Ha attól félsz mit szólnak majd ha mi
Egy pár leszünk vagy valami ilyesmi
Akkor miért ne mehetnénk el?
Csak a színpadról vonulnánk le
Az élet színpadáról ahol mindenki játszik
Mi mást is tehetnénk ami csak tetszik
Ott lennék neked én aki veled tart
De téged valami visszaránt
A megbélyegzés hogy mit tettél
Pedig csak velem éltél
Engedd már el magad!
Hagyd itt gátlásaid!
Nem hagylak el, segítek
De ha nem engeded semmit sem tehetek
Ha szeretnél velem jönnél az nem lenne kérdés
Lehet hogy ez neked sértés
De majd álmodom róla hogy szeretsz
Pedig mindig faképnél hagysz,
ŞİMDİ OKUDUĞUN
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
ŞiirKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
