Az álmomban ott voltál
Karodban tartottál
S nekem szèp halkan beszéltél
Kicsit engem dèdelgettèl
Azt mondtad szeretsz s èn hittem
Jobban mint az előző emberekben tettem
Majd felébredtem ès minden elfakult
Minden amit mondtál csak a múlt
Kétértelmű voltál velem szemben
Ezek miatt harcok dúltak szívemben
De nem tehettèl róla igazán èn sem
Valamiért sok tulajdonságod szeretem
Terelted a témát ha felhoztam
Hogy amiket érzek azt elmondtam
Te a sorsot okoltad, èn a lányt
Aki miatt nem éreztél hiányt
Engem nem szeretettel
Nem választhatod meg kit szeretnél
Mondtad nekem s megjegyeztem
Hidd el nem èn döntöttem
Nem választhatom meg kit szeressek
Azt mondtad feledjelek
De ezt sem èn döntöm el
Mikor esik már le?
ВЫ ЧИТАЕТЕ
ᴀᴢ ᴀ ᴋᴇᴢᴅő sᴢíᴠ
ПоэзияKezdeti szerelmek versekben s a szomorú igazság rímekkel díszítve 《csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel. Ma éjjel》 (Kispál és a Borz)
