Kill me or kiss me... but don't cut me off...

I. fejezet

– Ez a legrosszabb ötlet, amit valaha hallottam – jelentette ki Ron fejcsóválva. – Egyáltalán, hogy tudtad ezt elintézni az aurorparancsnokságon?

– Egyrészt már tisztában lehetnél vele, Ronald Weasley – kezdte Hermione kioktatóan és némileg sértődötten –, hogy nekem sosincsenek rossz ötleteim. Másrészt a parancsnokságon is úgy vélték, kifejezetten helytelen, hogy a két legjobb kezdőjük folyamatosan marja egymást.

– Ez ennek a lehetetlen akciónak a végére sem fog változni. Hamarabb nyírja ki egyik a másikat... pontosabban Malfoy Harryt. És ha az a görény bántani merészeli, én...

– Draco nem görény, és nem hiszem, hogy bántaná Harryt. Hidd el...

– Álljunk csak meg, Hermione! – háborodott fel Ron. – Mióta Draco neked az a szemétláda?!

– Most hagyd abba ezt az óvodás viselkedést, mielőtt még elkezdenéd! Komolyan mondom, hihetetlen, mennyire nem tudtok túllépni a régi sérelmeken ti, fiúk!

– Régi sérelmek? Téged nevezett folyamatosan sárvérűnek, és...

– Látod, ez a különbség. Én túl tudok lépni. Amúgy meg már évek óta nem használja ezt a szót.

– Malfoy akkor is egy arrogáns seggfej, és kész!

– Draco nem rossz ember, csak ti annyira elvakultak vagytok, hogy ezt nem veszitek észre. Ez a küldetés majd megmutatja. Néha jóval több van a dolgok mögött, mint ami valójában látszik. A felszín alatt Draco Malfoy egészen normális, és ami ennél is fontosabb, talán képes változtatni a viselkedésén. Én legalábbis biztos vagyok benne. És nekem mindig igazam van.

***

Draco Malfoy unottan bámult ki az ablakon a mellette elsuhanó, csöppet sem izgalmas tájat figyelve. Pontosabban csak figyelte volna, amennyiben az ablaküveg nem lett volna mocskos az autó hiányos szigetelései közt beáramló, folyamatosan kavargó és vékony rétegekben lerakódó, egyre fullasztóbb portól. Por és mocsok. Undorító, akár az egész akció, élén Szent Potterrel! Így az unalom álarca mögött valójában fortyogott a méregtől.

Nem elég, hogy egy bádogkaszniban zötykölődik – mely roncsot a parancsnokságon képesek voltak autónak titulálni –, valami Merlin háta mögötti, muglikkal teli vidékre tartva, aminek pontos helyrajzi koordinátáit leginkább a "semmi közepén" címszóval lehetne jellemezni; teszi mindezt azzal, akit indulás óta a háta közepére sem kíván. Nem, ez így nem egészen igaz, mert már az indulás előtt is egészen máshová kívánta volna, semmint maga mellé a vezetőülésre.

Ráadásul itt ez az ormótlan ing, ami a durva, szúrós anyaga mellett még kockás is. Az egy dolog, hogy igencsak sokat ront mindig makulátlan megjelenésén, de nem igazán tesz jót selyemhez szokott, finom bőrének sem. Akár egy tehénpásztor. Már csak egy kalap és egy gumicsizma hiányzott a Draco "cowboy" Malfoy alteregóhoz. Kiborító!

Robards szerint persze ezeket az aprócska kényelmetlenségeket megköveteli a békés kirándulgatók imidzse, akik pihenés céljából választották ezt az idillinek nem éppen nevezhető, fantasztikusan unalmas, kihalt és teljesen sík vidéket. Csak azt nem értette, miért kell emiatt a legócskább ronccsal, a legvisszataszítóbb cuccokban, a világ legporosabb útjain átutazni – mindezt a legidegesítőbb társaságban. Egyáltalán miért pont Pottert választották mellé, amikor békének nyoma sincs köztük, mivel az első pillanattól fogva ki nem állhatják egymást?

Emellett maga az akció is legalább olyan pocséknak ígérkezik, mint bármi más ebben az egészben. Mi a fenének kell két auror egy kezdő vérfarkas elfogásához? Kirendelhettek volna egy vérfarkas-befogó egységet. A Minisztérium nyomvizsgálói ostobábbak, mint a sokévi átlag, szerintük ugyanis nem biztos, hogy vérfarkasról van szó, amikor ez nyilvánvaló. Valami gyilkolássza az állatokat egy sűrű, sötét erdőben, nem messze egy omladozó mugli kastélytól, a maradványokon talált karmolás- és fognyomok pedig egyértelműen varázstevékenységre, ezen belül is vérfarkasra utalnak.