Hetalia Stuff

Nyo! varázslat hatása #32

Aye!

Itt is a bónusz folytatása :3
Remélem tetszeni fog.

Bónusz sztori aminek semmi köze a cselekményszálhoz Part 2

Alfred odarohant hozzád, letérdelt a fekvő testedhez. Aggódott érted.
-Arthur...mi történt (Név) -channal?
-Mivel ő mondta ki a varázslatot, ezért elszívta a mágia az ő erejét. Semmi baja nem lesz, csak kell neki egy kis pihenés.
-A-Alfred, jól vagyok, ne aggódj. - suttogtad erőtlenül.
-(Név)! Azt hittem, hogy- törölte meg a könnyes szemét az amerikai.
-Nem, dehogyis. Erős lány vagyok, tudod. - mosolyogtál rá gyöngén, mire ő láthatóan megkönnyebbült.
-Mon chéri, van kedved megnézni, hogy mi történt a többi országgal?
-Már hajnalodik... - nézte Matthew a kis rést, ahol beszűrődött egy kisebb napsugár.

Bólintottál egyet, mire Alfred és Arthur segített felállni.
-Innentől átveszem. - szólta az amerikai, mire a brit csalódottan bólintott, hisz ő is szeretett volna segíteni neked.

Felmentetek a lépcsőn, át az anno szürke folyosón, ami most viszont arany színben úszott a felkelő nap sugarai miatt, melyek fényükkel elárasztották a folyosót.
-Mintha egy mesében lennénk... - időztél el a falak nézésében, az oszlopok is aranysárgán világítottak.
-Tényleg olyan. - helyeselt Alfred is, aki viszont le sem vette a tekintetét rólad.

Kis idő múlva kiértetek a házból, és elindultatok a piacra, ahol nagy eséllyel az országok vásároltak.

Mindig egy kupacban haladtatok, hogy ne veszítsétek el egymást... ebből következett, hogy Arthur és Alfred állandóan várt, mivel te, Francis és Matthew minden harmadik asztalnál nézelődött.
A kanadai vett neked egy karkötőt, ami egy juharfalevelet ábrázolt.
Te mosolyogva köszönted meg, majd fel is vetted.

Úgy igazán semmi különöset nem vettél. Nem voltál annyira a vásárlás híve, de nézelődni te is szerettél.

Épp beszélgettél Alfreddal, megtárgyaltatok egy érdekes témát. Szerettél filozofálni.
-Te Alfred...
-Igen? Mondd. - figyelt immár csak rád a kékszemű.
-Na... szerinted a születésnapunk egyben a halálunk napja? - vetetted fel a kérdést.
-Hogy mi? - értetlenkedett az amerikai.
-Szóval. Ha mondjuk XY meghal július huszonhatodikán, akkor a következő életében az előző életi halála dátuma lesz a születésnapja?
-Hát... az könnyen lehet, bár én a reinkarnációt mindig is úgy képzeltem el, hogy miután meghalsz, egy kis ideig pihenhet a lelked, amíg új élete lesz.

-Ez is lehetséges. Másik téma.
Hogyha megölök egy poloskát, akkor túlképp megmentem, mert lehet, hogy nem szeretett poloska lenni, és mivel kinyírtam, ezért
reinkarnálódik. - merengtél tovább.
-De (Becenév), a poloskának nincs tudata. Az az ösztönei miatt él. - szólt közbe Arthur.
-Honnan tudod? Voltál már poloska? - kérdezted, amire nem tudott válaszolni.
-No mindenesetre én hős voltam előző életemben, effelől semmi kétségem nincs. - mondta Alfred, mire te pacsiztál vele.
-Ki tudja? Bármi lehetséges. - mosolyogtál rá.

Matthew kíváncsian hallgatta a beszélgetést, Francis pedig elveszett valahol. Biztos flörtölt egy eladóval.

Hamarosan egy ismerős, vékony hangot ismertél fel, amint épp beszél valakihez.
-Nézd, Doiko!  Lány vagyok! ~Vee!
-Feliciano, ezt hogy csináltad?
-Én nem Feliciano vagyok! Hanem Feliciana~
-Jézus. Várjunk, rajtam sem stimmel valami... ÉN IS NŐ LETTEM MI A? - értetlenkedett.
-Szia, Luise! - köszönt a húgának Julchen.
-Az én nevem nem Luise, hanem Ludwig! - akadékoskodott a német.
-Nyah, hagyd már! Luise vagy, frau. - piszkálta tovább a porosz a húgát.

-Julchen, gyere, ezt nézd! - szólt neki Daniel.
-Megyek. Ó, de szép az a nyaklánc! Megveszed nekeeem? - kérlelte a magyart, mire az bólintott.
-Köszönöm!

Anneliese messziről figyelte egykori férjét, ahogy most a porosz lánnyal cseverészik. Rettentő féltékeny volt Julchenre.

Te és a Face család nem bírtátok ki röhögés nélkül, Alfreddel már a földön ültél, és egymásba kellett kapaszkodnotok, hogy ne dőljetek el. Arthur csak jókedvűen mosolygott, Matthew pedig félt, hogy mi lesz, ha észrevesznek titeket. Mivel ti nem változtatok át a Nyo! formátokba.

Viszont Feliciana észrevett.
-Veee, Buongiorno! - köszönt nektek, mire nyilvánvalóan odanézett a többi ország is.
Kínosan integettetek nekik, majd megragadtad Arthur és Matthew karját, és elrohantatok egy sátor mögé. Alfred követte a példádat, ezért elrángatta az épp flörtölő Francist hozzátok.

Ott leguggoltatok, és mellettetek volt néhány hordó, amit takarásképpen elrendeztél.
-Addig jó, amíg nem esik le nekik. - suttogtad.
-De azért vicces, nem? Ludwigot még soha nem hallottam így kiakadni...
-Viszont Gilbert egész jól vette a helyzetet. - szólalt meg Matthew, ami rikta alkalmak egyike.
-Az. De Lizin se lehetett észrevenni, hogy új lenne neki. - reagáltál a kanadai mondatára, amiért ő elengedett egy aranyos mosolyt.

Hirtelen megláttatok a távolban egy magas, fehérhajú országot, szintén a Nyo! formájában.
Ő nem volt más, mint Anya Braginskaya, azaz Ivan.

Alfred elkezdett halkan nevetni.
-Neh, neh, ez komolyan ő. - röhögött fel, mire ti négyen egyszerre pisszegtétek le.
-Halkan Alfred! Megtalálnak minket! - suttogtad idegesen.

Ahogy ezt kimontad, valaki bekötözte a szemedet, és mind az öten így jártatok.
Mivel a kezetek is meg volt kötözve, nem téphetted le az szemedről a textilt... ami talán selyem lehetett, mert a tapintása finom volt, és gyengéd, de ugyanakkor erős, és tartott amíg le nem ültettek valahova.

Hallottad, ahogy Alfredről letépték a kötést, mert kiáltott egyet fájdalmában. Rólad viszont gyengéden oldozták ki.

Kinyitottad a szemedet, és ahogy körbenéztél, láttad, hogy egy sötét szobában vagy. A teremben egyedül egy ember volt rajtatok kívűl.

És hogy ki volt az?
-Ki van ott? - kérdezted, mivel az alak a sötétben volt.
-Én... - jött elő a sötétségből Lovina.
-Lovina? - kérdezted meglepetten.
-Sí, eltaláltad. Na most, ha megkérhetném drága Arthurt, oldja fel a varázslatot. - szólt halálos nyugalommal az olasz.
-Ez ijesztő... - suttogta a melletted ülő Matthew, mire te helyeseltél.
-Hallottad, Arthur? - sürgette a lány.
-Na jó...de akkor előbb engedj el.

Kikötözte a brit kezeit, majd a fiú zsebéből kigurult a rózsaszín fényű kristály, amit Lovina elég gyorsan felvett.
-Mit csináljak ezzel? - türelmelenkedett a dél-olasz.
-Törd össze, és akkor megszűnik a varázslat. - adta fel Arthur.

A kristály összetört, és Lovinát beborította egy rózsaszín fényár, majd újra Lovino lett belőle.
-Perfetto. Azért grazie, hogy elárultátok. - azzal odament hozzátok, és sorban eloldozott titeket. Legvégére hagyott téged.
-Azért remélem nem vetted zokon, hogy csak te kaptál selyem anyagot... igyekzetem rád vigyázni a legjobban. - pirult el a fiú, miközben beszélt.
-Grazie... - köszönted meg vörös pírral az arcodon.

Aztán a Face család hazament, téged viszont megvendégelt az olasz egy finom ebéddel, majd hazakísért.

Az kapu előtt adott az arcodra egy puszit, majd megvárta, amíg belépsz az ajtón. Aztán hazament.

Ahogy felosontál a szobádba, és becsuktad a nyírfaajtót, anyukád hangját hallottad mögüled.
-Nagy bajban vagy, kisasszony. Milyen későn ért haza valaki...

~Bónusz részek vége~

Aye! ❤

Na hogy tetszett? :3
Sokat dolgoztam vele, ezért kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha így van, tudjátok a dolgotokat ❤

Sziasztok, és ha holnap nézitek, ezt tavaly írtam 😂😂😂❤