finn csillogó szemekkel sietett le a csigalépcsőjén, mire meglátta Dániát. Egyből lehervadt a mosoly az arcáról.

Azt hitte valaki olyan jön, akit nem lát minden nap. Akiért érdemes várni. Azért viszont nyilván örült, hisz Dánia nem arról híres, hogy elsőként betoppanjon.

És azért ő itt van. Nem úgy, mint a többiek.

Odament a dánhoz, és megölelte. Az viszont egy másodpercig hagyta, majd igyekezett kibújni az ölelésből.

Megint csengettek.
Most két ország állt az ajtóban. Helyesbítve két fagyoskodó olasz.
– Feliciano és Lovino! Kerüljetek beljebb, itt jó idő van. – terelte be a finn a fiúkat, akik vacogva bólintottak.

Amint Abel meglátta az észak olaszt, nem volt meghatva. De ahogy meglátta Lovinot, odasietett, és pacsit adott neki. A két jómadár régóta ismeri egymást, együtt szoktak... hogy mondjam ezt family friendlyn... jól érezni magukat egy 'nagyon elegáns étteremben', ahol leginkább innivalót szoktak rendelni...

Feliciano addig Tinot szórakoztatta, méghozzá úgy, hogy elmesélte az úton talált mókus történetét. S azt sem hagyhatta ki, hogy nyáron
/amikor náluk 50+ fok van/ ide fog jönni síelni.

Amíg ezek négyen beszélgettek, megérkezett Izland és Norvégia,
Emil mosolyogva integetett, míg a másik üdvözlésképp Tino vállára tette a kezét.

Nem sokkal később megérkezett Ausztria, Franciaország, Amerika, Anglia, Magyarország, Poroszország, Németország és Belgium is.

Tinonak hatalmas kő esett le a szívéről. Nem felejtették el! De várjunk... ő nem felejtett el valakit?