Hetalia Stuff

Hamarosan #64

Sziasztok.

(Omg ez komoly lesz, mert pontot használt, nem felkiáltójelet! *le gasp*)

Szóval... nem tudom ki látta a Hotarubi no mori e nevezetű animét... én láttam háromszor... háromszor sírtam rajta, but it's okay.

Lö olvasó:  ... ééés mi köze van ennek a hetáliához? Hhmm? HmMmM?!

Az, hogy ez az anime ihletett meg a hetáliához (huhh ez jobban hangzott a fejemben)

Amit akarok mondani... magyarul: képen b*szott az ihlet, mert fiú főszereplőnk úgy nézki mint... na wait nem fogom lelőni. (Aki látta az animét, az lelőtte magának, GrAtUlÁlOk)

Szóval jah.

...

Hiányérzetem van, szóval ide még írok valamit. Nem tudom mit.

Most valamit csattanót kéne írnom ide, mi? Akkor...

Nemsokára eljön az idő.

Elizabeta ködös reggelre ébredt.
Kis kertesházában port törölgetett, felmosott, és megetette a kutyáit és a lovát.

Ahogy kinyitotta az ablakot, párás levegő özönlött be a szobákba, ami esőt sejtetett.

A lány tegnap éjjel sem aludt jól, mintha valami nem hagyná nyugton. Nemcsak a fülledt, meleg levegő miatt, nem is érezte jól magát. Gyakran émelygett, de csak az elmúlt három napban... az még pont belefér, nem?

Normál esetben minden problémának palacsintasütővel esne neki, de azt a gyerekes Lizt már elengedte. Próbálja eltartani az országát, de mindig azzal találkozik, hogy a népe depressziós... amitől ő is az lesz.

– Egyszerűen nem adhatok mindent oda, hogy nem kapok érte valamit... nincs mi feltöltsön, tudod Bogáncs? – panaszkodott a kutyájának, aki odafigyelt rá.
– És már megint azon kapom magam, hogy a kutyámhoz beszélek. Mivé lettem... – erre Bogáncs felvakkant, mire a lány bocsánatot kért.

Leült az ágyára, és cirógatta a kutya állát, miközben hevesen töprengett; depressziós, vagy csak magányos? Szomorú, vagy csak üres? Ez így lesz még sokáig, vagy csak valami futó fájdalom?

Aztán elhesegette a gondolatot.
– Csak az depressziós, aki bebeszéli magának... no meg akit diagnosztizáltak... igen, az is számít.

Öt percig lézengett fel s alá a házban, amit ő több órának érzett, majd kiment a postaládához.

Tamást, a postást minden reggel köszönti, de ma pont lekéste: az az öt perc lézengés a tettes.

Kapott pár képeslapot. Roderich épp nyaral a Bahamákon, és megígérte Liznek, hogyha egyszer eljut oda, küld képeslapot. A lány arcára őszinte mosoly ült ki.

Aztán Felicianotól és Lovinotól kapott egy hatalmas családi fotót, amin mindannyian boldog névnapot kívánnak neki. Ahogy ránézett a képre, szinte már hallotta a lehetséges ricsajt.

Aztán kapott számlákat, amiket per pillanat ignorált.

Majd meglátott egy levelet. Kíváncsian bevitte a házba, és leült a kanapéjára, Bogáncs az ölben.