Hetalia Stuff

Karácsonyi játék #1

!! Attenzione !!
Nem rejtettem el semmi fun factet, úgyhogy ne olvassatok a sorok közt, mert felesleges. Szeretnék mindenkit megkímélni az extra fejfájástól.
!! Attenzione Ended! !

Havazott.
A hópihék békésen árasztották el London utcáit, noha néhány ember ennek nem örült.

Meg kellene tanulniuk az élet jó oldalát látni, legalább nem olyan eget rengető vihar volt, mint egy hete.

Egy rózsaszín télikabátban haladó fiatalemberre terelődik a figyelmünk; ciánkék szemével körbenéz, de nem lát senkit pár kóbor állaton kívűl.

Sóhajt egyet, amely gőz képében jelenik meg orra előtt; meglehetősen cidri a hőmérséklet.

A fiú betért egy kihalt játszótérre. Ma van Advent második vasárnapja, persze, hogy senkit nem látni. Mindenki a családjával gyújt gyertyalángot.

Gyertyaláng.
Láng.
Tűz.

Erre a gondolatra elmosolyodott. Elővett egy öngyújtót, és megbabonázva nézte a fényt, miközben egy hintán ült.

Fény.
Tűz.
Meleg.

Mindig is szerette volna megérinteni, hogy milyen lehet az a forróság, ellenszegülni annak az anyai akaratnak, amely megvédi.

A mutatóujja már közelített az öngyújtóhoz, amikor egy kisgyerek odaszaladt Oliverhez, és hatalmas barna szemeivel nézte őt.

– Bácsi, ne érjen hozzá! Az veszélyes. – esett kétségbe a kislány.

Oliver mintha kizökkent volna a láng általi transzból, és úgy nézett a gyermekre, mint aki meg akarná fejteni, hogy mit miért tesz.

A kislány kezdte kínosan érezni magát, így hozzátette:
– A tűz megéget. A kezed meg fog sérülni.

Oliver gyengéden elmosolyodott, eltette az öngyújtót, és megfogta a kislány kezét.

– Köszönöm, kisasszony. – és egy fejbólintással jelezte, hogy "meghajolt" a gyermek előtt.
Az meglepve állt pár pillanatig, és Oliver azon kapta magát, hogy a kislány már elsétálva kívánt boldog karácsonyt neki.

Egy hópihe csendesen landolt a fiú orrán, de őt lefoglalta a kislány.

Megvédte.
Fontos valakinek.
Fontosság.
Viszonzás... viszonozni kell.

Lassanként elindult a három utcányira található Bayswater fogadóba, ahol teázás közben egy újságot is tudott olvasni.

Ahogy átlapozta a legfrissebb híreket, egy címen megakadt a szeme.

Children in need

Oliver elolvasta a cikket, és első útja haza vezette, ahol két órán keresztül sütött süteményt.

Gyerekek.
Viszonzás.
Segíteni.
Karácsony.

Akkora volt a sürgés forgás a lakásban, hogy aki most készült volna vendégségbe, az inkább otthon maradt.
Rendetlenség.

Ahogy megsült minden kenyér, zsemle, kifli, keksz, túrós táska, kakaós csiga, kalács, pite, csokis muffin, Oliver útnak indult, otthon hagyva szerencsétlen Cookiet, aki hűséges kutyája volt az angolnak.

Utcákat futott át, amíg oda nem ért a rászoruló gyerekek nem túl hosszú sorához. Odaszaladt az önkéntesekhez, és ledobta a sok finomságot rejtő táskát.

A jótékonykodók örültek a több segítségnek, így Oliver is odaülhetett, és segített adogatni.

Egy idő múlva már csak három gyermek maradt.

De az egyik ismerős volt a fiúnak.

A hózápor egyre felerősödött, és Oliver rózsaszín haja már félig fehér volt.

A fiú megszólította az ismerős kislányt.
– Bocsi, ha összekeverlek valakivel, de ma már nem találkoztunk?
– Nem te voltál a játszótéren? – kérdezett vissza a másik, miközben elvett egy muffint.
– Talált, süllyedt, én voltam. – mosolyodott el Oliver.

Kislány.
Viszonzás.
Öröm.

– És bácsi, hogy hívnak? – nézett azokkal a megigéző barna szemekkel.
– Oliver. Oliver Kirkland, szolgálatodra. – nyújtotta a kezét a fiú.
– Én (Keresztnév) (Vezetéknév) vagyok, örvendek! – rázta meg jó erősen a fehér kezet a kislány.
– Wow, de erős itt valaki! De most figyelj ide. Vannak otthon testvéreid?

A) választás :
– Igen, vannak.

B) választás :
– Uhh, nem, nincsenek.

❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄

Ha a választásod A) volt:

– Igen, vannak. Miért? – kérdezett vissza a kis (Név).
– Nos, nekik is vigyél ebből haza. Minél több sütemény fogy el, annál jobb. – húzta a kislány elé Oliver a táskát, amelyekben az ételek találhatóak.
– Oh, köszönöm Oliver bácsi!

(Név) már fordult volna el, de eszébe jutott valami.
– Na de neked mi jut? – nézett vissza a kékszeműre.
– Nekem jut az élmény, és az öröm. És a hála.
– Hála? – vonta össze szemöldökeit összezavarodva a kislány.
– Hála, mert ezt az egészet neked köszönhetem.

És azzal a fiú megsimogatta a kislány feje búbját, és kellemes ünnepeket kívánva egyedül ballagott haza.

Ha a választásod B) volt :

– Uhh, nem, nincsenek... csak anyukám és apukám van
otthon. – válaszolta (Név), nem értve, hogy miért kérdezték ezt tőle.

Oliverben most valami megmozdult. El tudta képzelni, hogy milyen egykének lenni, hisz ő is egyke.

Nincsenek testvérek.
Egyke.
Egyedül...

– Figyelj most ide. Ebből a táskából hazavihetsz annyi süteményt, amennyit szeretnél, sok maradt. A szüleidnek is vigyél. – hajolt le a kékszemű (Név)-hez, és rátette mindkét kezét a kislány vállára.
– De Oliver bácsi! Neked mi jut?

Itt az angol elgondolkozott, majd amikor válaszolni akart, a kislány a nála tartott plüsskutyát a fiú kezébe nyomta, és megszólalt.
– Nálad lesz a szeretet.

Mire Oliver kettőt pislogott volna, a kislány pár péksüteménnyel a kezében már minimum 6 méterrel előtte sétált haza.

A fiú megnézte a plüsst, aminek a kezében egy cetli volt.

Boldog Karácsonyt!

❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄❄

Akármit választottál, ide jutsz:

Oliver még hosszú ideig biztosan nem tudta kiverni a fejéből (Névet), akiből egy csodálatos ember lesz, ha felnő.

⛄Köszönöm szépen, hogy⛄
⛄elolvastad! ⛄

Farewell~